Vissza a kezdetekhez

Soha nem gondoltam volna, hogy ennyi minden fog történni velem a suli után. Azt hittem egy nyugodt életet kezdek majd (Mondjuk az aurorok élete soha sem nyugodt) és megtalálom az igazit, gyerekeim lesznek. Ehhez képest se szerelmem nincs, se gyerekem....Mégis boldog vagyok most, mert ha nem is úgy alakult az életem, ahogy gondoltam, azért sokkal többet kaptam vissza a múltamból. És ez mindennél fontosabb. Olyan ez mintha egy álom lenne, ami nem akar véget érni.

Annyira megváltozott a világ körülöttem. A barátaim mind elmaradoztak mögöttem ahogy telt az idő és új barátságok szövődtek körülöttem. Már Amyről is rég hallottam. Miután végeztem a Roxfortban elváltak útjaink és azóta nem is beszéltünk. Pedig mennyit ígérgettük, hogy majd tartjuk a kapcsolatot és nem állhat semmi a barátságunk közé...

Nemsokkal később a Mágiaügyi Minisztériumban kaptam állást, mint Auror. (Bár még mindig ügyetlennek tartanak, azért mégis sikerült bekerülnöm!!) Egy éve dolgozom már itt és sok barátot szereztem. Köztük Mr. Weasleyt, aki minden nap meglátogat és nagyon kedves velem. Sokat beszélgettem vele az elmúlt időben és talán ezért is tudott rávenni, hogy csatlakozzak a Főnix Rendjéhez. Igaz miután megemlítette, hogy Dumbledore vezeti a Rendet, nem is kellett sokat győzködnie. Mindig is bíztam benne és ha ő azt mondja, hogy Tudjukki visszatért, akkor én hiszek neki. Kíváncsiságból azért megkérdeztem tőle, hogy kik a tagjai eddig a Főnix Rendjének.

- Még nem vagyunk olyan sokan, de nagyon fontos emberek vannak közöttünk. Segítségünkre van Perselus Piton (amikor meghallottam a nevét rögtön elgondolkodtam, hogy mire is vállalkoztam) Remus Lupin ( a szívem megdobbant, ezer éve nem láttam már őt) és persze a rokonod is Sirius Black.

Na itt döntöttem úgy, hogy biztosra belépek a rendbe. Már többször olvastam róla a Reggeli Prófétában, hogy kiszökött a börtönből és azóta se találják. Itt a minisztériumban is indítottak ellene hajtóvadászatot.(Bár nem sok sikerrel) Titkon örültem neki, hogy sikerült megszöknie. Mindig szerettem őt és még most is őszintén hiszem, hogy nem bűnös. Persze kiskoromban mindig azzal ijesztgettem mindenkit, aki bántani mert, hogy Siriust ráuszítom. Ami persze lehetetlen volt. Ha már egy tömeggyilkosnak titulált fickóról beszélünk. Mindenesetre senki se mert ellenem szegülni. Egyébként is csak párszor találkoztam vele kiskoromban. Rövid látogatásai voltak nagy veszekedésekkel. Az anyjától menekült hozzánk, ha jól emlékszem. Egyszer Mrs. Black is megtisztelt a jelenlétével minket. Csodálatos élmény volt. Már csak a "repülő Siriusra" emlékszem. Szegény. Jól kijutott neki.
De amikor megtudtam, hogy ő is belépett a Rendbe egy kicsit meglepődtem. Nem tudtam szó nélkül hagyni. Tömeggyilkos a jó oldalán? Csoda történt? ( Még mindig nem tartom bűnösnek, de más szemével nézve.)

- Sirius Black?

- Bizony! Mikor mondtam neki, hogy te is itt dolgozol, feltétlenül látni akart téged. -a szívemet melegség öntötte el. Még mindig emlékszik rám!!!

- Tényleg? De, hogy sikerült belépnie a Rendbe...vagyis nem keresik?

- Dehogynem! -azzal elnevette magát -De az aki a hajtóvadászatot vezeti ellene szintén a Rend tagja.-én is elmosolyodtam.

- Akkor sikerült maguknak bebizonyítania az ártatlanságát?

- Igen. Bár Harry Potter is sokat segített ebben.

- Harry Potter? A magas szemüveges fia? Talán James potter a neve.

- Igen...De most bocsáss meg, de mennem kell dolgozni. Majd még beszélünk a hétvégi feladatodról.

- Rendben. Viszlát.

