Humor, Szerelem
Korhatár: nem korhatáros
Figyelmeztetés: nincs
Hermione már hosszú ideje jár tanácsot kérni házvezetőjéhez, hogy hogyan hívja fel a kiszemelt áldozatának figyelmét magára. Épp csak egy apró részletet felejt el megemlíteni az átváltoztattástan-professzornak...
Minerva tanácsai
Mit tegyek, tanárnő? - kérdezte Hermione elkeseredetten.
Minerva McGalagony nagyot sóhajtott. Hermione már két hónapja rendszeresen felkeresi, és tanácsot kér tőle. Szerelmi ügyben.
Nem mintha nagy szakértőnek tartotta volna magát, de láthatóan sokkal több tapasztalata volt, mint kendvec tanítványának, aki élete nagy részét a könyv fölé görnyedve töltötte. McGalagony professzor nagyon szerette Hermionét, és segíteni akart neki. Ennek ellenére fárasztó volt. A fiú aki kinézett, vagy vak, vagy teljesen hülye, vagy homokos. Több lehetőség nincs.
Két hónappal ezelőtt kezdődött az egész. Mindenre pontosan emlékezett.
---
- Tanárnő? Beszélhetnék önnel?
- Persze, Miss Granger. Üljön le. Teát?
- Igen köszönöm.
- Nos, mi a gondja, Miss Granger?
- Iö... hát... szeretnék tanácsot kérni. - Félénken felnézett a tanárnő szemébe, és üvöltött róla, hogy mennyire kellemetlennek tartja a közelgő témát.
- Sajnálom, hogy ezzel zaklatom, tanárnő, de... nem tudtam, ki máshoz fordulhatnék.
- Nagyon jól tette, hogy felkereset, Miss Granger - mosolyodott el a tanárnő bátorítóan. - Mondja el, miben van szüksége a tanácsomra.
- Azt hiszem... szerelmes vagyok.
Minerva megnyugodott. Csak erről lenne szó? Hát persze... Miss Granger mindig is rengeteget tanult, alig maradt ideje másra. Míg Miss Brown és Patil... ezek után persze érezheti, hogy fogalma sincs mit tegyen.
- Értem - felelte egyszerűen, és letette a teáscsészét a kezéből. Komolyan Hermione szemébe nézett. - Nincs abban semmi különös. Sőt. A szerelem az egyik legszebb érzés a világon. Maga intelligens, Miss Granger. Felteszem nem azért fordult hozzám, hogy meséljek a méhecskékről meg a virágokról. Ha jól sejtem... az a gondja, hogy az érzés viszonzatlan?
- Igen, professzor - felete a lány elkeseredve, a csészéjébe bámulva. - Észre sem vesz, mintha a berendezés része lennék.
- Nos, Miss Granger, ezen könnyen segíthetünk. Azt hiszem, az lehet a probléma, hogy nem öltözik elég fiatalosan és divatosan.
Hermione kétkedő pillantást vetett idősödő tanárnőjére.
- Miss Granger, nagyon kérem, ne nézzen rám így. Én is voltam fiatal, és még nem vesztettem el a látásomat. Hordjon szűkebb felsőket, rövidebb szoknyát, magas sarkút. Van egy bűbáj, ami megakadályozza, hogy elessen a cipőjében, a könyvtárban megtalálja. Nem ártana az sem, ha megtanulna sminkelni. Nem kell sok minden, de egy kevés szemfesték sokat segítene...
És a következő két hétben a fiúk szeme kocsányon lógott, ha Hermione végigment egy folyosón. McGalagony pedig elégedetten mosolygott maga elé. Végre Hermione elkezd igazán élni!
Elégedettsége azonban nem tartott sokáig, mert Hermione két hét múlva ismét megjelent az irodájában.
- Olyan, mintha semmi nem változott volna - mesélte elkeseredve. - Egyszerűen észre sem vesz. Ha meg igen, legfeljebb elhúzza a szája szélét. Én nem tudom, mit csinálok rosszul.
McGalagony elgondolkodva hátradőlt a székén.
- És.. mit csinál, ha véletlenül találkozik a tekintetük?
- Hát... - felelte Hermione tűnődve - megpróbálok értelmesen nézni, és...
A tanárnő legyintett.
- Felejtse el. Valahányszor észreveszi, hogy magát nézi, mosolyogjon rá. Nem kell harminckét-fogas vigyor. Csak, kedvesen, de sokatmondóan. Ha magán felejti a szemit, akkor meg is rebegtetheti a szempilláit. Félreérthetetlen jelzés.
