Többet jelent mindennél

Vannak olyan események, amelyek egyszerûen nem hagyják magukat megírni, lejegyezni. Várnak addig, amíg egy félig elkészült történet végére maga az élet tesz pontot - legyen az akár egy rövid, vidám kis egyperces vagy nyomasztó súlyú családregény - a lényeg, hogy valaki tudja, mikor kell nekifognunk valaminek, s nem engedi, hogy sietve váljon belõlünk az események krónikása - a végkifejlet elõtt.
Nem tartom magam írónak, sosem voltak olyan tévképzeteim, hogy bármit is kéne kezdenem a fölösleges gondolataimmal - talán éppen azért, mert ilyenek nincsenek bennem. Minden energiám lekötött, s az igazat megvallva egyáltalán nem hiányzik, hogy mindenféle ostobaságokat jegyezzek le egy pergamenre, csak azért, hogy egy embernek valahol a világ másik végén tetsszen. Sõt abban se vagyok biztos, hogy miért is ülök mégis itt, a régi íróasztalomnál, ahelyett, hogy tanári teendõimet végezném.
A tegnapi események azonban arra késztettek, hogy újragondoljam az eddigi életem. Bevallom, távol áll tõlem, hogy a múlton rágódjak, hiszen ami megtörtént, az megtörtént, nem tehetünk semmit, legfeljebb ügyelünk arra, hogy legközelebb ne kövessük el ugyanazt a hibát. Most se olyanokra gondolok, miket kellett volna másképp tennem, mert egyáltalán nem érdekel. Csak felbosszantanám magam... Egész másról beszélek.
Az öröm úgy lopja be magát az ember hétköznapjaiba, hogy észre sem vesszük. Ha várjuk, persze, nyoma sincs, de ehhez már hozzászoktam. Az egyetlen különbség, hogy még csak nem is akartam jót tenni se másokkal, se - ha már itt tartunk - magammal. Talán különösen hangzik, de nem érdekelt, hogy egy felemelõ érzés ölelje át a lelkem, simogassa az arcom és kényeztesse a szívem. Tévedésrõl szó sincs, most se vágyom rá különösebben - eléldegélek én a saját érzéseimmel. Nem kívánom, mert ha túl sokat kapnék belõle, valószínûleg elõbb vagy utóbb megelégelném, azt pedig nem szeretném. Boldog vagyok, ha megjelenik, de nem kívánom, hogy gyakran látogasson. Elég, ha olyan ez nekem, mint valami meglepetés, egy különleges jutalom a nehéz napok végén.
Sokáig egyáltalán nem is ismertem ezt az érzést. Magamba zárkóztam, abban a világban éltem, melyet kialakítottam saját magam számára - s akárhogy is nézzük, ez még ma is így van. Sosem lesz belõlem nyitott, könnyen ismerkedõ ember, de legalább megtanultam szeretni - ez mindennél fontosabb.
Nyilvánvalóan azt hittem, hogy azzal, hogy nem engedem be a jót, kizárom a rosszat is. Ennek eredményeképp persze üresnek és eseménytelennek tartottam az életemet, de féltem az ingadozásoktól, a változásoktól és az újtól. Olyan volt az az idõszak, mintha az egész életem egyetlen pillanatban megfagyott volna. A táj nemes egyszerûséggel megdermedt, nem jelentek meg emberek és képek, csak a szürke kis hely, ahova születtem s ahol nyilván meg is halok majd. A hangok úgy ismétlõdtek, mint egy beragadt lemezjátszó tûje... burok vett körbe, de nem akartam kitörni belõle. Az vett körül akkor s talán most is... de mióta megismertem õt, megváltozott a helyzet. Egy apró lyuk jelent meg a fátylam csücskében... s lám, tudok lélegezni.
Egy szóval hiányzott minden, ami egy életet jellemezne. Csak lézengtem a világban, ebben az andalító semmiségben, az eseménytelenség fullasztó mocsarában... én is fulladoztam. Haldoklásom hangjait, titkos nyögéseimet viszont annyira elfojtottam, hogy még én magam se hallottam meg. Valószínûleg, ha így ment volna tovább, hamarosan tudtomon kívül elnyel a mocsár... de szerencsére másképp történt. Valaki ágat nyújtott felém, de én eleinte nem fogadtam el.
