Édes bosszúk

- Mit tud ajánlani, Mr Malfoy, amiről úgy gondolja, hogy engem érdekelhet? – kérdezte fölényesen Piton, hátradőlve a tanári asztalára. Draco előtte állt és vigyorgott. Szőke haja hanyagul a szemébe hullott.

- Granger… Hermione Granger érdekelheti, professzor úr… - felelt magabiztosan a mardekáros fiú. Piton csak kíváncsian felhúzta a szemöldökét; ez nála azt jelentette, hogy a partnere folytathatja a mondanivalóját. Draco ragyogó arccal felsóhajtott. – El tudom érni, hogy a kis sárvérű elkövessen ellenem valamit órán… Garantáltan nagy felfordulást ígérhetek… Granger lebukik, a professzor pedig büntetőmunkára kötelezheti… Néhány óra édes kettesben… - vont vállat a szőke. Piton lassan gúnyos mosolyra húzta a száját.

- És mit kérsz cserébe, Draco?

- Harry Potter skalpját. – vigyorgott a mardekáros. Házvezetője összeráncolta a homlokát, és felsóhajtott. – Tulajdonképpen csak egy bájitalra lenne szükségem, a többit meg tudom oldani egyedül is. – mosolyodott el ördögien Malfoy.

- Csak egy bájital Potter elcsábítására? Többet vártam, Mr Malfoy… - szólalt meg rövid hallgatás után Piton.

- Esetleg egyszer végignézném, amint Piton professzor és Granger… - vigyorgott Draco.

- Végignéznéd?

- Jó pap is holtig tanul, tanár úr. Szeretném látni a sárvérű arcát, amikor a professzor megbünteti…

- Jól van, megegyeztünk. Végignézheted, ahogy elkapom Grangert, de csak kiábrándítva leskelődhetsz, Draco. Semmi közbeszólás, vagy véletlen érintés; világos? A bájitalt megkapod Potter ellen; de azt viszont én akarom végignézni… - nyújtotta kezét a tanár. Malfoy vigyorogva fogott vele kezet.

- Áll az alku, Piton professzor.

- Aztán valóban nagy felfordulást okozz, mert egy hétre szeretném megbüntetni azt a csitrit…

*

Malfoy igazán kitett magáért bájitaltanon, hatalmas fejetlenséget okozott két ostoba segítőjével. Granger sajnos rosszkor volt rossz helyen, ezért Piton természetesen őt büntette meg… Már megint büntetőmunka… De legalább most nem ártatlan a dologban. Most legalább az a kis görény Malfoy valóban tőle kapta az átkot; nemcsak ráfogta valamelyik gyáva terembeli…

Hermione könnyed mosollyal sétált le a pincébe. Végre megint találkozhat a férfival… Egy hete nem voltak együtt Pitonnal. Amikor rágondolt, teste minden porcikája lángolni kezdett. Végre megint kezelésbe veszi őt az isteni szájú, éles nyelvű és szuper-szexi pasija: maga a tökéletes kan: Perselus Piton…

Elfojtott egy sóhajt, aztán kopogott az ajtón. Piton szinte azonnal kitárta előtte, és némán, hideg tekintettel intett a diáknak, hogy beléphet.

- Jó estét, professzor úr. – mosolygott Hermione, a férfi azonban rá sem hederített. Visszaült az íróasztalához, tisztes távolságra a lánytól, aztán megszólalt.

- Arra gondoltam, a büntetőmunkája kezdődhetne azzal, hogy letörölgeti a port a könyvespolcokról… - mondta ridegen Piton. Hermione szeme elkerekedett.