Hermione nem volt teljesen biztos a sikerében, de megtett minden tőle telhetőt. Idő közben négy fiú kereste fel McGalagonyt, hogy segítsen rajtuk, mert beleszerettek az iskolaelsőbe - de ő észre sem veszi őket. A tanárnőnek kezdett elege lenni a szívügyi tanácsadásból - legszívesebben azt mondta volna a lánynak, hogy zárja be a kiszemelt áldozatot egy szekrénybe, és meglátja mennyire örülni fog neki, ha kiengedi.
De nem tette. Annyira viszont nem volt önmaga ellensége, hogy a fiúkat ne irányítsa át Flitwickhez - evégre, mégis csak ő a férfi... Utána napokig nem mert bemenni a tanáriba, mert Victoria Vector figyelmeztette, hogy a bűbájtantanár a fejét akarja ezért. Mégpedig tálcán.
Két hét múlva azonban Hermione ismét jelentkezett, a könnyeivel küszködve.
- Semmit nem értem el, tanárnő! Egyetlen egyszer fordult csak elő, hogy rajtam felejtette a tekintetét, az is csak azért, mert megbűvöltem a ruhámon a dekoltázst. - Minerva kénytelen volt elismerni, hogy Hermione tényleg nagyon akarhatja azt fiút. Persze annak idején ők is kipróbáltak mindent. - És rámosolyogtam, mindig, de ettől úgy nézett, mint aki nekiment egy falnak, és mikor a szempillámat rebegtettem, megkérdezte, hogy nem ment-e bele valami a szemembe...
- Nos, Miss Granger - felelte a tanárnő azt kívánva bárcsak valaki mást szeretett volna meg a kedvenc tanítványa - azt hiszem, hogy nincs komoly probléma. A kiszemelt áldozat... akarom mondani fiú reakciója arra enged következtetni, hogy ő is viszonozza az érzéseit, csak nem meri elhinni, hogy ön valóban neki szánja ezeket a jeleket. Legyen vele egyértelmű. Küldjön hasonló jeleket, esetleg erőteljesebbeket, ha gondolja, amikor nem értheti félre a dolgot.
A következő két hétben újabb hat fiú (még egy mardekáros is) kereste fel Minervát, aki elhatározta, hogy kiragaszt egy cetlit az ajtajára: "Szívügyi tanácsadás fiúknak Filius Flitwick szobájában, 5. emelet"
De nem tette, mert már így is épp elég nézeteltérése akadt a kollégájával. Frics, Pomona, ő, Perselus, Filius és Victoria összesen tizennyolc üveg szerelmi bájitalt koboztak el. Ennek nagy része fiúké, akik szerettek volna Hermionével járni, de volt néhány sértett barátnő, akit az iskolaelső miatt dobtak. Minerva bele sem akart gondolni, mennyi lehet még a diákoknál, ha ennyit el tudtak kobozni. Fred és George Weasley viszont nagyot szakítottak a fellendülő szerelmi bájital kereslet miatt, és levélben megkérték Ginnyt, hogy viselkedjen úgy mint Hermione - nem bánnák, ha még pár üveggel el tudnának adni.
És most, Hermione megint itt ül a szobájában.
- Mit tegyek, tanárnő? - kérdezte elkeseredve.
- Nos Miss Granger, a fiatalember vagy nagyon félénk, vagy ön nem az esete - a harmadik variációt inkább nem tette hozzá. - Ha nagyon komolyan gondolja a dolgot, akár... kezdeményezhet is. Odamehet hozzá, beszélhet vele. De ne tápláljon túl nagy reményeket, Miss Granger. Általában nem szeretik, ha egy nő kezdeményez. Magának kell eldöntenie, mit akar.
És Hermione döntött.
----
Másnap reggel nagyon eltökélt volt. Hamarosan itt a karácsonyi szünet, és mindenki eltűnik a kastélyból, akkor odamegy hozzá, és beszél vele. Elvégre, sosem utazott még el a szünetre.
A szülei már fenn sem akadtak azon, hogy ott marad az iskolában tanulni. Nem ez volt az első alkalom. Annál nehezebb volt viszont Ront és Harryt rávenni, hogy nélküle menjenek el. Végül kénytelen volt azt hazudni, hogy négy nap múlva a nénikéjéhez fog elutazni, hogy békén hagyják. (Legszívesebben azt mondta volna, hogy a szüleinél lesz, csakhogy Ron elolvasta (fejjel lefelé) a nekik írt levelet, annak reményében, hogy ő is most írja az átváltoztatástan dolgozatát.) Nem volt teljesen biztos benne, hogy elhitték a meséjét, minden esetre a kezében szorongatott pálca nagyon jó nyomatékosításnak tűnt.
