°IEPP° - ~Imádjuk Együtt Perselus Pitont~
Menü
 
Lillia_hun írásai
 
Belldandy írásai
 
StormBird írásai
 
Kelenta írásai
 
Avalon írásai
 
Susan Kreber írásai
 
Silverflower írásai
 
Spirit Bliss írásai
 
Rea írásai
 
Magiccat írásai
 
Severosa írásai
 
Geisha írásai
 
Emily írásai
 
Dorkuci írásai
 
Angel8 írásai
 
Banyus írásai
 
Sophie írásai
 
Gwendolyn írásai
 
Severe Snape írásai
 
Anna írásai
 
Tündibogyó írásai
 
Nemesis írásai
 
Mudblood írásai
 
Szerkesztők írásai
 
Továbbírások
 
Dracy: Homokóra /12, SSHG, COMP/
Dracy: Homokóra /12, SSHG, COMP/ : 2. fejezet

2. fejezet

Hermione állapota romlik, és megjelenik Piton is, bár egyenlőre homályos, hogyan kerül ő a képbe, és mi köze az egészhez.

 Alig merte kinyitni a szemét, annyira fájt a feje. Félt tőle, hogy a legkevesebb fény, vagy rikító szín is elég lenne ahhoz, hogy koponyája széthasadjon. Félig leeresztett szemhéja mögül figyelte a külvilágot; a hófehér takarót, a vaskeretes ágyat, majd a tőle nem messze ücsörgő barátait, akik éppen egymással beszélgettek.

- Sziasztok – köszöntötte őket elgyötört hangon.

Mindketten azonnal felpattantak és az ágya szélére telepedtek.

- Szia – suttogták kórusban, majd Harry kisimította homlokából kósza tincseit.

- Mi történt velem?

- Elájultál az egyik étteremben, a mosdóban. Kivel vacsoráztál? Az a szemét rögtön lelépett, amikor megérkeztek a gyógyítók – puffogott Ron.

Hermione elgondolkozva ráncolta össze a homlokát, úgy próbált visszaemlékezni arra, hogy pontosan mi történt.

- Say Seltonnal vacsoráztam volna, de úgy tűnik, nem jutottam el odáig.

Harry lemondóan megcsóválta a fejét.

- Az az idióta úgy otthagyott, mintha mi sem történt volna. Egy nő viszont bekísért teljesen idáig, de fogalmam sincs, ki lehetett. Inkább vele kellett volna randiznod – nevetett fel idegesen.

- Nagyon vicces – duzzogott Hermione, és letörte a tudat, hogy Selton sem lesz az ő nagy szerelme. – Mit mondtak a gyógyítók, mi a bajom?

- Csak annyit, hogy kimerült vagy. Most is aludnod kellene, ahelyett, hogy a mi hülyeségeinket hallgatod, úgyhogy megyünk is. Vigyázz magadra, rendben?

A fiúk gyorsan elköszöntek, és már kint is voltak a folyosón, de felváltotta őket a Hermione mellé kirendelt gyógyító. A férfi fiatalosnak tűnt ugyan, de nem hazudtolta meg korát, amely szerint a hatvanas évei végén, a hetvenes évei elején járhatott. Halántékán őszültek a tincsek, és itt-ott beszínezték, tarkává tették egyébként szőke haját. A középmagas, köpcös férfi a lány fölé hajolt.

- Hogy érzi magát Miss Granger? – jött az első kérdés, ami inkább hivatalosnak hangzott, mint őszintének.

- Fáj a fejem, de egyébként jól vagyok.

- Értem. Küldök magának néhány bájitalt, amitől jobban lesz.

- Köszönöm. Megkérdezhetem, hogy hány óra van?

- Este tíz.

- Szombat? – nézett a férfira értetlenül.

- Péntek.

- Ja, akkor jó. Mikor mehetek haza? – kérdezte a legártatlanabb arckifejezéssel.

- Ha jobban lesz, illetve, ha megfelelően kipihente magát.

- Szuper – fanyalgott.