- Mi van? – csúszott ki a száján. Egyáltalán nem értette a férfi viselkedését. Törölgessen?! Hiszen ő egy kiadós hancúr miatt jött! Ő szerelmeskedni akar, nem törölgetni… Anyád… Ez a dolog nagyon félresiklott valahol… De hol? Még, hogy törölgetni… Ez kamu…

- Törölgessen! – ripakodott rá a férfi. A diáknak kellett néhány másodperc, mire feleszmél első döbbenetéből; aztán hátat fordított a férfinak, és némán törölgetni kezdett. Magában fogadkozott, hogy amint lehetősége lesz, piszkosul megfizet ezért Pitonnak. Őt nem lehet csak úgy rángatni… Most egy kis szex, aztán meg se szó, se betű… Csak portörlés…

*

Draco dühösen változtatta magát láthatóvá, miután Hermione Granger elhagyta az alagsori helyiséget. Szeme szikrákat szórt, ahogy Piton közönyös tekintetére nézett.

- Azt ígérte, hogy végignézhetem, amint maga és Granger szexelnek! – vonta kérdőre a saját házvezető tanárát.

- Nem, fiam, én ez sosem mondtam. – sóhajtott elégedetten Piton. – Sőt, ez még a te szádat sem hagyta el, Draco… Idézlek, figyelj: „szeretném látni a sárvérű arcát, amint Piton professzor megbünteti…” Mivel ez megtörtént, akkor mi végeztünk is. – húzta gonosz mosolyra a száját a bájitaltanár.

Szőke diákja remegett a dühtől, de nem mozdult. Egy pillanatig mélyen a férfi szemébe nézett, aztán halványan elmosolyodott.

- Rendben, tanultam a leckéből, uram. – biccentett lehiggadva. – De a bájitalt megkapom, ugye? Megdolgoztam érte…

- Tessék, Draco, itt a százfűlé-főzet. Nagyon remélem, hogy tudod, mit teszel… - nézett végig áthatóan keresztfián Piton. Nagyon élvezte ezen kis csatározásokat Malfoy-jal. Valamiért ébren tartották az ösztöneit…

Átadta a diákjának a bájitalos üveget, aztán az ajtóhoz kísérte a fiút. Először ő nézett ki a folyosóra, csak utána engedte útjára a mardekárost. Draco a folyosóról még visszavigyorgott a férfira.

- Én sem kompromittáltam volna magamat egy büdös kis sárvérűért… - mondta fellengzősen, mire Piton egyszerűen becsapta a fiú orra előtt az ajtót. Malfoy továbbra is vigyorgott, aztán jókedvűen odébb állt. Markában néhány hajszál lapult. Piton hajából.

*

- Én sem kompromittáltam volna magamat egy büdös kis sárvérűért… - hallotta Hermione a pincefolyosón Draco hangját. A lány a folyosók kereszteződésében állt, és értetlenül hallgatózott. Tudni akarta, hogy Piton miért volt olyan hideg vele… Se egy csók… Se egy érintés… Még egy bíztató pillantást sem kapott tőle…

Még szerencse, hogy nem lépett ki a fényre, hogy észrevegyék. Csak figyelte, ahogy Malfoy, pompázatos mosollyal elhalad mellette egy nagyobb fiola barnás, sárszerű bájitallal, és néhány hosszú fekete hajszállal… Százfűlé-főzet! Hermione azonnal felismerte.

Szemét kis görény… Fel akarja venni Piton alakját!!! Na, nem… Őt nem fogják ezek bepalizni… Mocskos mardekárosok… Ha kell, akkor ő is tud ravaszkodni! Ő is tud meglepetést okozni, majd meglátják!!!

