bakka: Lehetetlen kérés
Tartalom: Egy titokzatos emberrablás, ami a végén hatalmas meglepetést tartogat. A korhatár egy utalás miatt!
Korhatár: 14
Kategóriák: Romantikus
Szereplők: Hermione Granger, Perselus Piton
Műfajok: novella
Figyelmeztetések: Nincs
Szerző megjegyzése: Első saját írásom, fogadjátok szeretettel!
"A Harry Potter könyvek szereplői és világa kizárólag J. K. Rowling teremtő fantáziájának gyümölcsei. Én csak kölcsön vettem őket a magam és mások szórakoztatására. Megírásukban semmiféle anyagi haszon nem vezérelt."
- Lehetetlen, amit kérsz!
- Dehogy lehetetlen!
- Érts már meg! Nem lehet és kész! Veszélybe sodornálak csak.
- Nem érdekel! Én csak ezt akarom, és nem érdekelnek a következmények!
- Természetesen... Hogy is várhattam volna, hogy egy kis felelősségtudatot mutass?!
A lány lehajtotta fejét, és hosszú ideig nem nézett fel. Vitapartnere a feje búbját fixírozta egy kis ideig, majd leült elé a fotelba. Kinyújtotta kezét, de a lány nem mozdult.
- Ne haragudj – szólalt meg a lány, és felvetette a fejét. Szemeiben könnyek csillogtak.
- Tudom, hogy nehéz, de ki kell bírnunk még egy kicsit.
- Értem. Megértelek. Ne haragudj – válaszolta a lány halkan.
…....
Ahogy magához tért, körülnézett. Teljes sötétség vette körül, és nem tudta, hogy hol van. Meleg ágyban ébredt, takaróval a testén. Kiszállt az ágyból, és körültapogatózott a szobában. Puha padlószőnyeget érzett a talpa alatt, de az ágyon kívül semmi más nem volt a helyiségben. Mi történt? Miért van itt? Arra emlékezett, hogy eltalálta egy átok, de többre nem. Ki átkozta meg? Miért? Sétára indult a kastélyparkba, ki akarta szellőztetni a fejét a vita után. Át kellett gondolnia a dolgokat. Alig tett meg azonban pár lépést, harsány kiáltást hallott, és érezte, ahogy egy átok eltalálja. És most itt volt. De hol van az az itt?
Egy fekete köpenybe öltözött alak lépett be a szobába, és a beáramló fény elvakította a lányt. A férfi szó nélkül odalépett hozzá, és egy kendőt kötött a szeme köré. A lány ijedten felsikoltott és megpróbált küzdeni, de az alak lefogta.
- Jobb lenne, ha csendben maradna. Nem bántja senki. Csak óvintézkedés.
- Hol vagyok? Miért vagyok itt? Mi történik? - Faggatózott ijedt hangon a lány.
- Mindjárt megtudja. Jöjjön velem, én majd vezetem. Valaki már várja.
A lány úgy döntött nem tiltakozik. Nem bántották eddig sem, vezetője sem volt vele durva, még a hangját sem emelte fel. De ettől ő még ugyanolyan ijedt volt. Mi történik itt? Ha tényleg nem bántják, akkor miért volt sötét a szobában, ahol felébredt? Miért kötötték be a szemét? Ki ez a férfi? Mi ez az egész?
A férfi kinyitott egy ajtót, majd kézen fogva tovább vezette.
- Vigyázzon, lépcső! Nemsokára megérkezünk, ne aggódjon - szólt hátra.
A lány idegesen próbált lépést tartani, és nem megbotlani a lépcsőkben és küszöbökben. Bizonytalan helyzete egyre ijedtebbé tette. A varázspálcája nem volt nála, olyan sietve menekült a vita után a férfi szobájából. Újabb ajtón léptek be, majd vezetője megállt.
- Kérem várjon itt egy kicsit. Nemsokára itt lesz két házimanó és átöltöztetik.
- Átöltöztetnek? Minek? - értetlenkedett.
Kérdéseire nem válaszolt senki, a férfi addigra már eltávozott. Próbálta a szemkötést eltávolítani, de nem sikerült. Minden bizonnyal mágikusan erősítették fel. Lassan elkezdett tapogatózni, és tett néhány bizonytalan lépést. Talált egy asztalt, amin hatalmas vázában virágcsokor volt, egy hatalmas franciaágyat, selyem ágyneművel és két éjjeli szekrényt. Ajtónyitást hallott, majd két házimanó hangját hallotta, ahogy egymást túlkiabálva versengenek, hogy biztosítsák őt szolgálatkészségükről.
