|
3. Az első nap
3. Az első nap
- Akkor ismertetném a házirendet! – fordult Piton új lakóihoz. Azok ámulva bámulták. Farmer, póló és TISZTA haj. Hihetetlen.
- Szóval – kezdte Piton – szobákat fogok kijelölni. Lesz olyan, hogy egész nap ott kell lenniük, mert olyan vendég érkezik a házba, akivel jobb, ha nem találkoznak. Majd megmutatom, hova nem mehetnek SEMMILYEN körülmények között. A kerten kívül tilos menniük, mert nem tudnak visszajutni a házba, csak a segítségemmel. Ha nem fogadnak szót, pontot vonok le a Griffendéltől a következő tanév terhére. Ez nem vicc, ha nem hiszik, kérdezzék meg az igazgatót.
Piton kis hatásszünetet tartott, majd folytatta.
- Ha összetörnek, tönkretesznek valamit, szóljanak, ismétlem, SZÓLJANAK nekem, és ne titkolják el. A bájitalaimhoz ne nyúljanak, a kocsim tabu! Lehet, hogy sokszor napokig nem fogunk találkozni, szerintem mindkét fél örömére. Felfogadtam egy házimanót, ő fog gondoskodni önökről, de elvárom, hogy rendet tartsanak maguk körül önállóan. Kérdés?
Nem volt. A diákok a rengeteg információt próbálták megemészteni.
- Erre – indult el Piton a lépcső felé. A csomagok és a három megszeppent fiatal követte.
- Nem is olyan sötét varázslós ez a ház, mint Sirius Blacké – súgta Ron Hermionénak.
Piton úgy tett, mintha nem hallotta volna, pedig a hallása aztán nagyon jó volt.
Egy nappaliban állt meg az emeleten. Nagy volt, szépen berendezve. Kandalló, puha fotelok, tanulósarok íróasztalokkal, sakk-készlet, könyvespolc bő választékkal, ahol Hermione örömmel fedezte fel kedvenc könyveit.
A nappaliból nyílt egy keskeny folyosó, több ajtóval. Az ajtók kicsi, egyszemélyes szobákat rejtettek.
- Mindegyik másként van berendezve, válasszanak ízlésüknek megfelelően. Ez az oldal a kertre néz, a másik az utcára. Jól gondolják meg, melyiket választják, mert később nem akarok cserét. Minden hálóba csak a tulajdonosa léphet be, és persze szükség esetén én. Nem szeretnék különböző légyottoknak helyet biztosítani a házamban – nézett gúnyos mosollyal Ronra és Hermionéra, akik elvörösödtek a feltételezésre.
- Mi nem… - kezdte mondani vörösen Hermione, de Piton félbeszakította.
- Mint látni fogják, a kertre sokkal szebb a kilátás, de le merném fogadni, hogy mindhárman utcára néző szobát választanak majd – közölte semleges hangon a professzor.
- Miért? – bukott ki Ginny szájából meggondolatlanul. Piton arckifejezését látva gyorsan hozzátette: - Izé… tanár úr.
- Jöjjön, nézze meg – szívélyeskedett gúnyosan a tanár és az ablakhoz lépett. A diákok követték. A szemközti ház udvarában Harry Potter éppen a kertet gyomlálta.
- Harry! – kiáltott fel meglepődve a vörös hajú lány, mire Ron és Hermione is kinézett az ablakon. Ron ugrándozva zörgette az ablakot, és integetett barátjának.
- Legyen esze, Weasley! – mordult rá a házigazda dühösen. – Úgyse hallja magát, és egy kicsit több esze is lehetne. Veszélybe akarja sodorni a Rend munkáját?
- Elnézést, uram… - vörösödött el Ron szégyenében.
- Nos, idén nyáron azt a feladatot IS kaptam, hogy figyeljem Harry Potter otthonát, hogy itt legyek, ha baj történne. Így a házamat áttelepítettük a Privet Drive-ra, mert ugye eddig nem itt laktam – tette hozzá gúnyosan, mintha gyengeelméjűekkel beszélne. – Barátjuk nem tud szomszédságáról, és nem is fog róla tudni! – fűzte hozzá fenyegetően. – Nem találkozhatnak vele, nem léphetnek vele kapcsolatba semmilyen körülmények között. Ha levelet írnak neki, én, vagy valamelyik másik rendtag cenzúrázzuk elküldés előtt. Ez így érthető? Gondolom nem akarnak rosszat barátjuknak.
- Igen, uram – válaszolták kórusban.
- Rendben. Ha éppen a Dursley ház felé néznek, és valami gyanúsat látnának, nyomják meg ezt a gombot itt az ablak mellett, ilyen minden szobában van. Ez azonnal riaszt engem, bárhol is vagyok, akár házon kívül is. Inkább riasszanak feleslegesen, mint hogy kis barátuknak baja esne, rendben? Ezzel máris hasznos segítői lehetnek a Rendnek.
- Milyen gyanús dologra lehet számítani, tanár úr? – kérdezte Ron.
- Vernon Dursley az utóbbi időben gyanúsan viselkedik. Félő, hogy szövetkezik valahogyan a halálfalókkal. Őt kell elsősorban figyelni. Emellett ha varázslót, Kóbor Grimbuszt, furcsa állatot, varázslatot vagy akár egy REPÜLŐ AUTÓT látnak, az gyanús. Ha Petunia Dursley vagy a fia ordít, az szokásos – húzta el a száját.
Ezután a három fiatal gyorsan szobát választott, természetesen utcára nézőt.
