Írta: Sophie
estrelle@citromail.hu
18 éven felülieknek!

Emlék

Estrelle álmodott. Nem a szokásos fájdalmakkal teli álom volt ez, amit Voldemort idézett nála elő előszeretettel, hanem igencsak elfojtott vágyai domináltak benne. Az ágyán feküdt. A képek zavaró gyorsasággal villantak fel. Nem emlékezett rá, hogy hogyan került oda. Csupán a simogató kezeket érezte, amik meztelen, hófehér bőrén siklottak. Halkan sóhajtozott. A hasát csókoló férfi felpillantott rá. Piton volt az. Közelebb húzódott, hogy ismét szenvedélyesen csókolhassa őt. Nyelve vad táncot járt a másikéval, közben a lány selymes hajába túrt.
Estrelle érzékei furcsán kezdtek viselkedni. Mindent kicsit homályosan érzékelt a környezetében. A nyakát csókoló férfi alakja is elmosódott. A fehérneműjét lassan lecsúsztató, erős kezek érintése azonban valódi volt. Halkan felnyögött, mikor megérezte lábai közé siklani a hosszú ujjakat. Kéjes lassúsággal kényeztették. Majdnem felkiáltott, mikor abbamaradt, de mielőtt kinyithatta volna a szemét, már meg is érezte magában a férfit. Felsikoltott az élvezet és a fájdalom együttesétől, aztán teste önkénytelenül felvette a mozgás ritmusát.
Érezte magában a régi ismerős ébredését, az éhséget. Kiszáradt a torka és hörögve kezdte venni a levegőt. Tudta, hogy valami nincs rendben. Túl megszokott volt ez az érzés, mint aki már évek óta ismeri. Olyan, mintha valaki a testében lévő összes eret lassan, de egyre erősebben húzná. Karjait Piton nyaka köré fonta és végigkarmolta a hátát hirtelen megnőtt körmeivel. Az eddig a melleit csókoló férfi félmosollyal az ajkán felnézett. Már nem Piton volt, hanem egy szőke, rövid hajú, szürke szemű vámpír. Úgy rémlett, Estrelle ezt már az elején tudta, de csak most tudatosult benne. Nem csak a kivillanó szemfogak leplezték le, hanem a jéghideggé váló kezek, és a szokatlanul erős mozgás is elárulta, hogy nem Piton karjai között fekszik szétterült hajjal a párnán.
Ismerte ezt a vámpírt, nagyon is jól. Régóta a francia szeretője volt. A férfi elkapta az egyik csuklóját és lenyalta saját vérét a vékony ujjakról.
-         Végre felébredtél! Érzem benned az éhséget, cherie!
Ismét mozogni kezdett egyre nagyobb hévvel, majd lehajtotta fejét az egyik buja mellre és lassan beleharapott. Estrelle hátravetette a fejét, gerince ívbe feszült és felnyögött. Ismerte az extázist, amit az egyre erősödő szívás okozott. Visszahanyatlott a párnára mikor a vámpír befejezte a csókot. Még mindig betöltötték testét a kéjesen gyűrűző kielégülés hullámai.
Pillanatnyi nyugalmát azonban nyomtalanul elsöpörte a feléledő éhség, ami a vámpír nyaka felé űzte. Hosszú szemfogai gyakorlottan mélyedtek a vámpírokra jellemzően kemény, mégis puha húsba. Hallotta, ahogy a vér átáramlik a testébe. Átfordította az élvezettől eltorzult arcú vámpírt. Egyikük sem volt áldozat, mindketten évek, sőt évszázadok óta járták az éjszakát. Érezték egymás hatalmas erejét, és a vér utáni sóvárgást. Egymás hatalmát kóstolták minden egyes alkalommal, mikor találkoztak. És ez így volt jól.
Zihálva ébredt fel. Vékony hálóinge felcsúszott. Teste érezte még a simogató kezeket, ajka duzzadt volt a szenvedélyes csókoktól, de egyedül volt a szobában.
-         Deborah, hagyj békén a perverz álmaiddal! – kiáltotta feldúltan az éjszaka csendjébe. Fülében a vámpír nevetése visszhangzott…