Huszonnegyedike reggelén, amikor az összes házimanó a folyosón volt, és jégcsapokat aggattak a párkányokra és korlátokra, páncélokat fényesítettek és gyertyát tettek bele, magyalfüzéreket akasztottak mindenhova, és gömbökkel, fenyőágakkal díszítették az ajtókereteket - Albus minden évben túlzásba vitte a dekorációt - felvette a legjobb ruháját. Egy sötétkék estélyi ruhát, mély hátkivágással és dekoltázzsal, magas hasítással a combján. A ruha körbeölelte az alakját, kiemelve az idomait.
A hajával vagy egy órát szenvedett, de az eredmény megérte. Eltűzte az arcába lógó tincseket, a többi fürt pedig lány, hullámos tincsekben omlott a hátára. Felvette a tűsarkúját, és indult.
A klubhelyiségben találkozott Nevillel - aki a látványra csak kiáltott egy nagyot, és puffanva elterült a földön. Kivételesen senki nem nevetett - minden fiú kigúvadt szemmel figyelte a távozó lányt. A negyedikes Dennis még a robbanós snapszliról is megfeledkezett. Miután eltűnt a lány,még percekig bámultak utána. Csak akkor tértek magukhoz amikor a kártyavár felrobbant, és leégette a közelben ülők szemöldökét.
Hermione látszólag (na jó, valóban) észre sem vette a kocsányon lógó szemeket. Egyenesen a pince felé vette az útját. A szíve hevesen kalapált minden egyes lépésnél, ahogy cipője visszhangozva kopogott az üres folyosón.
Biztosan meghallotta... Jaj istenem, mit fog mondani... mi lesz ha... Remegve megállt Piton dolgozószobájának ajtajában.
Felemelte a kezét, hogy kopogjon, de nem tudott. Percekig csak ácsorgott, de nem tudott megmozdulni. Szégyenkezve lehajtotta a fejét.
Különben is - gondolta - mit is akar mondani? Hogy, hello professzor, az elmúlt két hónap előadása csak magának szólt, és jó lenne, ha viszonozná? Vagy hogy ugyan már, nincs kedve randizni egyet?
Nevetségesen hangzott. Látta maga előtt a szexi, gúnyosan legörbülő száját.... oh, istenem, Granger bírj magaddal! Most... márpedig megteszed...
Határozottan felemelte az öklét, amikor eszébe jutott valami.
Előhúzta a pálcáját, és meglengette a az ajtó felé, ahol egy fagyöngycsokor jelent meg.
Gondosan visszatette a pálcát a ruha ujjába, majd határozottan, kalapáló szívvel, bekopogot..
- Szabad! - hangzott bentről a jól ismert hang.
Nem - gondolta Hermione. - Ez így nem jó... nyiss ajtót... nyiss ajtót - fohászkodott, és újra kopogott.
- Szabad! - felelte ingerülten Piton.
A jelenet még kétszer megismétlődött, amikor dühös léptek gyors közeledése hallatszott a teremből.
- Mit gondol magáról? - dohogott az ajtón túlról. Azt hiszi, hogy...
A tanárnak egy pillanatra elállt a lélegzete, és megdermedt, amikor megpillantotta a folyosón álló Hermionét.
A griffendéles pedig kihasználta a helyzetet. A karját a tanár nyaka köré fonta.
- Fagyöngy alatt szabad a csók - jelentette ki, és mielőtt még a tanár tiltakozhatott volna, a szájára tapasztotta az ajkait. Piton egy pillanatig döbbenten, meredten állt, de amikor a mellkasához simult a lány, és a nyelvével simogatni kezdte az ajakit, belőle is előtört a férfi, és átvette a kezdeményezést. Magához húzta a griffendélest, és az ajkai közé fogta a lány alsó ajkát, gyengéden harapdálva. Majd a nyelve bebocsátást nyert, és végigsimított a fogain, az ínyén, a nyelvén, felfedezve mindent, hevesen, szenvedélyesen.
Hermione az egyik kezével elengedte, és megmarkolta Piton hátsóját, aki elégedetten a szájába nyögött.
Hamarosan azonban elfogyott a levegőjük, és megtört a csók, de Hermione nem hagyta, hogy a férfi elhúzódjon tőle. Piton zihálva kapkodott levegő után, és lassan kezdett magához térni.