*

Másnap délután Draco Malfoy utasításba adta nem túl intelligens testőreinek, hogy csalogassák ki Pitont az alagsorból. Tudta, hogy Grangernek este hétre kell büntetőmunkára jelentkeznie a férfinél, ezért addigra el kell távolítani a tanárt a pincéből. Ha Piton nem volt rá képes, akkor majd megleckézteti a sárvérűt, hogy azt megemlegeti…

Csodák csodájára, Crack és Mostro sikerrel jártak, és Piton velük tartott először a klubhelyiségükbe. Ott néhányan hosszasan panaszkodtak neki, hogy milyen ostobák a griffendélesek, és a hollóhátasok – lenézik őket; és akkor még a hugrabugos dinkákat meg sem említették… Ezután a lelkizésbe Ms Parkinson is bekapcsolódott, aki elmesélte a házvezetőjének, hogy milyen lehetetlen szerelmi ügybe keveredett, és talán már nincs menekvése. Piton másfél óra múlva olyan futólépésben hagyta el a klubhelyiséget, amint végre volt egy szusszanásnyi ideje, hogy közbeszóljon; hogy azt akármelyik kenyai hosszútávfutó megirigyelhette volna.

Úgy egy óra elteltével, amikor mindenki köréje gyűlt beszélgetni, már derengeni kezdett a férfinak, hogy valamitől nagyon távol akarják tartani őt. Malfoy persze nem volt a csevegők tömegében, szóval rögtön tudta, hogy ki állhat az összeesküvés mögött.

Amikor viszont még Parkinson is neki kezdett nyivákolni, végképp elszakadt a cérna. Felhorkantott, és annyit vetett oda saját, szeretett házának diákjainak, hogy ha neki lennének ilyen aprócseprő gondjai, akkor a világ legboldogabb embere lenne – azzal elviharzott. Talárja hosszan suhogott mögötte. Hirtelen olyan méreg futotta el, hogy gondolta, jobban teszi, ha először kimegy az udvarra és tesz egy kört, mielőtt visszatér a szobájába.

*

Hermione büszkén lapított a kastély egyik fala mellett. Odakint már sötét volt, és hűvös. Nem baj, néha az élvezetekért is meg kell szenvedni. Egy kis pinceablak előtt térdelt, és azon kukucskált befelé.

Odabent Piton járkált, aztán, ahogy kopogás hallatszott, kinyitotta az ajtót, és belépett rajta Hermione Granger.

Kint, a valódi Hermione Granger elvigyorodott, és kicsit groteszknek tartotta a helyzetet, hogy meglesi az ál-Pitont és az ál-Grangert, de aztán végül is a kisördög győzött benne, és kényelmes térdelő pozícióba helyezkedett, hogy végigmulassa a szituációt.

Harryt avatta be, hogy Malfoy meg akarja őt szívatni; ezért a barátja végül is ráállt arra, hogy segítsen a lánynak. Régóta utazott Malfoy fejére – most talán bosszút állhat a sok, elszenvedett sérelmen…

Hermione csak imádkozni tudott magában, hogy Malfoy ma akarjon lecsapni rá… És, hogy nem az igazi szexisten Piton kezébe lökte a barátját…

*

Harry kényelmetlenül érezte magát, mikor belépett Piton tantermébe. A férfi gúnyosan végigmérte őt, pont úgy, ahogy az eredeti tanár is. Hermione biztosan nem tévedett, amikor azt állította, hogy Piton nem is Piton, hanem Malfoy? Legszívesebben behúzott volna egyet a fölé magasodó, sötét hajú férfinak; aztán rájött, hogy Hermione ezt biztosan nem tenné. Mivel nem akart lebukni, legyűrte indulatait; és igyekezett lányos mosolyt az arcára csalni.

- Jó estét, Piton professzor. – köszönt a tanárnak látszó alaknak. Piton nem válaszolt, csak horkantott egyet. – Ma is törölgetnem kell? – kérdezte pimaszul a lány.

A tanár csak felhúzta a szemöldökét, aztán hanyagul az asztalára ült.