Mondhatnám, hogy mikor Hermione Granger bevallotta, hogy szeret, köpni - nyelni nem tudtam a megdöbbenéstõl, de nem szeretnék hazudni. Legbelül, a szívem mélyén - ha egyáltalán van nekem olyan -, mindig is tudtam, hogy másképp tekint rám, de féltem tudomásul venni. Rettegtem a csalódástól, a gúnytól, az emberektõl, a megvetéstõl... reszketve hátat fordítottam a valós problémáknak, hogy olyanokon aggódjak, melyeknek semmi értelme nem volt. Hidegen és elutasítóan viselkedtem vele, nem akartam, hogy belém lásson.
Hogy õszinte legyek, fogalmam sincs, akkor mit éreztem iránta. Hermione a húszas évei elején, én pedig negyvenes éveim végén jártam. Állítólag az elmúlt idõ alatt egy csöppet se változtam, de ez nem tud érdekelni. Lehet, hogy ezért szeretett - mert külsõre úgy festett, mintha nem tudnék változni. Talán ebbe az egyetlen formámba szeretett bele, abba, hogy nem mertem megöregedni, változni, megismerni más évek szépségét - csak leragadtam egyetlen ponton.
Késõbb persze megbizonyosodtam affelõl, hogy Hermione látta bennem azt, amit még én sem. A hajlamot arra, hogy boldog legyek, s õ, ellentétben velem, mindent megtett azért, hogy elõcsalogassa ezt a titkos, másik énemet. Úgy bánt velem, mint bármelyik másik emberrel, hamarosan megtanulta, hogyan kezeljen úgy, mint egy bizalmas barátot - annak ellenére, hogy én még mindig ridegül bántam vele, s úgy kezeltem, mint egy kellemetlen betegséget.
Valószínûleg ez így is maradt volna addig, míg el nem ragad innen a halál - ám valami megváltozott. Gyönyörû, verõfényes reggel köszöntött rám, a nap pedig hétágra sütött. Mondanom se kell, gyûlölöm az ilyet. Ha látom, hogy sötétedik, rákezd az esõ, netán villámlik is, ugyan nem örülök, de élvezem. Ahogy átlátszó cseppek folynak végig az ablakon, s pusztító dühvel tombolnak a villámok, hogy szétverjenek mindent, ami útjukba kerül, szétporlasszanak mindent, ami ártott nekik, olyan gyönyörû... nem fejez ki engem, ez igaz. Nem ez az, ami hozzám illik. Inkább a köd, ami jótékonyan elfedi a hibákat és visszásságokat, és egyben eltakarja a múltat és a jövõt.
Életem egyik mélypontját éltem akkor, és semmi, senki nem tudott érdekelni. Csak arra vágytam, hogy az emberek békén hagyjanak a problémáikkal… sosem érdekeltek az emberek, akkor pedig biztos voltam benne, hogy aki a házamba merészkedik, az a halál fia.
De nem, mégsem. Mikor Hermione megjelent a házam ajtajában, tudálékos, ámde – bosszantó módon – roppant csinos kis arcával, úgy éreztem, menten visszaszaladok az ágyba. „Hiányzik is nekem itt kora reggel az õ prédikálását hallgatni… honnan tudja mindig kitalálni, mikor van rá a legkevésbé szükségem?!” – gondoltam akkor, nem is sejtve, mekkorát tévedtem. Jobban igényeltem a társaságát, mint azelõtt bármikor is. Szomjaztam a szavára, egy vigasztaló érintésre, mindenre, mindenre, amit õ adhatott nekem.
Nem is emlékszem pontosan, hogy érte el, hogy kiöntsem neki a szívem, csak azt tudom, hogy pár perc múlva már tõlem oly szokatlan hévvel magyaráztam, szaggattam az engem körülvevõ burkot, engedtem beáramlani a jót és – igen – a rosszat is. Hagytam, hogy tanácsokat adjon, magyarázzon és segítsen. Nem érdekelt már, hogy okosabbnak tartja magát nálam, s fiatal kora ellenére olyan pökhendi, oktató stílusban mondja, mit kellene tennem. Ha pofon vágott volna, az se zavart volna különösebben. Azon a napon kitártam a szívem, megnyíltam neki, mindent elmondtam, ami a szívemet nyomta – kivétel nélkül.