Te jó ég.... mit tett... egy diákja... nem lett volna szabad...Ugyanakkor valami ott benn rettenetesen elégedett volt. Két hónapja figyelte a lányt, és legszívesebben az asztalra döntötte volna, amikor abban a rövid szoknyában megjelent. De mit fog szólni Dumbledore?
A fenébe is Albussal! Annyira jó érzés volt, ahogy ott pihegett a karjaiban, minden egyes levegővételnél a mellkasához nyomva a melleit.
- Azt hiszem - kezdte óvatosan - ezt... meg kellene beszélnünk, Miss Granger.
Hermione a vállgödrébe fúrta a fejét.
- Hermione...
Piton érezte, hogy összeszorul a torka, ahogy a göndör haj az arcát csiklandozza.
- Hermione... - ismételte engedelmesen, és minden gondolat eltűnt a fejéből, zsibbadtan állt, mint aki azt sem tudja, hol van. Az ujjai között Hermione egy tincsét forgatta.
Hermione nem akarta megtörni a pillanat varázsát, de félt, hogy valaki meglátja őket.
- Perselus - suttogta a szót, amiről hónapok óta álmodott. - Menjünk be...
Pitonnak nem kellet kétszer mondani. Mintha magához tért volna, hátrébb húzódott, de Hermione megfogta a kezét, és magával húzta a dolgozószobába. Az érintéstől ismét megszédült, és hagyta, hogy bevezessék.
A lány körbenézett, de mindenhol csak egyszemélyes fa székek voltak. Nem akarta távol engedni magától, főleg most nem, hogy olyan hosszú idő után végre megkapta. Elővette a pálcáját, és az egyik széket kétszemélyes kanapévá alakította, majd lehúzta maga mellé.
- Hermione... Ezt nem lenne szabad... te még...
- Már tizenkilenc vagyok, Perselus. És azzal járok, akivel akarok.
- ... a diákom vagy. - fejezte be a mondatot.
- Elolvastam az iskola szabályzatát - Piton elmosolyodott.
- Tudom.... már elsőben...
- ... és egyetlen szabály sem tiltja, hogy egy tanár és diák viszonyt folytasson. Egyik sem.
Elhallgatott. Nem tudta, mit mondjon.
- Különben is - folytatta - Beszéltem McGalagony professzorral. Ő adta a tanácsokat két hónapon keresztül.
Perselusnak elkerekedett a szeme. Erre nem számított. Biztosra vette, hogy Minerva végezne vele, ha csak egy ujjal is hozzáérne kedvenc tanítványához.
Bátortalanul nézett Hermionére.
- Akkor, most csináljunk? - kérdezte a lány sokat sejtető hangon.
- Lenne egy két ötletem...
- De úgy értettem, azután...
Piton elgondolkodott. Nem tudta, mit akar Hermione hallani, de azt sem, hogy ő mit akar.
- Ne tudom...
- Megpróbálhatnánk... együtt. Persze titokban. Nem akarom én sem, hogy az egész iskola rólunk beszéljen.
- Megpróbáljuk...
---
Másnap reggel Minerva elégedetten látta, hogy Hermione vidáman cseverészik a Griffendél asztalánál, és a többiekkel viccelődik. Elégedetten a tányérjába mosolygott. úgy tűnik, az iskolaelső végre megkapta, amit akart.
Hamarosan kivágódott a nagyterem ajtaja, és Piton előadta drámai belépőjét, lobogó talárjában. Minerva csodálkozva konstatálta, hogy a bájitaltanár olyan elégedett képet vág, mint egy jóllakott farkas. Ismervén kollégáját, és hogy mennyire utálta a karácsonyi felhajtást, gyanakodni kezdett.
- Boldog Karácsonyt, Perselus. Megtudhatom, minek örül ennyire?
- Azoknak a kitűnő tanácsoknak, Minerva, amit Hermionének adott két hónapon keresztül.
- Úgy érti, ...hogy...? - A Griffendél házvezetőjének elakadt a hangja.
Piton felvonta az egyik szemöldökét.
- Felteszem, Miss Granger egy apró részletről elfelejtette tájékoztatni... - egy mardekáros mosolyt köldött idősebb kolléganője felé, majd a tekintete Hermionére vándorolt, így már nem láthatta, amikor az átváltoztatástan tanárnő ájultan lefordul a székéről.
by: Anna
Sonorus - Egy elvarázsolt világ hangja
| 
AJÁNLOM AZ OLDALT