- Esetleg van egyéb ötlete, Ms Granger? – kérdezte gúnyosan a griffendélestől Piton. Harry remegő kézzel végigsimított a nadrágja… helyett a szoknyáján. Ezért Hermione még nagyon meg fogja kapni a magáét… Hogy rángathatta bele… Mi van, ha ez nem is Malfoy? Mi van, ha ez mégiscsak Piton? Akkor mit csinál? Végül is… Ha minden kiderül, és sajnálatos módon Pitont provokálta; akkor úgyis gyors és fájdalommentes halála lesz. A tanár biztosan halálra fogja átkozni; semmi kétség…

- Ötletem lenne, professzorom… - hajtotta oldalra a fejét Harry, úgy hermionésan.

*

Hermione megkönnyebbülten sóhajtott fel, amikor észrevette, hogy az a Piton, akit odakintről lesett, egy laza ugrással felült az asztalára – az nem az igazi Piton. A valódi Perselus Piton nem tenne ilyet… Hála Merlinnek…

Kicsit furcsa érzés volt látnia, hogy odabent két ember egymásnak esik, és vadul csókolózni kezdenek. Ráadásul az egyik hajszálpontosan ugyanolyan, mint az eredeti Hermione Granger. Remélte, hogy Harry is ugyanúgy élvezi odabent a csókot, ahogy ő odakint. Jókedvűen mosolygott, aztán éppen feltápászkodott volna, amikor valaki elkapta a vállát, és visszatérdeltette a hideg földre.

A lány zavartan nézett fel a mellette megjelent alakra. Legnagyobb döbbenetére Piton állt mellette. Szeme elkerekedett, aztán besandított a tanterembe. Huh, Harry még a teremben volt a másik Pitonnal… Akkor ez a Piton a valódi Piton…

- Mit keres itt, Ms Granger? – kérdezte a tanára vészes hangsúllyal. – Ha jól emlékszem, önnek büntetőmunkán kellene lennie… nálam…

- Öööö, igen, professzor úr… - mosolyodott el halványan a lány. Piton lehajolt, és ő is bepillantott az alagsori ablakon. Azt hitte, a helyszínen agyvérzést kap. Odabent Piton professzor és Hermione Granger csókolóztak! Egy pillanatra behunyta a szemét, aztán újra kinyitotta, de a jelenés nem szűnt meg. – Meg tudom magyarázni… - sóhajtott fel Hermione.

- Két magyarázat van csak, ami egy kicsit is valószínű a helyzetünkben, Ms Granger. Az egyik az, hogy nagyon jó képességű varázslók vagyunk, és egyszerre tudunk két helyen lenni, és kétféle dolgot csinálni; a másik pedig, hogy a kisasszony hatalmas bajban van… - mondta vészjóslóan a férfi, aztán a lány mellé guggolt, hogy tovább leskelődjön. A griffendéles elmosolyodott.

- Akkor én inkább a második eshetőségre tippelnék, professzor úr…

- Ki van bent maga helyett, Ms Granger? – kérdezte végül Piton, mikor szemet szúrt neki, hogy a benti Grangernek egyre szálkásabb az izomzata, és rövidül, sötétedik a haja.

- Harry Potter. – mosolygott a lány, aztán inkább lélegzetvisszafojtva figyelte az eseményeket. A benti Piton először meglepődött, hogy az ál-Granger egyre férfiasabb lesz, aztán gyakorlatilag a félmeztelen Potter állt vele szemben. A fiú a pálcája után kapott, ám az ál-Piton kicsavarta a kezéből, és a terem másik végébe hajította, akárcsak a sajátját.

A valódi Piton elvigyorodott a lány mellett. Titkos kívánsága előbb látszik teljesülni, mint várta. Mellette Granger, miközben Potter s Malfoy enyelgését lesik… Egy pillanatra elvonta tekintetét az ablakról, és a diákjára nézett.

- De tegnap maga volt büntetőmunkán? – kérdezte halkan a lánytól.