- Mi a nevetek? - kérdezte.
- Tinky és Minky, kisasszonyom! - visította az egyik manó.
- Jól van. Meg tudnátok mondani mit keresek itt?
- Nem tudjuk, sajnos, kisasszonyom! Minket csak azért küldtek, hogy átöltöztessük. A gazdánk azután visszajön. Nem tudunk többet.
- Miért öltöztettek át?
- Nem mondhatunk semmit kisasszonyom! Megtiltották!
A lány jobbnak látta várni, így nem kérdezett többet. A manók elvégezték a munkájukat, majd távoztak. Egyedül maradt kis ideig, és végigsimított magán. Mi ez rajta? Selyem egyrészes ruha volt, ami majdnem a földig ért, és a testére tapadt. Nagyon elegáns lehetett, amennyire így ki tudta venni. A korábbi férfi visszatért, és újra megfogta a lány kezét. Kivezette a szobából, majd végig egy hosszú folyosón, és végül beléptek egy terembe. A kezébe nyomott egy hatalmas virágcsokrot, majd tovább vezette. A lány eléggé meglepődött, amikor a virágcsokrot megérezte, nem tudta mire vélni a dolgot. Fejében kergették egymást a gondolatok. Kezd egyre furcsább lenni ez az egész. Talán valami vicc? Nem tudta elképzelni, mi történik körülötte, és hogy neki miért kell itt lennie. A kézében lévő csokor rózsaillatot árasztott, ami a kedvenc virágja volt. Ez egy kicsit megnyugtatta, így próbált erre koncentrálni. Vezetője hirtelen megállt.
- Megérkeztünk. Nemsokára leveszem a kötést a szeméről. Kérem maradjon így.
Ezzel ellépett mellőle, kimondott egy varászigét, és a lány újra látott.
A hirtelen fény egy kicsit megzavarta, de azt rögtön érzékelte, hogy valaki áll mellette. Mikor felismerte az alakot, megkönnyebbülten felsóhajtott, majd rámosolygott. Szólásra nyitotta a száját, de a férfi a szájára tette az ujját. A lány értetlenkedve nézett rá, de kivételesen tényleg nem szólalt meg. Körülnézett a teremben, és majdnem elakadt a lélegzete. Gyertyák ezrei világították meg a termet, és minden tele volt fehér rózsával. Gyönyörű faragott kőoszlopok nyúltak a plafonig, amit freskók díszítettek. Végignézett magán, és még egyszer végigsimította a ruhát. Gyönyörű hófehér anyag volt, ami tökéletesen illett a mellette álló fekete szmokingjához. A lány döbbenten nézett a férfire, mire az letérdelt elé, és kis dobozkát nyújtott felé.
- Hermione Granger, hozzám jönnél itt és most feleségül?
- Perselus... azt mondtad nem lehet!
- De te nyilvánvalóan szeretnéd, és én is. Megjegyzem az idegeimen táncolsz... - tette hozzá morogva.
- Igen, igen nagyon boldogan!
A férfi még mindig térdelve ölelte át a lányt, az ujjára húzta a gyűrűt, majd felállt, pálcájával intett egyet, mire egy kis füstfelhő szállt ki az ajtón. Egy férfi lépett be a hívásra, eléjük sietett, majd hatalmas mosoly terült szét az arcán, látva az örömkönnyeket a menyasszony szemében.
Levezette a szertartást, majd örökké tartó boldogságot kívánt nekik. Az újdonsült férj kézen fogta a feleségét, magával húzta, ki a teremből, végig egy folyosón, majd be egy hatalmas szobába. Hermione felismerte a szobát, ahol a manók átöltöztették.
- Perselus, mi ez az egész? Miért gondoltad meg magad? - vonta kérdőre Hermione a férjét.
A férfi először nem mondott semmit, majd halkan megszólalt:
- Ez itt a nászszobánk. És az ott az ágyunk... - közölte, miközben csábító mosolyra húzta a száját.
|
AJÁNLOM AZ OLDALT
