Figyelmeztetés: a történet egyes részei 18 év alattiaknak nem ajánlottak! Mindenki saját felelősségére olvassa! 

Draco nagyon kíváncsi, miért viselkedik olyan furcsán a házvezető tanára. És utánajár a dolognak. Bár, utólag azt kívánja, ne tette volna...

-Te idióta! - ragadtam meg Crack kezét. - Bele ne tedd!

Az ostoba gorilla értelmetlen, üres tekintettel néz rám. Ilyenkor kezdem érteni, min mehet át évek óta Granger. Longbottomnak segíteni... ah. Épp elég ez a két idióta is. És nem akarom, hogy felrobbantsanak.

A tekintetem megint Pitonra téved. Már megint az a mosoly. Inkább gondolni sem akarok rá, mert rosszul leszek. És azt sem akarom tudni, mi megy Granger fejében.

Eddig mit nem adtam volna érte, ha én is ki tudom olvasni a gondolataiból, hogy hogyan kell megfő... Úgy értem, Crack és Monstro mellett az ember nem tud rendesen gondolkodni, és nem ártott volna egy kis megerősítés. De ennyi elég volt. Soha senkinek nem mondom el, mi történt.

Piton kedden megint mosolygott. Na jó, ez túlzás, mert Piton nem mosolyog. Hanem lenéző pillantásokat küld. De egy ideje azokban a gúnyos mosolyokban volt valami. Ami nem gúnyos. És tudni akartam, miért. Persze a többiek nem vették észre. De én mardekáros vagyok, és...

- Monstro! Előbb hámozd meg!

Na szóval, mardekáros vagyok, és észrevettem. És tudni akartam.

- Crack, veszed le a mancsod az ezüsttőrömről?

Szóval, így történt.

---

- Idd már meg!

- De ennek...olyan fura szaga van...És hajszál is van benne...

- Crack, ha nem iszod meg, leátkozom a golyódat!

A gorilla lassan lenyelte a Százfűlé főzetet, és a szemünk láttára Weasleyvé változott. Monstro ostobán nézett, és elgondolkodva... Miket beszélek? A semmibe meredve rugdosva a földön fekvő vörös fiút.

- És most mit csináljak? - kérdezte értelmes tekintettel Crack. Mármint egy trollhoz képest értelmes tekintettel.

- Bemész a Nagyterembe. Odamész Potterhez, és sürgősen elkéred a láthatatlanná tévő köpenyét.

- De nekem úgysem fogja odaadni!

Ha nem féltem volna, hogy úgy maradok, magam tettem volna meg. Sajnos a saját főzetemben nem bízhattam meg, mert nem vagyok ... úgy értem, Monstro mellett lehetetlen jó főzetet készíteni, az a sárvérű Granger meg megsemmisítette a sajátját, mielőtt elemelhettem volna belőle egy pohárral.

- Te agyatlan giliszta! Azért kellett felvenned Weasley alakját! Te csak ne törődj semmivel, tedd, amit mondok. Kérd el azt a rühes köpenyt, és hozd ide!

Crack eltökélten megindult, és Monstroval ott maradtam. Látszott a másik agyatlan idiótán, hogy nagyon örül, amiért nem az övé a feladat.

Fél óra idegtépő várakozás után végre megjelent a mamlasz a köpennyel.

- Tényleg odaadta! Honnan tudtad?

Figyelmen kívül hagytam a kérdését, és magamra terítettem a köpenyt.

- Maradjatok itt, amíg vissza nem jövök, és vigyázzatok a Weasley királyra!

- De Draco, hova mész? Nem mehetnénk veled?

- Nem, és semmi közötök hozzá. - Hirtelen ötlettől vezérelve hozzátettem: - Ha nektek lennék, nem mennék ki innen. A folyosón gonosz szellemek szoktak kísérteni, de ide nem jönnek be.

Láttam, hogy összerezzentek, és elégedetten vettem tudomásul, hogy nem mernek majd lelépni.

Kisurrantam a folyosóra, és megindultam a házvezetőm  szobája felé.

Hamarosan megérkeztem, és el sem akartam hinni, hogy ilyen szerencsém lehet: Az ajtaja nyitva volt. Időről-időre megjelent Pitin, és a folyosón álló dobozhalmokból belebegtetett néhányat az ajtaján.

Észrevétlenül besurrantam, és megálltam egy sarokban. Vajon mi lehet a titokzatos dobozokban? Vajon van valami köze a bájitaltanár különös viselkedéséhez?

Izgatottságom hamarosan alábbhagyott. Pitin hamarosan bezárta az ajtaját, és leült javítani.  Te jó ég! Ha... ha zárva marad az ajtó, hogy fogok kimenni?

Láthatóan Pitonnak eszében sem volt felfedni előttem, hogy miért mosolyog mostanában.

Már tíz óra felé járt, és a lábaim is fájtak. És jó lett volna vacsorázni is. Hátha Piton elmegy fürödni, és addig megléphetek...

A házvezetőm az órájára pillantott, majd letette a pennáját, és egy pálcamozdulattal bezárta a tintásüveget. Felállt, nyújtózkodott, és... megfésülködött!

