3. Álmok és az élet
2006.08.05. 20:23

Álmok és az élet
"Hol vagyok?! Mit keresek itt?! Neeeeeeee! Nyugalom, nem lesz semmi baj. Biztos csak egy betörõ. Semmi több. Nincs semmi baj. Jajj Istenem! Anyáék hol vannak?! Hova tûntek? Nyugalom, biztos alszanak a szobájukban. Nem lesz semmi baj. Hol a pálcám? - halk léptek zaja...- Vajon ki lehet az? - egyre közeledik...- Jobb lesz, ha elbújok. De hova? Nincs idõm! Be a szekrénybe! - csend van kint... hatalmas robbanás...betört az ajtóm...- Félek!!! - megint csend...- Nem merek levegõt se venni. - Áhhhhhhhhhhhhhhhhhh! Doraaaaaaaaaaaa!!!!"
- Dora! Nymphadora! Ébredj fel! Nincs semmi baj! Csak egy álom volt! - a szemeimet alig bírtam kinyitni és amikor sikerült, akkor meg azt se tudtam, hogy hol vagyok. Beletellett pár percbe még ráeszméltem, hogy a földön fekszem összekuporodva és reszketek a félelemtõl. Remus és Sirius álltak felettem, próbáltak életet rázni belém.
-Dora nincs semmi baj! Csak egy álom volt! - mondta Remus és letörölte az arcomról a könnycseppeket. Õszintén meg se tudtam szólalni a sokktól, ami ért.
- Jól vagy Nympha? - kérdezte Sirius aggódó arccal.
- ..ühhüm...
Egy óra alatt összeszedtem magamat és felöltöztem. Próbáltam nem visszagondolni az álomra. De tudtam, hogy nem menekülhetek folyamatosan múltam elõl. Egyszer szembe kell néznem vele...csak ne most! Még gyorsan belenéztem a tükörbe, aztán kiléptem az ajtón és....visszarohantam a tükörhöz. Azta!!! Ilyennek még soha nem láttam magam. Már lepedõ nélkül is úgy néztem ki, mint egy szellem. Kár, hogy nem halloween volt. A hajam az égnek állt és FEHÉR volt.( Az arcomról nem is beszélve) Lassan kezdtem érteni, hogy Sirius és Remus miért voltak annyira megrettenve, amikor megláttak reggel. Megpróbáltam lelapítani a hajam, de nem ment. Aztán hajszínt próbáltam váltani. Végül rövidre akartam varázsolni a hajam, de az se ment. Nem volt más megoldás. FÉSÛT kellett használnom. Még szerencse, hogy Mr. Weasley gyûjti a mugli dolgokat, így találtam nála fésût. De még így is fél órámba telt lefésülni az összes hajam. Lassan már ott tartottam, hogy ollóval esek neki. Szóval miután végeztem a "hajtépéssel" lementem reggelizni a többiekhez. Vagyis eljutottam a lépcsõ tetejéig. A lépcsõ aljánál kisebb tömeg állt és mindenki azon fáradozott, hogy elhallgatassák Sirius anyját. Ugyanis a földszinten ott állt egy hatalmas kép Mrs. Black - rõl és minden egyes alkalommal, ahányszor nagyobb zajt hallott elkezdett valami fertelmes hangon ordítozni mindenkivel.
- Büdös népség! Takarodjatok a házamból!
- Hallgass már el te vén szipirtyó!!! - szidta õt Sirius miközben próbálta összehúzni a függönyt a kép elõtt.
- Te csak ne ordítozz velem! Pont te! A Black család szégyene!
- Az egyedüli aki itt ordítozik az te vagy! - végre sikerült összehúznia a függönyt Remus segítségével és csend lett. Mindenki megnyugodott, én pedig körülnéztem a többiek között. Itt volt Hermione, Ron meg a tesói és Harry is.
- Tonks!! - rohant hozzám sugárzó szemekkel Hermione. Nagyon rendes lány és okos is ráadásul. Már amikor megérkeztem ide akkor összebarátkoztunk.
- Jól vagy? Hallottam mi történt reggel....Neked fehér a hajad? - nézett rám értetlenül.
õõõ...izé...igen...majd késõbb átváltoztatom. - mondtam zavartan
- Ahogy gondolod....Jössz reggelizni?
- Persze mehetünk.
Még mindig lassan mozogtam és lehangolt voltam. Már szinte mindenki megreggelizett, kivéve Ront, Hermionet, Ginnyt és Harryt. Leültem velük enni. (Közben Remus elköszönt tõlünk, mert el kellett valahova mennie.) Öt percig senki se szólalt meg az asztalnál. Mindenki a reggelivel volt elfoglalva. Aztán csak arra lettem figyelmes, hogy Harry ijedt szemekkel néz rám.
- õõõ......Tonks! A....- mindenki rámnézett. -A hajad...khmmm....normális hogy az égnek áll?
- Ilyen nincs! Már megint kezdi! – felálltam az asztaltól és odamentem a legközelebbi tükörhöz. Erõsen koncentráltam a rózsaszín hosszú hajamra és végre most sikerült visszaváltoztatnom.
- Azta!!! - nézett rám Ron tágra nyílt szemekkel. - Tök jó! Egyszer engem is megtanítasz erre?! - elmosolyodtam.
- Jajj Ron! Ehhez metamorf mágusnak kellett volna születned! Ennyit igazán tudhatnál.
- Neked miért kell mindig okoskodnod Hermione?! Nem téged kérdeztelek! - vágott vissza Ron megsértõdve. Szívesen elhallgattam volna még a veszekedést, de ekkor megjelent az ajtóban Sirius.
- Meg reggeliztetek? Mert ha igen akkor szedjétek elõ a varázspálcákat és gyertek segíteni.
- Miben? - kérdeztem meglepve.
-A takarításban! Mivel nem mehetek sehova se, ezért Dumbledore felfogadott takarítónõnek.
- Sirius! - Mrs.Weasley jelent meg az ajtóban. - Ne hallgass rá kedvesem. Csak gondoltuk egy kicsit otthonossá tesszük a házat. Sirius pedig úgyse tud mit csinálni, ezért segít nekünk.
- Végtére is házimanónak megteszem...ha már itthon kell ülnöm. -Harryék elmosolyodtak az asztalnál.
- Mehetünk végre?! -kérdezte türelmetlenül Sirius.
- Csak ülj le drágám. Még meg kell várnunk Remust. Találtam egy mumust a második emeleten és nem ártana a segítség.
Sirius mérgelõdve lehuppant az egyik székre. Szerencsére Harryék mellett hamar feloldódott és csak úgy repültek az órák. Remus viszont sehol se volt. Végül Mrs.Weasley szólt a beszélgetés közbe.
- Nymphadora drágám! - rögtön felkaptam a fejem. - Nem tudom, hol lehet ilyen sokáig Remus. De ha jók a megérzéseim, akkor a házában alszik valamelyik kanapén. Átmennél hozzá és szólnál neki, hogy mindenki rá vár? - láttam, hogy Sirius már nyitja is a száját, de Mrs.Weasley egy sötét pillantást vetett rá és rögtön visszafordult Harryékhez. - Akkor?
- jaa...Persze...
- Máris megkeresem a címét, aztán indulhatsz is......
Következő fejezet
|