Miután a férfi elhagyta a szobát, Hermione pillanatok alatt elaludt, hogy pár perc múlva felébressze egy ápoló, hogy hozta a bájitalokat. Gyorsan megitta őket, de már nem tudott visszaaludni a hasogató fejfájástól, így inkább nézegette a kint ragyogó Holdat, és azon merengett, neki miért jutnak folyton ilyen idétlen pasik, mint Selton. Egy órányi forgolódás után végül mégis elnyomta az álom.

Másnap reggel fáradtan ébredt, de ez számára már megszokott jelenség volt, hiszen nem állt jó alvó hírében, ráadásul most még az is rásegített, hogy kényelmetlen, hol kemény, hol kifeküdt ágyat szeparáltak számára. Általában jellemző volt rá, hogy minél rosszabbul aludt, ébredés után annál nyűgösebb, kezelhetetlenebb volt. Mivel a gyógyító korán reggel elhalmozta különféle, érdekesebbnél érdekesebb kérdésekkel, így a hangulata egyre tovább romlott, pedig egy idő után úgy érezte, ennél jobban nem lehetne lehangolni. Mégis, azzal a kijelentéssel, hogy még egy napot bent tartják, teljesen elvették minden életkedvét.

Délelőtt kezdődtek a vizsgálatok, és Hermione már akkor teljesen kikészült tőlük, amikor megitattak vele legalább ötféle bájitalt. Úgy érezte magát, mint akin kísérleteznek, és nem úgy, mint akit gyógyítani próbálnak. Már legalább tizenöt bájitalt nyomtak le a torkán, és máris egy újabbat adtak a kezébe, de ő már a hányingerrel küzdött. Megkérte a gyógyítót, hogy legalább egy kicsit hagyják pihenni - nem sok sikerrel -, a férfi erősködött, hogy nyelje le még azt is.

Hermione a szájához emelte a fiolát, de ujjai remegni kezdtek, így mielőtt megihatta volna, kilötyögtette a felét.

- Francba – káromkodott, mikor rájött, hogy megint elájulni készül. Rémületére a remegés most sokkal tovább tartott, majd mikor már egész teste reszketni kezdett, teljesen pánikba esett.

Az egyik ápoló lefogta, míg a másik megpróbált valami ocsmányzöld bájitalt lenyomni a torkán, de Hermione reszketése rángássá fajult, míg végül minden izma megfeszült, és a vonaglás ugyan abbamaradt, de a fájdalom elől az eszméletvesztésbe menekült…

Mintha álmot látna, minden elsötétült előtte, de minden érzékszerve ezerszeresen reagált az őt ért hatásokra - a szeme kivételével. Teljes sötétség vette körül. Pár pillanat kellett, mire rájött, hogy éjszaka lehet.

Egy puha ágyon ült, ami kísértetiesen emlékeztette őt a kórházi ágyra. Valaki megérintette a kezét, és ő hálásan ráfonta ujjait a kapaszkodóul szolgáló, puha bőrű, mégis erős karra. Az illető mellkasára tette a másik kezét, és hallhatta, kitapinthatta annak heves szívverését, kapkodó légzését, szinte érezte zaklatottságát. A valaki átölelte, és magához szorította. Hermione érezte a bőréből áradó, határozott, férfias illatot, ami olyannyira ismerős volt, de még csak nem is sejtette, ki lehet a különös vendég.

Keze tétován megindult arca felé, mintha tudná, ki áll előtte. Ujjai megérintették a nyirkos bőrt, és ekkor tudatosult benne, hogy az előtte álló férfi sír. Letörölte könnyeit hideg ujjaival, de azok pillanatok alatt újra eláztatták arcát.

- Ne sírj – suttogta neki, majd megölelte. – Minden rendben lesz…


Egy pillanat múlva már elúsztak a hangok, érzések, és újra a Szent Mungó kórtermében találta magát. Szemeit óvatosan kinyitotta, de semmit sem látott, csak a sötétséget maga körül.

- Hogy érzi magát kisasszony? – hallotta gyógyítója hangját.

- Miért van itt ilyen sötét? – kérdezte meg az első dolgot, ami eszébe jutott.