Csodálatos módon õ megértett. Nem kérdezett, nem faggatott, hagyta, hogy mindenrõl beszámoljak neki. S mikor befejeztem, ugyanolyan bámulatos megértéssel kezelt, mint ahogy arra titokban mindig is vágytam. Életemben elõször nem magamnak éltem, hanem hagytam, hogy irányítsanak, s bár tudtam, hogy ilyen alkalom többé nem nagyon lesz – elvégre hogy is hagyhatnám, hogy egy nõ mondja meg, mit tegyek? – azt már sejtettem, hogy igenis szükségem van rá. S ugyancsak elõször az életben azt kívántam, hadd éljek még egy kicsit.

* * * * *

A kapcsolatunk rosszabbul indult, mint amire számítottam – s szerintem errõl Hermione is ugyanúgy vélekedett. Nyilván azt hitte, mostantól minden nap majd közös utazásokat teszünk egymás lelkivilágába, de errõl szó sem volt. Ugyanolyan zárkózott maradtam, mint régen, s ahogy már fent is említettem, nem is vágytam arra, hogy megismétlõdjön az, ami azon a bizonyos, napfényes reggelen történt. Az igazat megvallva féltem, olyannyira, hogy gyakran szólni se tudtam.
S ami még rosszabb, hazudtam. Becsaptam õt, azt mondtam, neki, szeretem – nem sokkal az után, hogy egyetlen csókkal megöltem a magamban csírázó szerelmet. Õ azt hitte, komolyan gondoltam mindent, ezért nemsokára ismét szerelmet vallott – de már nem volt szívem visszautasítani. Hamarosan – mindenki nagy meglepetésére – egy kifejezetten unalmasnak és borzalmasnak ígérkezõ házasság köttetett kettõnk között.
Semmi sem változott – nekem legalábbis úgy tûnt. Vagyis, ez így, ebben a formában nem igaz. Bennem nem változott semmi. Ugyanúgy elutasítottam a közeledését, mint azelõtt bármikor – kétségek közt hagytam azért, mert én magam is kétségek közt vergõdtem. Hamarosan megunta a folyamatos próbálkozást és lemondott rólam. Nem próbált meg felvidítani, jobb kedvre deríteni, mikor hazaértem egy fárasztó hét után, csak szótlanul elém rakta a vacsorát, s otthagyott egyedül. Most már tudom, hova ment olyankor, de akkor azt hittem, szeretném megtudni. Ha szeretõje volt, megértettem volna - magam is azt hittem, hogy talált valakit, aki jobb nálam. Nem lehetett fényes az élet mellettem, s én nem is tettem semmit, hogy boldoggá tegyem õt. Sokat gondoltam arra, hogy felhozom az elválás ötletét, de nem volt szívem megtenni. Valami arra késztetett, hogy várjak még, a meséknek még nincs vége.
Tehát tûrtem. Nem néztem rá, nem foglalkoztam vele, de – ezt magamnak is alig mertem bevallani – egyre jobban fájtak a kimaradásai. Gyakran töltöttem úgy az éjjeleket, hogy több üveg alkohollal bezárkóztam a szobámba, és leittam magam. Bár nem énekeltem és dalolásztam – mint ahogy az ilyen állapotban lévõ férfiaktól úgymond „elvárható” lenne -, s nem is kaptam meg, amit szerettem volna. A literszámra ivott Lángnyelv Whiskytõl lassan megcsömörlöttem. Nem arra vágytam, hogy örömet okozzon, csak szerettem volna olyan dologba beletemetkezni, ami elvonja a figyelmem Hermionérõl.
Ez se sikerült.
Magányos éjeim egyre borzalmasabban teltek, s lassan függõvé váltam – annak ellenére, hogy a rémes ital semmit se használt. A fájdalom és az elhanyagoltság érzése éles késként szaggatta fel a lelkem, ugyanakkor olyan gyorsan és könnyedén foltozta be a burkomat, hogy ugyanott találtam magam, mint a házasság elõtt – hacsak nem sokkal mélyebben.
Ráadásul az, akinek ez az egész szólt, a közönség, akinek játszottam, nem látott semmit. Hermione észre se vette a szenvedésemet, hiába könyörögtem – ha hangtalanul is – nem hallotta meg a kiáltásomat. Elfordította a fejét, és én azt hittem, tõlem is elfordult – örökre.

* * * * *

Nem mondhatnám, hogy szeretem a szüneteket, sõt: gyûlölöm õket. Hermione férjeként szinte egyszer sem töltöttem otthon ezen a rövid idõszakokat, inkább a Roxfortban akartam „ünnepelni” … bár korántsem volt ünnepi jellege a dolognak. Egyszerûen bezárkóztam a pincébe, különféle bájitalokon kísérleteztem és próbáltam nem gondolni arra, hogy érezheti magát Hermione. Vagy kivel lehet. És kire gondol közben…
Még akkor se tudtam, mennyire szeretem õt és vágyom rá. Azt hittem, szimpla sajnálatot érzek, pedig én viselkedtem sajnálatra méltóan. Nem voltam elég bátor ahhoz, hogy szeressek… semmihez nincs erõm.
Azon a délutánon is éppen az alagsori teremben gubbasztottam, s unottan kevergettem egy rég elkészült fõzetet. „Mindenki ridegnek és kegyetlennek tart” – gondoltam elkeseredetten, miközben némán belemártottam az ujjam a fõzetbe, hogy ellenõrizzem a hõmérsékletét. „Pedig csak üres vagyok… üres…” Odaléptem a közeli katedrámhoz, s felé hajoltam. Az asztalon halmokban álltak a kijavítatlan dolgozatok és a diákok amatõr fõzetei… „Milyen rég volt, mikor Hermione még roxfortos diákként tengette a napjait itt… persze, már akkor is megkeserítettem az életét… bizonyára fogalma se volt arról, hogy felnõttként is ez vár majd rá… „ – Halványan elmosolyodtam, bár a helyzet cseppet sem volt vicces. Inkább a helyzet ironikus volta késztetett a dologra, ám az örömteli arckifejezés hamar eltûnt az arcomról. „Most pedig bizonyára a szeretõjével ünnepel, akárki is legyen az… megajándékozzák egymást, és együtt nézik a hóesést… „ – a gondolat elképzelhetetlenül fájt. Próbáltam másra gondolni, de hiába: újra és újra ugyanazok a képek jelentek meg elõttem.
Hermione és Harry Potter.
Hermione és Ron Weasley.
Hermione és minden hímnemû lény a világon…
Majdnem belehaltam a gondolatba, hogy most õ valaki mással tölti az állítólagos „legszentebb ünnepet…” a szeretet ünnepe… na persze… nem mintha …
Éppen itt tartottam, mikor kopogtattak az ajtón, s hamarosan megjelent a küszöbön McGalagony magas alakja.
- Egy fiatal hölgy keresi önt, Piton professzor – szólalt meg a nõ éles, ám kissé megdöbbent hangon.
- Valóban? – mordultam fel. Persze rögtön az jutott az eszembe, hogy Hermione lehet az, de… ugyan, ennek mennyi az esélye? Gyakorlatilag nulla. Szerencsére a hangom kellõen „nemtörõdömnek” és unottnak hangzott.
- Igen – válaszolta McGalagony. – Azt mondta, rendkívül fontos ügyrõl van szó… valami csomagot szeretne átadni önnek.
- Tényleg annyira fontos? – sóhajtottam fel. – Nos, nem bánom, McGalagony professzor. Mondja meg neki, hogy tíz perc, és ott leszek.
- Rendben – bólintott a tanárnõ, majd sarkon fordult, s eltûnt az alagsor sötétjében.