- Vacsora hétkor, addig rendezkedjenek be – mondta Piton, miután egy bűbájjal mindenkinek rávarázsolta nevét az ajtajára. – Hagyok egy tájoló bűbájt a házban, az majd mutatja az utat az ebédlőbe. Ne késsenek el, mert sok vendégünk lesz a Rendből.
A tanár távozott, három döbbent Griffendélest hagyva maga mögött.
- El se hiszem ezt az egészet – suttogta Ron. – Itt vagyunk Harrytől pár méterre, és nem találkozhatunk vele!
- Igen, de Pitonnak igaza van. Csak bajba sodornánk! – adta hozzá Hermione.
- Értem, persze, hogy szót fogadok – húzta el a száját Ron. – Nem lépek kapcsolatba Harryvel. De akkor is nehéz lesz, ráadásul Pitont is el kell viselnünk!
- Nem volt olyan szörnyű, mint szokott lenni – mondta Ginny. – Megtehette volna, hogy a másik oldalon helyez el minket. Talán azért lazább, mert nyár van. Láttad a szerelését Hermione? Teljesen másként néz ki, szinte már nem is olyan ronda…
- Igen… ha nem vágna olyan gúnyos képet, egész jóképű lenne – nevetett Hermione is. Az elmúlt percekben nem tudta nem észrevenni, hogy tanára többször is végigmérte tetőtől talpig könnyű nyári ruhájában, ami kissé zavarba hozta.
- Nők! – fakadt ki színpadiasan Ron. – Csak azt ne mondjátok, hogy tetszik nektek ez a denevér!
- Hát… - cukkolta Hermione. – Ha tizenöt évvel fiatalabb volna… bár meg kell hagyni, jól tartja magát. Talán meg is alapítom az IEPP-t.
- IEPP-t?
- Igen. Imádjuk Együtt Perselus Pitont – nevetett fel a lány, látva Ron halálra vált arcát.
----------
Hermione kellemesnek találta szobáját egészen addig, amíg a falon lógó festmény lakója – egy kampós orrú, fekete hajú és szakállú férfi – fel nem ébredt.
A lány éppen ruháját pakolta ki ládájából, mikor a festmény rákiáltott.
- Te meg ki vagy?
- Hermione Granger – mutatkozott be udvariasan a lány.
- Granger? Rokona vagy talán Melena Grangernek, a mugliírtó hős boszorkánynak, aki mártírhalált halt 1890-ben?
- Mártírhalált halt? – döbbent meg Hermione. – Miután muglikat gyilkolt?
- Igen, hisz meghalt az eszméiért! Minden vágya az volt, hogy szebb jövőt biztosítson aranyvérű leszármazottjainak!
- Ez esetben nem hinném, hogy rokonok lennénk – vágta ki büszkén a lány. – Én ugyanis mugli származású boszorkány vagyok!
A festmény erre szitkozódni kezdett, változatos szókinccsel. Hermionénak be kellett fognia a fülét, amíg abba nem hagyta.
- Úgy látom, az unokám egyre alább adja! Gondolom, Perselus szeretője vagy! Hogy mertél szemet vetni ilyen származással egy Pitonra?
Hermione nagyon dühös lett erre a vádaskodásra, de úgy döntött, jobb, ha inkább nem mond semmit, mert semmi szalonképes sem jutott eszébe.
- Ringyó! Mugli szuka! Azt hiszed, többet érsz Perselusnak, mint néhány kellemes óra? – hangoskodott tovább a kép, meglepő szókinccsel.
Hermione gyorsan felkapta az egyik könyvét, és kimenekült a nappaliba. Tudta, hogy az este folyamán beszélnie kell Pitonnal a képről, különben nem tudja használni a szobáját, és a végén még minden idejét a nappaliban kell töltenie.
--------
A három fiatal egy időben érkezett az étkezőbe. Pitonon kívül ott volt még Lupin, Tonks, Dumbledore, Mordon és néhány ismeretlen rendtag.
A vacsora alatt Hermionénak nem volt lehetősége négyszemközt szót váltani Pitonnal, fennhangon meg mégse merte mondani, hogy a tanár egy felmenője a szeretőjének tartja őt. Túl kínos volt a helyzet, így inkább csendben maradt. Evés után próbált még Piton közelébe férkőzni, de Dumbledore kiküldte őket az étkezőből, hogy megbeszélhessék a Rend ügyeit. Hermione úgy látta, mintha Piton érdeklődve rápillantott volna – mint aki észrevette rajta az enyhe kétségbeesést -, de aztán nem csinált semmit. Így Hermione felment barátaival az emeletre, és letelepedett a nappaliba. Késő éjjel mert csak bemenni a szobájába, abban reménykedve, hogy a kép már alszik, de nem volt szerencséje. A Piton felmenő ott folytatta, ahol abbahagyta, Hermione csodálkozott, hogy a szomszéd szobába nem hallatszik át semmi.
Az elkövetkező órában mindent megpróbált, hogy levegye a képet a falról, de az varázslattal volt rögzítve, ő pedig nem varázsolhatott. Végül egy pulóverét akasztotta a kép elé, majd lefeküdt aludni, nem törődve a kiabálással. Igaza lett – fél óra múlva megszűnt a zaj, a szakállas kép elaludt.
Hermionének ezután sem telt kellemesen az éjszakája, így karikás szemmel botorkált el reggelizni, ahol most már csak Piton csatlakozott hozzájuk. Reggeli alatt a professzor néha érdeklődve a lányra pillantott, de nem szólt semmit. Ám miután a Weasley testvérek befejezték az evést, felküldte őket valamilyen ürüggyel az emeletre, és a lányhoz fordult:
- Mi a problémája, Miss Granger? Tegnap este óta idegesnek látszik.
Következő fejezet
|
AJÁNLOM AZ OLDALT