- Nincs sötét. Lumos! - Hermione semmit nem látott, még a pálca fényét sem, így kezdett egyre jobban aggódni.

- Ugye nem vakultam meg? – Hiába forgatta a szemét, semmit sem látott, még csak halvány fényeket sem.

- Attól tartok kisasszony, hogy teljesen elvesztette a látását, de minden tőlünk telhetőt megteszünk, hogy visszaszerezzük – hallotta a szörnyű diagnózist.

Hermionén teljesen eluralkodott a pánik. Ez teljesen úgy hangzott, mintha örökre így kellene élnie, és nem lenne megoldás.

- Mondja azt, hogy csak egy kis szérum kell hozzá, és rendbe jön – mondta szinte könyörögve a lány.

- Sajnálom, kisasszony – felelt csendesen a gyógyító. – Egyszer találkoztam egy ugyanilyen betegséggel… és sajnos nem látok sok reményt arra, hogy meggyógyítsuk a látását.

.o)]O[(o.


Néhány órával később Perselus Piton éppen egy levelet olvasott.

Perselus,

szeretném a segítségedet kérni egy bonyolult bájital elkészítésében. Személyes okok miatt is szeretnék veled beszélni, amint tudsz, kérlek, gyere a Szent Mungóba.

V. Letrenem


Idegesen összegyűrte a levelet, és egy heves mozdulattal tovaküldte a semmibe. Egyetlen porcikája sem vágyott arra, hogy találkozzon ezzel az emberrel, de jól tudta, nem mondhat nemet, mert valószínűleg egy betegről van szó, akinek valamilyen bájitalra van szüksége; mégpedig sürgősen.

Felkapott egy marék hopport a kandallóján tartott parányi dobozból, beleszórta a lángokba, majd, miután a azok zöldre színeződtek, hívta az igazgatót, akivel közölte, hogy elmegy néhány órára. Dumbledore ugyan kíváncsian megkérdezte, milyen ügyben, de Piton a legkevésbé sem szerette volna az orrára kötni - tekintve, hogy Mr. Letrenem közös ismerősük -, így az igazgatónak be kellett érnie annyival, hogy a Szent Mungóba megy.

Mikor megérkezett, a letört gyógyító fogadta, és Piton már messziről kiszúrta, hogy Letrenem nincs túl jó színben. Nem gondolta volna, hogy ennyire súlyos a helyzet, ezért megszaporázta lépteit, és felzárkózott az időközben elinduló férfi mellé.

- Miben segíthetek? – kérdezte, belevágva a közepébe.

- Először is szeretnék mutatni valamit, gyere utánam – felelt kitérően.

Némán sétáltak néhány emeletet, és mikor már Piton kezdte unni a szótlanságot, Letrenem benyitott egy ajtón, majd betessékelte az irodájába.

A bájitaltan tanár évek óta nem járt ebben a szobában, és az a látogatás sem ébresztett benne kellemes emlékeket, így inkább a gyógyítóra koncentrált, aki kényelmesen elhelyezkedett a székében, és intett neki is, hogy foglaljon helyet. Elétolt egy kartonra csíptetett hivatalosnak tűnő lapot, amit gyorsan átfutott, és értetlenül nézett Letrenemre, akinek arca egyre gondterheltebbnek látszott.

- Perselus, talán nem neked kellett volna szólnom, de úgy gondoltam, jobb ha tudod, mielőtt elmondom Albusnak is.

Piton felvonta a szemöldökét, és várakozóan nézett az idős férfira. Letrenem vett egy mély levegőt, végül mégsem szólalt meg, amivel kezdte egyre jobban kihozni a sodrából a tanárt.

- Mi közöm nekem Grangerhez? – kérdezte végül, mert úgy tűnt, a gyógyító magától nem fogja elmondani.

- Miss Granger tegnap került be ide – kezdte elgyötörten. – Egy étterem mosdójában esett össze, és az őt behozó boszorkány elmondása szerint nem csupán elájult, hanem rohama is volt. Granger kisasszony elmondta, hogy aznap már egyszer elájult a főnöke irodájában, de nem tulajdonított neki különösebb jelentőséget, ráfogva azt a kimerültségre.

