Éjfél körül járhatott. Épp hazafelé ballagtam (véletlenül a szomszéd ház fürdőjébe dehopponáltam). Az utca kihalt volt, csak a szél fújta a leveleket. A köd, mint egy hatalmas függöny úgy borította be a járdát. Csak a lépteim vízhangoztak a sötét és hideg közben. A házam már nem volt messze, mégis úgy tűnt mintha mérföldekre lenne. Hirtelen léptek zajára lettem figyelmes. Nagyon rossz érzésem támadt, de próbáltam elhitetni magammal, hogy biztos csak egy csavargó. Megszaporáztam lépteimet. Az ismeretlen is gyorsított. Félelem öntött el. Vajon ki lehet az?
Felsiettem a ház előtti lépcsőn és a pálcámmal kinyitottam az ajtót. Az pedig másodpercek alatt kinyílt. Akaratlanul is, de észrevettem, hogy csend lett. Talán túl nagy is. Még a háttérben károgó varjak is elhallgattak. Egyre erősebben kezdett úrrá lenni felettem a félelem. A lelkem mélyén már tudtam, hogy ki áll a hátam mögött, de nem akartam tudomást venni róla. Így beléptem az ajtón és bezártam magam mögött. Lassú és halk léptekkel elindultam a nappali felé. Már láttam, hogy fény szűrődik ki a szobából. Megtehettem volna, hogy megfordulok és elrohanok segítségért, de nem tettem. A harag és a gyűlölet hajtott. Innen már nem volt visszaút. Legalábbis számomra. Beléptem hát a szobába:

-Már azt hittem be se jössz! -mondta gúnyosan egy női hang.

-Nem szerzem meg ezt az örömet neked, hogy lelépek, Bellatrix!

-Óhhh! Nocsak, nocsak! A kicsi Nympha baba nyelvét felvágták!

-Gondolom nem azért jöttél, hogy gúnyolódj velem.

-Látom sokat okosodtál az évek soán és már nem is félsz annyira. Pedig emlékszem még, hogy rohantál előlem. Kicsi sírós Nymphi baba! -gúnyosan felkacagott. Olyan sötét volt a nevetése.

-Mit vártál tőlem?! Hisz még gyerek voltam! A szemem láttára ölted meg a szüleimet! A saját testvéreddel végeztél hideg vérrel! -széles mosoly húzódott a száján, mint aki egy szép emléket idéz fel.

-Örülnöd kellene, hogy te még élsz! Pedig veled is szívesen végeztem volna. Andromeda is csak egy szánalmas ringyó volt. Ráadásul férjhez ment ahhoz a nyomorék muglihoz. Egy aranyvérű egy sárvérűhöz! -nagyott köpött a földre. Szemében vörösen izzott a gyűlölet.

-Ne merj így beszélni a szüleimről! -felemeltem a pálcámat és rászegeztem. Remegtem a dühtől.

-A kicsi Dora baba dühös! Jajj! De megijedtem!

-Gúnyolódj csak Trixy! -váltottam hangnemet. -Nem érdekel! Csak mondd meg miért jöttél ide, aztán kotródj innen!

-Jajj Nymphi baba! Nem illik így beszélni a nénikéddel!....De ha már ennyire kíváncsi vagy....Elmondom miért jöttem. -nagy levegőt vett, mint aki nagy drámai előadásra készül. Aztán elmosolyodott és egy sötét pillantást vetett rám. Úgy nézett, mint egy szánalmas kóbor ebre. -Őszintén szólva nincs különösebb oka a látogatásomnak. Csak látni akartalak. Megnézni még utoljára.

-Miről beszélsz? -őszintén furdalt a kíváncsiság.

-Tudod lehet, hogy legközelebb már nem lesz ilyen "kellemes" a találkozásunk....Csak látni akartam még egyszer utoljára a szánalmas képedet. Meg kell mondanom jobban hasonlítasz anyádra. Szerencsére nem arra a sárvérűre ütöttél. Ettől függetlenül nem vagy aranyvérű, csak egy félresikerült szerencsétlen csődtömeg. Még haza se tudsz dehopponálni. -megint felnevetett. Bennem pedig egyre inkább forrt a vér. Majd nagy levegőt vettem.

-Nem értem miért jöttél ide vagy inkább azt nem, hogy mi a hátsó szándékod, de ki fogom deríteni ne aggódj. Most pedig kotródj a házamból. Neked semmi közöd az életemhez, se hozzám. Nem tekintelek rokonomnak, csak egy aljas gyilkosnak! És eszedbe ne jusson mégegyszer a mocskos szádra venni a szüleim nevét.

-Látom ma nem vagy jó hangulatodban! Örülj, hogy én abban vagyok, különben már rég végeztem volna veled.

-Takarodj innen!!

-Rendben! Már megyek is! -még egy utolsó sötét mosolyt intézett felém aztán eltűnt a semmiben.

Kint újra hallani lehetett a varjak károgását. Ami soha sem jelentett jót. Ahol megjelentek ott mindig csak a baj volt. Kiskoromban mesélte anyám, hogy ha varjakat látok mindig legyek óvatos. Vagy halált hoznak vagy halálos veszélyt. Aznap este is az ablakom előtti fán gyülekeztek, amikor Bellatrix meglátogatott minket.
Leültem a székembe és azon törtem a fejem, hogy vajon miért jöhetett ide Bellatrix. Nem véletlenül jött az biztos. Az egyetlen ok az csak az lehetett, hogy újabb tervvel készültek a halálfalók. Lehet, hogy figyelmeztetésnek szánta? Áhh! Bellatrix? Hogy féltsen engem?! Nem! De akkor vajon mi lehet az oka? Mi történhetett?
Végül úgy döntöttem, hogy feltétlenül szólnom kell valakinek a Rendből. Nem hallgathattam el. Lehet, hogy nagyon is fontos információ ez. De vajon kinek szóljak? Menjek egyenesen Dumbledorehoz? Nem! Az túl kockázatos. Lehet, hogy pont ezt várja Bellatrix. