Remus Lupin


Lent ültem a konyhában Sirius és a többiek társaságában és vártam, hogy Mrs. Weasley visszajöjjön Remus címével. Nem kellett sokáig várakozni. Már hallottam is a lépteit, amint siet lefelé a lépcsõn.

- Itt is van drágám. De aztán jól érthetõen mondd ki a címet, mert még a végén, rossz helyen fogsz kikötni. Nem venném a lelkemre, ha történne veled valami.

- khm.. köszönöm Mrs. Weasley.

- Jajj ugyan Tonks! Csak nyugodtan szólíts Mollynak!

- .... izé.. köszi...Molly!

Felmentem a szobámba és a szokásos módon megpróbáltam eljutni Remus Lupin házába. Elég izgatott voltam, hisz még soha nem jártam nála. Bár kisebb koromban sokszor elképzeltem, hogy milyen lehet a lakása. Meg kell, hogy mondjam pont ilyenre számítottam.
Egy kis szobában landoltam. Elég sötét volt és valahogy az az érzésem támadt, hogy nem sûrûn takarították. (Talán a mellettem bûzölgõ zokni gyõzött meg errõl....)
Próbáltam megkeresni a villanykapcsolót, de amilyen szerencsés vagyok csak egy fotelen sikerült átesnem. Nem bírtam felállni, mert semmit se láttam a sötétben. A pálcám valahova elrepült esés közben és már ott tartottam, hogy feladom, amikor lépteket hallottam. Pár másodpercre rá lassan kinyílt az ajtó és megszólalt egy mély hang.

- Ki van itt?

- áúúúú - nem ezt akartam volna mondani, de elég nehezemre esett megszólalni ebben a helyzetben.

- Dora? Te meg mit keresel itt? - segített felállni a földrõl.

- Pont téged! - poroltam le magamat közben. - Talán elfelejtetted, hogy ma segítened kellett volna a háznál? Mindenki rád vár!

- Jajj bocsáss meg! Teljesen kiment a fejembõl! Tudod elég hosszú hetem van és...

- Nekem nem kell magyarázkodnod - mosolyogtam rá. - Ezt hagyd meg Siriusnak.

- Igaz! Most biztos mérges lehet. Küldök is egy baglyot, hogy ma már nem megyek. - gyorsan kiment a szobából, majd hirtelen visszafordult. - Látod, máris elfelejtkeztem rólad. Bocsáss meg kérlek. Gyere! A nappali lent van a földszinten. Helyezd kényelembe magad, én is mindjárt jövök.

Lassan lesétáltam a lépcsõn és próbáltam mindent alaposan szemügyre venni. Még talán csak egy óra lehetett, de az egész ház sötétségbe burkolózott. Kicsit olyan érzésem támadt, mintha egy szellemkastélyban járnék. Nem sokat tudtam Remusról, csak halvány emlékeim voltak róla még kiskoromból. Mégis valahogy egy kicsit furcsának tartottam. Nem tudom miért, de azt mindig is sejtettem, hogy valami titkot hordoz magában. Besétáltam a nappaliba és körbenéztem. Nem volt semmi túldíszítettség benne. Talán a legfontosabb dolog a szobában az a fotel volt. (Ha Remus szemével nézem a szobát)

- Itt is vagyok! A bagoly elrepült. Remélem nem fognak nagyon haragudni. - mesélte Remus miközben belehuppant a fotelbe (éreztem, hogy ez lesz az elsõ dolga)

- Szóval ez a te kis lakásod!

- Tudom nem a legszebb lakás, de nekem ez pont jó.

- ühüm...- pár percig csend volt. Egyikünk se tudta mit kellene mondania. Végül Remus szólalt meg.

- Azt se tudom, hogy hol kezdjem a kérdezõsködést. Olyan rég láttalak már és... teljesen megváltoztál. Már nem az az aranyos kislány vagy, hanem már egy gyönyörû nõ.

- khm...köszönöm - mondtam zavaromban.

- De talán leginkább az foglalkoztat, hogy mirõl álmodtál. Nagyon zaklatott voltál.

- Nem lényeges...majd kipihenem.

- Nem hiszem Nympha. Az ilyen álmokat komolyan kell venni. Szembe kell nézned velük....Talán ha elmondanád, akkor tudnék segíteni.

- Nem tudsz...már nem...

- Valami történt? - teljesen odahajolt hozzám és megfogta a kezemet. Nagyon jól esett, hogy segíteni akar.

- Nem akarok róla beszélni..... nekem kell szembe néznem vele.

- Biztos vagy benne? Hidd el sokkal jobb, ha beszélsz róla. Én már csak tudom....

- Nem tudhatod....ez...nagyon fáj...nem akarom felidézni....

- Megértelek. De akkor is azon a véleményen vagyok, hogy beszélnünk kell róla.

- De te ezt nem értheted....

- Dora! Nekem is vannak titkaim. Nem is egy.

- Milyen titkaid?

- Nem a titok a lényeg, hanem az, hogy hogyan kezeled a titkot. Nekem is nehezemre esett elmondani Siriuséknak a nagy titkomat. Mégis õk segítettek nekem a leginkább. Nagyon sok mindent köszönhetek nekik....

- Milyen titokról beszélsz Remus?

- Kössünk alkut. Elmondom az én titkom, ha te is elmondod a tied.

- Ez...nem tudom...most még nem megy....

- Rendben! De az alku fent áll. Ha úgy gondolod, hogy el akarod mondani én itt leszek.

- Rendben.....õõõõ...Remus?

- Igen?

- Nekem most vissza kell mennem.

- Értem...Akkor holnap találkozunk...Most már biztos ott leszek, de ha mégsem akkor tudod hol keress. - mosolygott rám.

- Oké. Akkor holnap.

Visszamentem a Grimmauld téri házba Siriusékhoz. A konyhában nem találtam õket, úgyhogy gondoltam elkezdték a takarítást. Hamar megtaláltam õket az emeleten. (csak Sirius kiabálását kellett követnem. "te kis mocskos féreg!" "Majd én megölöm!!!") Már kezdtem sajnálni Sirius áldozatait.

- Szia Tonks! - köszönt rám Hermione, aki láthatóan rosszul volt Sirius "takarítási stílusától".

- Hello!

- Na! Visszajött a mi kis hõsünk... ha Remust nem is hozta magával...- mérgelõdött Sirius.

- Hagyd már abba a zsörtölõdést! Nem láttad szegényt.... annyira nyúzottnak tûnt...- vágtam vissza.

- Tudom.... - mászott le a szekrény tetejérõl. - Eléggé lefárasztják a teliholdak a kis Holdsápot.

- Tessék? Milyen telihold? Milyen Holdsáp?

- Te nem tudod? - nézett rám Harry.

- Mit?

- Jobb lesz, ha Remust kérdezed errõl. Biztos megvolt az oka, amiért még nem mondta el neked. - mondta Sirius.

- Igen...az alku...

Következő fejezet