- Bárcsak ne én lettem volna… - morgott Hermione. – Hogy volt képes törölgetni küldeni? Jó, persze, aztán rájöttem, hogy Malfoy miatt volt… Nyilván… De akkor is! Ez bosszúért kiáltott…

Odabent az ál-Piton vadul nekiesett immár Harry Potternek, és felültette egy asztalra. Ölelte, csókolta, simogatta, ahol csak érte. Hermione kint nyelt egyet – szóval így nézne ki, ha az igazi Piton összejönne a griffendéles barátjával… Hát… Szerinte azért vele, Hermionéval sokkal jobban mutatott… Elmosolyodott.

- Bosszúért kiáltott, Granger? És mit tett volna, ha én vagyok odabent? Ha rám küldi Pottert a maga képében? – kiáltott fel Piton, de a lány befogta a férfi száját.

- Bocsánat, uram, de lebuktat minket… - csitította el tanárát Hermione. Keze kissé reszketett már a kinti hidegtől, és a talán túlságosan bátor érintéstől. Elvégre most fogta be Piton száját… Ezért még kapni fog a fejére…

Érezte, ahogy Piton elvigyorodik a tenyere takarásában, majd a férfi keze elvette a lányét a szája elől. A tanár először Granger tenyerébe csókolt, majd lecsapott az ajkára is. Rövid, de heves csókot váltottak. Hermione azonnal átmelegedett tőle.

- Nem áll szándékomban lebuktatni minket, Ms Granger… - suttogta Piton, aztán újra kémlelni kezdték a teremben zajló eseményeket.

*

Harry legnagyobb örömére Piton professzor alakja is elkezdett végre megváltozni. A férfi ráncai és szálkás-csontos teste elkezdett visszafiatalodni. A sötét hosszú haj egészen szőkére világosult. Alig egy perc múlva Draco Malfoy sátorozott a húsz centivel magasabb tanára öltözékében. Harry jólesően felnevetett, majd egyszerűen megborzolta a szőke fejet, mintha ezer éve barátok lettek volna.

- Ezt lebukásnak hívják, mi, Malfoy? – kérdezte a mardekárostól vidáman.

*

Draco egy pillanatig nem tudta, hogy mit tegyen; ezért Harry átvállalta a felelősségteljes első cselekedet súlyát. Szenvedélyesen megcsókolta a mardekárost, mint mikor még áltestben voltak. A szőke azonnal válaszolt egy követelőző, határozott simítással a griffendéles lágyékán, és hagyta, hogy Potter nyelve a szájában kalandozzon. Lebukott, nem sikerült Grangert megbüntetnie… Sebaj, vigaszdíjként megkapta Pottert… Mit vigaszdíjként… Ez a mocskos kis griffendéles kész főnyeremény… Milyen finom és puha szája van… De lent, délen pedig milyen kemény… Gyűlölte Pottert, amiért ilyen hatással volt rá; mégsem tudta ellökni magától…

*

- Hála Merlinnek, nem estek egymásnak… - sóhajtott fel boldogan a lány az ablak tövében.

-Nem estek egymásnak? Akkor ezt minek nevezné, Ms Granger? – kérdezte értetlenül Piton. Vére lángolt a kilesett titkoktól.

- Úgy értettem, hogy nem ölték meg egymást, elnézést…

- Szívesebben magyarázkodnék két holttest ügyében, amit a pincémben találtak; mint erről a parázna éjszakáról… - morgott a férfi. Hermione mosolyogva felállt, és indulni készült. – Most hova megy? Azt képzeli, hogy ezt megússza büntetés nélkül??? – pattant fel a férfi is.

- Port törölni maga is tud… Vagy fogadjon fel egy házimanót… - vont vállat kelletlenül és kissé sértődötten a lány. Piton szorosan magához húzta Hermionét.

- Pimaszsága bosszút kíván… - csókolta meg a diákját szenvedélyesen.

- Tudom én, még egy hét büntetőmunka… - sóhajtott elégedetlenül a lány a férfi karjában, noha már így is többet kapott tőle, semmint remélni mert.

- Lesz abból három hét is… Kezdheti a szobámban letölteni a büntetőórákat, Ms Granger…