bewitched: Sirató

Tartalom: Egy magányos alak áll egy fehér márványsír előtt és a múltról elmélkedik... rövid, elégikus hangvételű töténet. Első írásom, kritikát szívesen fogadok!
Korhatár: 12
Kategóriák: Általános
Szereplők: Lily Evans, Perselus Piton
Műfajok: komor, novella
Figyelmeztetések: durva nyelvezet

Szerző megjegyzése: Nemrég egy temetőben jártam és olyan furcsa mélabús hangulatba kerültem, akkor jutott eszembe ez a rövid kis merengés. Kritikákat szívesen fogadok!

A Harry Potter könyvek szereplői és világa kizárólag J. K. Rowling teremtő fantáziájának gyümölcsei. Én csak kölcsön vettem őket a magam és mások szórakoztatására. Megírásukban semmiféle anyagi haszon nem vezérelt

Sirató

’…
Lily Evans Potter
Feleség és anya,
Nyugodj békében…’

Gondolatban letakarom a keresztneve utáni szavakat. Számomra ő csupán Lily marad most és mindörökké. Egy kifogástalanul tiszta és fényes márvány sírnál állok és sírok. Ez nem az első alkalom, hogy meglátogatom végső nyughelyét. Nem, 17 éve minden pár hónapban eljöttem ide. Nyár van, de a ragyogó napsütés ellenére rosszabbul érzem magam, mint valaha. Lily ide van temetve vele együtt, bizonyítva James Potter felettem aratott teljes győzelmét. Együtt vannak a sírban és azon túl is. Ellopta tőlem. El tudom képzelni diadalittas vigyorát, amelyet annyiszor láttam és mindennél jobban gyűlöltem. Még a halála után is hergel. Nem, most nem James Potterre kellene gondolnom. Szerencsére soha többé nem kell majd látnom arrogáns vonásait… Már megint tévedek: nagy valószínűséggel újra látni fogom, ugyanis majdnem tökéletesen kicsinyített mása még mindig köztünk jár. Lily szemeivel. Potter újra kínoz engem. Rád kéne gondolnom, Lily. Emlékeznem hajadra, amely sugárzóbb volt, mint a legnaposabb nyári délután. A szemeidre, amelyek élénkebbek voltak, mint az összes roxforti diák együttvéve. A mosolyodra, amely minden másnál jobban elgyengített. A hangodra, amely kellemesebb volt, mint 1000 pontot levonni a Griffendél háztól. A bőrödre, amely simább volt, mint bármely bájital, amelyet valaha készítettem. Az érintésedre, amely selymesebb volt, mint a legdrágább Malfoy ágynemű. A kezeidre, amelyek puhábbak voltak, mint egy főnix tolla. A nevetésedre, amely örök rosszkedvemet is képes volt elűzni. Kérlek bocsáss meg, Lily.
Kezeimmel végigsimítok a kemény kövön, amely mindig oly tökéletes alakodat rejti. A szilárd felület tapintása olyan, mintha ujjaim hajadat érintenék. Bármit megtennék, hogy visszaszerezzelek, hogy újra lássalak! Milyen szívesen lennék James Potter helyében! Még mindig féltékeny vagyok. Az életemet kitevő végtelen szenvedés és unalom helyett sokkal inkább feküdnék melletted e sírban. Kérlek bocsáss meg, Lily. El sem tudod képzelni mennyire megbántam azokat a szavakat, melyeket azon a napfényes délutánon az RBF-ek után a fejedhez vágtam. Bárcsak visszaszívhatnám őket! Ezen szavak a világot vették el tőlem. Elűztek Téged mindörökké, az életem egyetlen értelmét, az egyetlen világosságom. S mindezt puszta 7 másodperc alatt! Soha nem fogom elfelejteni az arckifejezésed, miután kiejtettem számon azokat a megalázó szavakat. Sokk. Harag. Csalódottság. Fájdalom. Talán még gyűlölet is. Kérlek Lily, légy elnéző! Tudom, hogy megbocsátanál, ha életben lennél. S azon nap után hibát hibára halmoztam. Pár évre rá újra csalódnod kellett bennem, elárultam a bizalmadat. Kiadtalak az ellenségnek, s ezáltal halálodat okoztam. Még ha Te meg is bocsátanál, engem örökké mardosni fog a bűntudat. Kérlek Lily, hidd el, hogy megpróbáltam helyrehozni az általam elkövetett hibákat, miután rájöttem milyen következményekkel jár a jóslat! Én voltam, aki megkérte a Sötét Nagyurat, hogy hagyjon életben. Nem kellett volna meghalnod! Még mindig élhetnél! S mindezt egy olyan ember élő hasonmásáért, aki határtalan örömét lelte abban, ha kínozhatott engem! Azóta próbálom helyrehozni tévedéseimet, mióta elárultam Neki azt az átkozott jóslatot. Lily, még Dumbledore-hoz is elmentem és bevallottam neki mindent! Beleegyeztem abba, hogy a jó oldal számára kémkedjek. Azóta kockáztatom az életemet nap mint nap. És még mindig nem érzem úgy, hogy jóvátettem volna a szörnyűségeket, melyeket Ellened követtem el. Kételkedem benne, hogy bármikor is teljes mértékben jóvátehetném a tartozást, de igyekszem. Csak érted teszem.
A sírod az általam hullajtott könnyektől fénylik. A melletted fekvő férfi ujjongana e könnyeket látva. El tudlak képzelni James Potter, ahogy most fel-alá ugrálsz örömödben! Gondolom mindketten a Mennybe jutottatok, nem igaz? Egy olyan angyal, mint Te, Lily nem is kerülhetett volna máshová. És te, Potter, a szemem előtt látom, hogy mint Kviddics kupa győztes automatikusan biztosítva volt a helyed a felhők között…vagy a népszerűség az, ami ott számít? Csak belegondolni is borzalmas, hogy Potter és Black ott lehetnek Veled, amíg én itt szenvedek. Szeretlek, Lily. Szeretlek. Szeretlek. Szeretlek. Bárcsak elmondtam volna Neked, mikor ott volt a lehetőség! Még azt a két kibírhatatlan alakot is képes lennék továbbra is elviselni, ha vissza tudnám fordítani az időt…és újra életben tudhatnálak. Minden alkalommal mikor a Kis Túlélő szemeibe nézek (aki helyetted lett az), úgy érzem, mintha Te vetnéd szememre az összes vétkemet. Azon zöld szemek a Te nevedben hibáztatnak engem és élő emlékeztetődül szolgálnak. Mikor beléjük nézek gyűlöletet, haragot és undort látok, újra és újra átélve azt a napot, amikor életem igazi tragédiája kezdődött. Máig is a legszörnyűbb emlékem, pedig sok borzalmat megéltem már. Az is a te hibád volt James Potter és a tied, te koszos dög, Black! Kár, hogy az apádra ütöttél, Kiválasztott! Még a természetes ostobaságodon is túltettem volna magam, ha nem úgy néznél ki, mint ahogy.