Azt hittem, rosszul látok, de hamarosan kopogtak az ajtón, és valami addig sosem látott izgalommal az arcán az ajtóhoz vonult, és kitárta.

Granger volt az! Már vártam a gúnyos mosolyt, meg hogy: Miss Granger, mégis mit gondol magáról, ilyen későn? Tizenöt pont a Griffendéltől!

De nem ezt mondta.

- Hermione! Már azt hittem, nem jössz.

- Sajnálom, Perselus, de az az idióta Ron elkérte Harry láthatalanná tévő köpenyét, és még nem hozta vissza. Vigyáznom kellett, nehogy Frics elkapjon.

Hermione? Perselus?

Granger belépett, Piton pedig gyorsan becsukta maga mögött az ajtót, és néhány bűbájjal lezárta.

Közelebb lépett Grangerhez, és szájon csókolta. Egy sárvérűt! Granger pedig, ahelyett, hogy ellökte volna, a nyaka köré fonta a kezeit, és még jobban magához húzta.

Hirtelen rájöttem, nem akarom tudni, miért szokott Piton mosolyogni.

Csak néztem Grangert, ahogy hátrahajtja a fejét, és becsukja a szemét, míg Piton kigombolja a talárja elejét, és két formás mell előbuggyan a blúza alól. Piros csipkés melltartóban!

- Igen, Perselus... Ne hagyd abba... oh, igen...

És Piton rendíthetetlenül dolgozott. Éreztem, hogy én is kezdek megkeményedni. Hamarosan Granger csípője remegni kezdett, és ritmikusan Piton kezéhez lökte magát, míg egyre összefüggéstelenebbül beszélt.

Lassan az én kezem is lecsúszott  a nadrágomba, hogy megigazítsam a kis fickót, mert már nagyon feszítette az alsónadrágom.

Idő közben Piton cserélt, és Granger jobb mellét cirógatta a szájával, a másikon a kezével dolgozott tovább. Pár perc múlva a griffendéles hangosan elélvezett.

- Perselus! Perslus! Igen!

Alig tarthatott az egész tíz percig. Mit nem adnék érte, ha egyszer nekem jönne ez össze, és egy lány az én nevemet nyögné így a csúcson.

Piton azonban nem gondolta befejezettnek a történetet. Amíg Hermione a vállára borulva, zihálva próbált magához térni, a hosszú ujjaival a gerincén zongorázott, és lassan kigombolta a szoknyáját, ami leszánkázott a lány hosszú combjain, és a földön elterült a blúza mellett.

Granger kezdett ismét magához térni, és nekilátott, hogy Piton talárját kigombolja. Nem ment zavartalanul, mert a házvezetőm eközben a nyakára apró csókokat hintett, és lassan haladt a fülcimpája felé. Ha jól láttam, az ajkai közé vette, és játszani kezdett vele. Granger megborzongott, de nem hagyta abba, amit elkezdett.

Hamarosan Piton ruhái is csatlakoztak a griffendéleséhez, és meztelenül álltak a szoba közepén, miközben csókolóztak.

- Hermione - suttogta Piton Granger fülébe - szeretnék kérni valamit...- eközben az bal kezével a lány mellbimbóit cirógatta.

- Mit? - kérdezett vissza, miközben becsukta a szemeit, és átadta magát az érzésnek.

- Szeretném kipróbálni veled... kutya pózban.

Grangernek azonnal felpattantak a szemei.

- Tessék?

- Hermione, nyugodj meg. Kértem én valaha olyat, ami nem esett jól?

A lány megrázta a fejét, és elgondolkodva maga elé nézett.

- De ez valahogy... olyan...

- Állatias? Ne törődj vele. Meglátod, élvezni fogod. Ha pedig mégsem, akkor abbahagyjuk. Rendben? Nem akarom, hogy kellemetlenül érezd magad.

Granger gondolkodott. Piton keze idő közben már mindkét mellén dolgozott, ami láthatóan zavarta a koncentrálásban.

- Rendben. De akkor... akkor legközelebb megengeded, hogy bekössem a szemedet.

Most a házvezetőm gondolkodott el.

- De ha... ha rosszul érzed magad tőle, akkor, leveheted.

- Rendben.

- Hova... álljak? - kérdezte Hermione elfúlóan, ugyanis Piton ismét a feneke gömbjeit kezdte simogatni.

- A kandalló előtti szőnyegre. - Kézen fogva odavezette, és Granger félszegen letérdelt. Piton mögötte. Nekem pedig tökéletes rálátásom volt a himbálózó melleire. Ó, te jó ég! Ahogy elhelyezkedett, észrevette, hogy akaratlanul is simogatni kezdtem magam a köpeny alatt. Visszahúztam a kezem, és néztem, ahogy Piton elhelyezkedik.

- Most kissé tedd szét a lábaidat - dirigálta, és Granger engedelmeskedett. Hátulról megközelítette, és csak most vettem észre, micsoda hatalmas szerszáma van. Ha erről a lányok tudnának, nem denevérnek, hanem farkasnak hívnák a háta mögött.