Piton még mindig értetlenkedve bámult a férfira, nem tudta, mégis mit akar kihozni ebből a történetből.

- Ma újabb rohama volt, egy teljes órán keresztül kómában volt, aztán furcsa módon felébredt. – Letrenem várt, de ő még mindig nem értette, hogy neki mi köze ehhez az egészhez. – Miss Granger, mire magához tért, teljesen elvesztette a látását. Minden ok nélkül megvakult.

- Tessék?! – bukott ki a férfiból, és agyán ezernyi gondolat suhant át.

- Akkor láttam először ilyen betegséget, és azóta sem, amikor a feleségedet hozták be ide, ugyanilyen tünetekkel – felelt csendesen Letrenem. – Nem tudom kezelni, ahogy őt sem tudtam, és tartok tőle, hogy nála már nem használ az a módszer, amivel Albus megmentette Georginát. Erős a gyanúm, hogy másodjára már nem élné túl.

A szavak a levegőben maradtak, és Piton meg se tudott szólalni a döbbenettől.

- Nem, az nem lehet – suttogta, de maga sem hitte el, ami mond. – Látni akarom.

- Inkább ne zaklasd fel, most épp elég baja van anélkül is, hogy megtudná az igazat. Beszélj inkább Albusszal.

A férfi felpattant a székről, és lobogó talárral távozott. Még órákkal később sem volt képes az igazgatóval beszélni, félve, hogy mérgében ráborítja az asztalt.

.o)]O[(o.



Hermione könnyeivel küzdve meredt a plafonra, de mivel a feketeségen kívül nem láthatott semmit, így csak nyitott szemmel várta, hogy egyszer megpillanthassa a hófehér mennyezetet, bármennyire is tudta, hogy ez nem lehetséges. Lassan besötétedett körülötte, és ő ezt csak a hűvösödő levegőből érezte.
Mikor már kezdett zsibbadni a háta a kimerevedett pozíciótól, oldalára fordult, és olyan kicsire kuporodott össze, amennyire csak tudott. Ölelően maga köré fonta karjait, térdeit az arcához húzta, és elmerült a teljes önsajnálatban.

- Mi lesz velem ezután? Hogy fogok így élni? - Ilyen és ehhez hasonló gondolatok tömkelege futott át az agyán, de egyikre sem tudta a választ.

Fáradtan lehunyta szemeit, és megpróbált elaludni, de a lelkét nyomó súlyok nem hagyták nyugodni, és ébren tartották. Sehogy sem talált válaszokat a kérdéseire, de azzal nyugtatta magát, hogy mindenre van megoldás, biztosan erre is lesz. Ha pedig vak marad, megbirkózik a helyzettel, hiszen annyi mindenen keresztülment már, és annyi mindenen túltette már magát…

- Ez sem fog ki rajtam! – határozta el, de saját magának is nehezen vallotta be, időre lenne szüksége ahhoz, hogy el tudja fogadja ezt az új helyzetet.

Halkan nyílt a szoba ajtaja, majd léptek hallatszottak, de Hermione meg sem mozdult. Felesleges lett volna, hiszen úgysem látja, ki jött be. Az illető az ágya mellé ért, de nem szólalt meg, csupán hátrasimította hajfürjeit, és leült mellé. A lány egy darabig nem törődött vele, hiszen senkire sem volt szüksége, csak magányra, de a vendége továbbra sem szólalt meg, csak nyugtatóan simogatni kezdte a hátát.

Hermione szemei lassan megteltek könnyekkel, és túlnehezülve csordultak ki pillái közül, hordozva magukkal valami súlyt, amitől a lány megszabadult; könnyebbnek érezve magát. Néhány perc alatt álomba sírta magát.