„Ki lehet az?... Nyilván… persze, hogy nem õ. Nem is gondolok erre, nem akarom magam hiú ábrándokkal ámítani. Az álmok gyilkosok – teremtenek, de valótlant. Gyûlölöm az álmokat, de a valóságot is. Mindkettõ gyilkos… igen… „ – gondoltam, miközben összepakoltam a bájital hozzávalóit, és eltettem õket a szekrénybe. Egy egyszerû varázslattal kulcsra zártam, majd kiléptem a terembõl. „Nem szabad arra gondolnom, hogy mi van ha õ az, mert… úgysem. Nem hiszek benne…”
Dühösen végigsiettem a folyosón, ami az elõcsarnokba vezetett. Haragudtam magamra, mert hiába tiltottam meg magamnak azt, hogy rá gondoljak, újra meg újra megjelent a szemeim elõtt az arca… a mosolya.. a szemei… bizonyára csak valami házaló ügynök lesz, akitõl valami ócska anyagot rendeltem egy fõzethez… vagy rosszabb esetben Lángnyelv Whiskyt…
Az elõcsarnokba érkezve rögtön feltûnt a hatalmas, magas karácsonyfa, idióta angyalkás díszekkel, csillagokkal és üveggömbökkel. Alatta tarka csomagok várták, hogy izgatott gyerek – (sõt, tanár-) kezek kibontsák… Gyûlölöm a karácsonyt.
- Tessék. – nyitottam ki az ajtót.
Hiába, nem tudtam felkészíteni magam. A csalódottság hullámokban öntötte el a szívem, mikor láttam, hogy senki sem várakozik izgatott arccal az ajtó elõtt… senki, senki… nem hogy Hermione, még egy nyomorult házaló ügynök sem… senkit sem érdeklek.
- Ostoba vicc volt, Minerva – sziszegtem, s már zártam is volna be a nagy kaput, mikor egy halk, cinikus hang hallatszott:
- Jó lenne, ha a professzor úr körülnézne, mielõtt ártatlan emberekre zúdítja azt a hatalmas dühét…
- Hermione… - csak ennyit bírtam mondani. Úgy éreztem, mintha valami ócska színdarab fõszereplõje lennék… egy vénséges úr, aki újra megtalálta a szerelmet… milyen buta helyzet… de mégis… persze, nem tudok a helyzetnek megfelelõen giccsesen viselkedni. Csak álltam ott némán és néztem õt… a nevetõ, sötét szemeit, a boldog mosolyát… a két karját a háta mögé rejtette, s huncutul felkacagott.
- Perselus… - kacsintott, majd elõrelendítette a kezét. – Boldog karácsonyt, drágám!
Óvatosan vettem ki kezei közül a csomagot, s úgy kezeltem, mintha valami idõzített bombát tartanék az ujjaim között. Lassan, aggodalmas arccal kibontottam… és amikor megláttam… rögtön az jutott eszembe, hogy…
… ki a fene lehetett az az elmebajos, aki ilyet talált ki.
Hermione ajándéka ugyanis két hatalmas, fehér porcelán baba volt – nyilvánvalóan saját magát ábrázolta, amint velem táncol… borzalmas, szörnyû. De mégis…
- Hát ez… gyönyörû. Köszönöm, Hermione – suttogtam, s csillogó szemekkel megforgattam a csúfságot.
Hermione örömében ismét felkuncogott.
- Jaj, ha tudnád, mennyit dolgoztam vele… minden egyes éjjel már hónapok óta… a hozzávalók beszerzése nagyon körülményes volt, ráadásul a munkám is megszaporodott az utóbbi idõben… tudod, mint auror, gyakran kell…
” Hát persze… hát persze… milyen ostoba vagyok!... nem szeretõt tartott, hanem ajándékot készített nekem… én pedig azt hittem, hogy…” – gondoltam magamban.
- Sajnálom, hogy az utóbbi idõben nem beszélgettünk. Nagyon hiányoztak ezek az alkalmak nekem is, de annyira szerettelek volna valami különlegessel meglepni, hogy…
Ekkor hirtelen hátat fordítottam neki, s rohanni kezdtem a dolgozószobám felé.
- Perselus! – szólt utánam Hermione. – Most hova mész?
- Pakolni – válaszoltam, s megfordultam. – Otthon töltöm a karácsonyt.

* * * * *

Arra vágytam, hogy kiírjam magamból a bánatomat. Leírjam az érzéseimet, és engedjem a boldogságot magamba áramlani azzal, hogy megosztom a problémáimat – ha mással nem, hát egy pergamennel. Még mindig nem küzdök azért, hogy boldog legyek. Nem harcolok eszeveszetten, de nem is zárom ki a világot. Ha nem is változok sokat, legbelül tudom, hogy szeretek és szeretve vagyok – ez pedig többet jelent mindennél.