Aggódnom kéne, hogy valaki meglát, mivel az egész Auror-osztag utánam kutat. Tegyék azt. Nem félek tőlük. A halál megkönnyebbülés lenne az utóbbi évek szenvedései után, különös tekintettel erre az utolsó hónapra. Amúgy is ez az utolsó hely, ahol keresnének. Senki sem látogatja ezt a környéket. Vastag kosz, por és levelek fednék sírodat, ha én egykor nem helyeztem volna rá mindenféle időjárásnak ellenálló bűbájt! Időről-időre eljövök, hogy lássalak, még ha tudom is, hogy imáim nem nyernek meghallgatást, s könyörgéseimre nincs válasz. Kérlek Lily, hagyj fel a makacs hallgatással! Kérlek üvölts rám, ordítozz, szidj órákon át vagy átkozz meg…csak legyél! Legyél itt…és most…velem. Megelégednék azzal ha csak barátok maradnánk, pusztán beszélgetnénk vagy csak együtt dolgoznánk, mint régen. Együttműködni, ahogy csak Veled tudtam. Tudom, hogy nem érdemeltem meg a kedvességet, barátságot, szeretetet, amit Tőled kaptam. Kérlek Lily, gyere vissza hozzám! Vagy csupán szólalj meg! Beszélj hétköznapi dolgokról vagy arról, hogyan tökéletesítenél egy bájitalt…beszélj bármiről. A sima, fehér márványfelület idáig kopáran állt. Hoztam Neked liliomokat. Tudom, nagyon eredeti ötlet…

Csend van, mint itt mindig. Soha senkivel nem találkoztam ebben a világvégi mugli temetőben, kivéve egyetlen alkalmat. Azon a napon addig sírtam, míg több könnyem nem maradt. Jobban zokogtam, mint a szüleim sírjánál bármikor. Merengésemből egy kék szempár zökkentett ki. Albus Dumbledore általában vidáman csillogó szemei ez alkalommal együttérzésről és mély bánatról tanúskodtak. Nem volt szükség se szavakra, se Legilimenciára. Azután a nap után jobban megbízott bennem, mint bármikor korábban. Nem csináltatott velem Megtörhetetlen esküt, hogy bebiztosítsa jövőbeni hűségemet a ’jó’ oldal irányába; egy puszta pillantás felém elárulta minden érzésemet.
És mégis…ebben az évben az elgondolhatatlan megtételére kért engem, minden cselekedetek legrosszabikára. Hiába próbáltam tiltakozni, elutasítani vagy megtagadni parancsát, ő nem állt el tervétől. Rám bízta a döntést, hogy képes vagyok-e egy hatalmas áldozatot tenni a későbbi nagyobb jó érdekében. És hova juttatott ezzel engem!? Örökös bujdosásba kényszerített és a közutálat elsőszámú célpontjává, valamint a Sötét Nagyúr jobbkezévé tett. Mindezt egy fiúért, aki képtelen egy szimpla non-verbális varázslatot végrehajtani, és aki nem sokkal marad el az idióta apja mögött tiszteletlenségben és felelőtlenségben! Bárcsak itt lennél, Lily! Te képes lennél egy jobb embert nevelni belőle. Ha sikerült néha elviselhető embert faragni belőlem, akkor biztosan a saját fiadra is hatni tudnál.
Hirtelen a bal alkaromban megjelenik a jól ismert bizsergető érzés, melyet hamarosan szúró fájdalom fog felváltani és tisztában vagyok vele, hogy perceken belül Nála kell lennem…Rendeznem kell a gondolataimat, mert a Sötét Nagyúr is képes –hasonlóan a dementorokhoz- pillanatokon belül megérezni az ember gyengeségét vagy fájdalmát. És mindezt csak azért, hogy a Főnix Rendjét segítsem Dumbledore utasításait követve. Éppen azon vagyok, hogy dehoppanáljak, mikor egy közeledő alakot pillantok meg. Valakit, akire nem számítottam. Valakit szerteszét álló, kócos fekete hajjal…