Amikor beléhatolt, mindketten elégedetten felnyögtek.

- Oh, igen.. Perselus... hatalmas vagy...

- Ah... Hermione...

Nem siette el. Micsoda önuralma van! Lassan hatolt beljebb és beljebb, minden centiméterét élvezve. Amikor teljesen benn volt, és a zacskói nekilendültek Granger hátsójának, ismét megszólalt:

- Most zárd össze a lábaid!

A lány engedelmeskedett, Piton pedig előre hajolt, egyik kezét a földre támasztotta Hermionéé mellé, a másikkal a lány melleit cirógatta. A mellkasa teljesen hozzásimult a lány hátához, és ahogy ritmikusan mozogni kezdett, gyengéden harapdálta Granger nyakát. Ismét azon kaptam magam, hogy a farkamat simogatom, de már nem is akartam tenni ellene semmit. Ez túl sok volt. Ahogy Piton ütemesen egyre-másra Hermionéba lökte magát, a lány mellei ritmikusan himbálózni kezdtek, és Granger nyöszörgött.

- Igen.. Perselus... Ah! gyorsabban...erősebben...

Percekig semmit nem lehetett hallani, csak a zihálásukat, az enyhe súrlódást, ahogy mozogtak. Én is egyre közelebb voltam a csúcshoz, és az egyik öklömet kinyitottam, és úgy löktem magamat előre, mintha alattam nyögött volna Granger. Amikor a griffendéles homorított a hátával, és a házvezetőm nevét nyögve elment, én is éreztem, hogy lüktetni kezd a tagom, és hamarosan a markomba élveztem.

Pitonnak sem tartott már sokáig, hamarosan egyre hosszabbak és gyorsabbak lettek a döfései, majd mindkét kezével megragadta a még mindig négykézláb álló lány csípőjét, és felegyenesedve, remegve belélőtte a magját.

Amikor végzett, remegve visszahúzódott, és fáradtan elterült a szőnyegen Granger mellett, és gyengén csókolgatni kezdte a nyakát.

- Csodálatos voltál - ismerte el a lány. - Ez... különleges volt. Valahogy sokkal jobban tudtad izgatni a csiklómat is, azért mentem el olyan hamar...

Piton egy mosollyal kisimította a fürtöket az arcából.

- Akkor ez azt jelenti, hogy máskor is megpróbáljuk?

Granger válasz helyett szájon csókolta.

Vagy egy óráig nem csináltak semmit, csak feküdtek egymás karjaiban, amikor a griffendéles megszólalt:

- Mennem kell, Perselus. Nem akarom, hogy valaki rájöjjön, hogy itt voltam.

A bájitaltanár csak mormogott, mint egy kutya, és még jobban magához ölelte az iskolaelsőt, aki azonban ellentmondást nem tűrve, de gyengéden lefejtette magáról Piton kezeit, és öltözni kezdett.

Piton vonakodva, de követte a példáját.

Most jött el az időm! El kell tűnnöm innen!

Az ajtóhoz osontam, ahol a két galamb turbékolt, és egymásnak simulva csókolózott.

- Mikor jössz legközelebb? - kérdezte a bájitaltanár.

- Még nem tudom. Rengeteg dolgom van. Talán péntek este, vagy szombaton.

Az ajtó kinyílt (én kimenekültem), de még hallottam a háttérben ahogy egy rövid csókkal elbúcsúznak, és Granger a Griffendél-torony felé veszi az irányt.

Visszamentem abba az elrejtett kis terembe, ahol Crack és Monstro várt.

- Na? Megtudtál valamit?

- Igen - feleltem kurtán. Egyhamar nem akartam visszaemlékezni a látottakra.

- És?

- Ha megmeritek kérdezni, mire jöttem rá, leátkozom a golyótokat! ENERVATE! - mutattam rá Weasleyre a pálcámmal.

A gyerek azonnal magához tért, és riadtan felült.

- Weasley, itt van Potter köpenye, és tűnj el!

- Mi... mi történt? - kérdezte, és pálcát rántott.

- Ostoba fajankó! Hárman vagyunk ellened! Tedd el azt a vacakot, míg jól van dolgod, és tűnj el, míg meg nem gondolom magam!

Nem kellett kétszer mondani. Hamarosan elnyelte a távolodó lépteinek zaját az éj.

- Gyerünk vissza a klubhelyiségbe! - adtam ki a parancsot. A két gorilla azonban ijedten összenézett.

- És a gonosz szellemek?

- Azok nem mernek megtámadni, ha zöld zokni van rajtad. Na indulás.

- Akkor WC-re is kimehettem volna?

---

Idő közben sikerült felvágnom a maniókagyökeret, és egy sanda pillantást vetettem Grangerre. Nem véletlen, hogy olyan elégedett ő is, Piton is!

- Te idióta! Hányszor megmondtam már, hogy ne fújtass a nyakamba, ha dolgozom! - toltam le suttogva Monstrót. Ja nem, Monstro az üstöt keveri. Akkor Crack. Hm. Ő pedig az aszúfügét hámozza. Akkor...?

by: Anna
Sonorus - Egy elvarázsolt világ hangja