Az elsõ feladat

A tegnap estém egy álom volt. Végre megint együtt Remussal és Siriussal....Ez leírhatatlan élmény volt. Egész este csak a régi emlékeket idéztük fel és sikerült annyira belemerülnünk, hogy másnap reggel az asztalok körül ébredtünk fel. Ráadásul elég kínos volt az ébredés. A földön feküdt Sirius és ott horpasztott, Remus az egyik kisebb ágyon aludt Sirius mellett, én pedig...nos...Remus karjai közt aludtam. Nah ezek után felkelni és nyugodtan megreggelizni maga volt a kínszenvedés. Olyan zavarban voltam, hogy mindent kiöntöttem és elejtettem. És még az is rátett egy lapáttal, hogy ideges voltam a ma esti "szöktessük meg Harry Pottert" akció miatt.
Szerencsére az este hamar eljött és indulhattunk is Harry Potterhez. Alig vártam, hogy láthassam õt, végtére is õ ölte meg Tudjukkit! Úgyhogy próbáltam leküzdeni idegességemet, mert nem akartam ott is szerencsétlenkedni egy sort. Felöltöztem gyorsan, felkaptam a seprûmet és indultam is le a többiekhez.
Remus, Sirius már vártak rám, de csak Remus kezében volt seprû.

- Na végre, már azt hittem el se készülsz! - mondta idegesen Sirius.

- Hagyd már békén, egyébként is még ráérünk. - nyugtatta õt Remus.

- Én meg fõleg!

- Sirius!

- Jól van! Csak ideges vagyok! Bocsáss meg Nymphadora, csak....

- Nincs semmi baj! Amúgy hol hagytad a seprût?

- Sirius nem jöhet velünk! Hisz tudod, hogy körözik õt.

- Ez még nem ok...

- Ez Dumbledore parancsa! Nem hagyhatod el a házat. - még Sirius morgott egy sort aztán elköszönt tõlünk és sok szerencsét kívánt.

Egy egész csapat összegyûlt az udvaron indulásra készen. Pár perc múlva útnak is indultunk. Remus mellettem repült és én megint zavarba jöttem. Még szerencse, hogy sötét volt. Elõttem Mordon repült kötelességtudóan. Nem volt hosszú az út, talán fél óra lehetett.
Egyenesen a ház elõtt landoltunk. Próbáltunk hangtalanul "betörni". De ez nem jött össze, mert sikerült valamit eltörnöm, már nem emlékszem mit, de mindenki megijedt és pár percig néma csend lett. Majd suttogva tovább indultunk.

- Erre gyertek! Itt kell felmenni hozzá! - mondta halkan Mordon.

Lassan lépkedve elindultunk a lépcsõ irányába (legalábbis amennyire láttuk, hogy hol van, mert vak sötét volt) Aztán már csak annyit hallottam, hogy Mordon valakihez elkezd beszélni.

- Ereszed le azt a pálcát még mielõtt baj lesz.

- Mordon professzor? � válaszolt a hang. Már tudtam, hogy Harry Potter áll velünk szemben.

- Ne aggódj Harry, azért jöttünk, hogy elvigyünk innen.

- Lupin professzor?

- Igen, Harry.

- De miért álldogálunk itt a sötétben? Lumos! - mondtam gyorsan. Most már mindenki látott mindenkit. Egy takaros kis házban voltunk. És velem szemben Harry Potter állt.
Hirtelen olyan volt, mintha James Potter jött volna vissza a múltból.

- Pontosan olyan, amilyennek elképzeltem! - szólaltam meg. Harry szemei rögtön rám szegezõdtek. Szegény még soha életében nem látott, ráadásul rajtam kívül még vagy 8-an álltak körben. De lehet, hogy azért nézett úgy, mert most lila színû hajjal jelentem meg.

- Biztos vagy benne Remus, hogy õ az? - kérdezte gyanakvóan Mordon. - Van valakinél Veritaserum?

- Milyen alakban jelenik meg a patrónusod?

- Szarvas alakjában.

-Õ az! - mondta Remus.

A kikérdezés után végre átmentünk a konyhába beszélgetni. Harry örült annak, hogy itt vagyunk. Mindenkit bemutatott Remus egyenként.

-.....és Nymphadora....

- Már mondtam, hogy nem vagyok Nymphadora...csak Tonks!

- Rendben! Szóval Nymphadra Tonks, aki titkolni kívánja a nevét. - megint elpirultam.

- Még szerencse, hogy nincs más itthon!

- Szerencse?! Ne viccelj! Én csaltam ki õket! Kaptak egy levelet valami kertészeti versenyrõl. Bekerültek a döntõben...legalábbis ezt hiszik. - mondtam boldogan.

Még beszélgettünk egy kicsit. Mordon megmosta a szemét, ami szerintem elég undorítós volt. Szóvá is tettem, de miért figyelt volna oda rám?! Aztán Remus felküldte Harryt a szobájába összepakolni. Én pedig felajánlottam, hogy segítek. Fel is mentem vele. Elég kicsi és rendetlen szobája volt, de mégis olyan otthonos. Mondjuk ahhoz képest, hogy az egész házban gyönyörû rend volt...Volt egy kis tükör is a szekrényén. Megnéztem benne a hajamat és rájöttem, hogy nem áll jól nekem a lila szín.

- Ez a szín túlságosan is vékonyít engem. Olyan gebe vagyok így.

- Nem...dehogy...- szerintem nem merte bevallani, hogy rémes a hajam. De gyorsan hajszínt változtattam: rózsaszínre.

- Ezt....Hogy csináltad? - ámuldozott szegény.

- Metamorf mágus vagyok! Szinte mindent meg tudok változtatni magamon.

- Az tök jó lehet! - mosolygott Harry. Majd gyorsan összepakolt. Még egyszer körülnéztem a szobában aztán segítettem levinni cuccait. Visszamentünk a konyhába. Remus folyamatosan az ablakon át az eget kémlelte.

- Lassan készüljetek szerintem. - ugyanis egy piros jelet vártunk, hogy megjelenjen az égen. Ez jelentette azt, hogy minden rendben van, indulhatunk.

- Mehetünk! - az égen megjelent a jel, mi pedig gyorsan útnak is indultunk. Harry Potter és a testõrgárda.

Következő fejezet