Következő fejezet

 
Pontos idő
 
Bejelentkezés
Felhasználónév:

Jelszó:
SúgóSúgó
Regisztráció
Elfelejtettem a jelszót
 
Frissítések


 
Egyéb továbbírások
 
Képek
 
Videók
 
Kristie SSHG ajánlója
 
Továbbírások linkjei
 
Barátaink oldala
 
Linkek
 
Számláló
Indulás: 2006-07-27
 

TRY.HU

Szavazás
Hogyan jutottál el az oldalra?

Még a Merengő fórumáról.
Lumos Hop-Hálózatán keresztül.
Ismerős ajánlotta.
Egy másik oldalról.
G-Portal listájáról.
Egyéb.
Már nem emlékszem.
Szavazás állása
Lezárt szavazások
 
Szavazás
Kiváncsi vagyok milyen korosztály látogatja az oldalt :)
Hány éves vagy?

Még csak 12 leszek.
13-15.
16-18.
19-21.
22-24.
Emúltam 25.
Szavazás állása
Lezárt szavazások
 
engbanner_1

Figyelem, figyelem! A második vágányra karácsonyi mese érkezett! Mesés karácsonyt kíván mindenkinek: a Mesetáros    *****    10 éves a Haikyuu!! Ennek alkalmából részletes elemzést olvashatsz az anime elsõ évadáról az Anime Odyssey blogban!    *****    Ismerd meg az F-Zero sorozatot, a Nintendo legdinamikusabb versenyjáték-szériáját! Folyamatosan bõvülõ tartalom.    *****    Advent a Mesetárban! Téli és karácsonyi mesék és színezõk várnak! Nézzetek be hozzánk!    *****    Nagyon pontos és részletes születési horoszkóp, valamint 3 év ajándék elõrejelzés, diplomás asztrológustól. Kattints!!!!    *****    A horoszkóp a lélek tükre,egyszer mindenkinek érdemes belenézni.Keress meg és én segítek értelmezni a csillagok állását!    *****    HAMAROSAN ÚJRA ITT A KARÁCSONY! HA SZERETNÉL KARÁCSONYI HANGULATBA KEVEREDNI, AKKOR KATT IDE: KARACSONY.GPORTAL.HU    *****    Nyakunkon a Karácsony, ajándékozz születési horoszkópot barátaidnak, ismerõseidnek.Nagyon szép ajándék! Várlak, kattints    *****    Dryvit, hõszigetelés! Vállaljuk családi házak, nyaralók és egyéb épületek homlokzati szigetelését! 0630/583-3168 Hívjon!    *****    A legfrissebb hírek a Super Mario világából és a legteljesebb adatbázis a Mario játékokról.Folyamatosan bõvülõ tartalom.    *****    Gigágá! Márton napján is gyertek a Mesetárba! Nemcsak libát, de kacsát is kaptok! Játsszatok velünk!    *****    A Nintendo a Nintendo Music-kal megint valami kiváló dolgot hozott létre! Alaposan nagyító alá vettem, az eredmény itt.    *****    Leanderek, Parfümök, Olajok, és Szépségápolási termékek! Használd a LEVI10 kupont és kapj 10% kedvezményt!Megnyitottunk    *****    Megjelent a Nintendo saját gyártású órája, a Nintendo Sound Clock Alarmo! Ha kíváncsi vagy, mit tud, itt olvashatsz róla    *****    Megnyílt a webáruházunk! Parfümök, Szépségápolási termékek, Olajok mind egy helyen! Nyitási akciók, siess mert limitált!    *****    Az általam legjobbnak vélt sportanimék listája itt olvasható. Top 10 Sportanime az Anime Odyssey-n!    *****    Pont ITT Pont MOST! Pont NEKED! Már fejlesztés alatt is szebbnél szebb képek! Ha gondolod gyere less be!    *****    Megnyílt a webáruházunk! NYITÁSI AKCIÓK! Tusfürdõ+Fogkrém+Sampon+Izzadásgátló+multifunkcionális balzsam most csak 4.490!    *****    Új mese a Mesetárban! Téged is vár, gyere bátran!    *****    Veterán anime rajongók egyik kedvence a Vadmacska kommandó. Retrospektív cikket olvashatsz róla az Anime Odyssey blogban