Már alig vártam, hogy megtudjam vajon mi lehet a feladatom majd. Ráadásul láthatom végre Siriust is!!! Annyira boldog voltam. És ott lesz Remus is, akitől mindig kaptam egy tábla csokit amikor még gyerek voltam és aki mindig sokat foglalkozott velem. Mindig Sirius vele együtt jött hozzánk. Meg persze azzal a Potterrel...még volt velük valaki, de nem emlékszem rá jól. Kicsit olyan...cickányos arca volt. De persze lehet, hogy csak rosszul emlékszem. De Remus Lupinra tisztán emlékszem.
Vajon még mindig ugyanolyan helyes?
A választ hamarabb megkaptam a kérdéseimre mint gondoltam volna. A hétvége nagyon gyorsan eljött és akkor már tudtam, hogy a Renddel együtt el kell mennem Harry Potterért. Alig bírtam kivárni a szombatot. Előtte való nap viszont még Mr.Weasley elvitt magával a titkos szállásukra, hogy bemutasson a Rend tagjainak. Soha nem gondoltam volna, hogy Sirius régi lakása lesz a főhadiszállás. Emlékszem egyszer jártam már ott kiskoromban, de már akkor is félelmetesnek tartottam a házat. Most ahogy újra beléptem az ajtón hirtelen rámtörtek az emlékek.
Nem mondanám, hogy élveztem a Black család vendégszeretetét. Főleg, hogy Bellatrix is hozzájuk tartozott (habár szerencsére nem otthon ült...) Érdekes, hogy szüleim halála után pont Mrs. Blackhez kerültem 2 napra. Egész életem legrosszabb két napja volt. Bár Sirius sokat segített a "túlélésben". Alig vártam, hogy a nagyszüleim értem jöjjenek.
Ámuldozva néztem körbe a sötét és koszos épületen. Mr. Weasley intett, hogy menjek utána csendben(mert a falon ott lógott Sirius anyjának a sikítozó képe. Lenyűgöző mennyire valósághű volt.). Lementünk az alagsorba és Mr. Weasley belépett a konyhába én pedig utána mentem. Egy hatalmas asztal állt a konyha közepén és mindenki körülötte ült. Éppen vacsoráztak amikor észrevettek minket.

- Uraim és hölgyeim! Szeretném bemutatni Nymphadora Tonksot a Rend legújabb tagját.

Mindenki rámnézett és bólintottak. Aztán hirtelen felkiáltott valaki a konyha túlsó feléről.

- Tonks!!! Pici unokahúgom!!! Emlékszel még rám? -nem kellett sok idő még rájöttem, hogy Sirius az. Igaz meglátszott rajta, hogy mennyit ült Azkabanban.

- Sirius? De rég láttalak.

- Én is téged! Sokat változtál! -odajött hozzám és körbemért majd egymás nyakába borultunk. - Már nem tudlak az ölembe kapni téged, mint régen. -mosolyodott el.

- És milyen gyönyörű hölgy vált belőle! -szólalt meg mögöttem egy másik hang. El is pirultam rögtön.

- Emlékszel még az én Remus barátomra?

- Persze hogy emlékszem! -nem tudom miért de nagy boldogság öntött el. Remus felállt és odajött hozzám üdvözölni. Tőle is egy hatalmas ölelést kaptam.

Még mindig ugyanolyan helyes volt, bár egy kicsit megviseltnek tűnt. Sirius viszont majd kicsattant az örömtől. (Leszámítva, hogy már nem az a régi "minden lány álma". Igaz ha most előkerülne valami régi rajongója, biztos helyben letámadná. Még így is megmaradt helyesnek. Azért megnézném szépen felöltözve és megfésülködve.)

Az asztalnál több ismeretlen ember ült, ezért Mr. Weasley bemutatott mindenkinek (köztük a gyerekeinek is). Én pedig leültem Sirius és Remus közé az asztalhoz.
Vagyis le akartam ülni, amikor sikerült felbotlanom egy kancsóban, amit a földön hagyott valaki. A ruhám tiszta víz lett és alig bírtam felállni.

- Látom ezen a téren egyáltalán nem változtál Drága Tonks! -nézett rám nevetve Sirius, azzal odarohant hozzám felsegíteni. Remus pedig egy bűbájjal eltűntette a ruhámról
a vizet. Így végre sikerült leülnöm a többiek közé enni. Persze, hogy most is sikerült szépen bemutatkoznom. Még szerencse, hogy mindenki mással van elfoglalva.

Sirius hátradőlt a székében.

- Remus barátom! Lökd ide a vizet!

- Tessék Sirius! - egy nagy kancsó víz borult Sirius fejére. Azt látni kellett volna, hogy mennyire kapkodott és hebegett. Mindenkiből kitört a nevetés.

- Na megállj!

Mint az óvodában. Sirius perceken át kergette körbe - körbe Remust.

- Gondoltam nem árt, ha megfürdesz! - vetette oda gúnyosan Remus.

- Talán nem tetszik a FÉRFIAS külsőm? - majd megborzolta hosszú, fekete haját.

- hahaha! Ne csináld Sirius, mert nem tudok ellenállni a vonzóerődnek.

Igazi élmény volt hallgatni őket egész este.

Következő fejezet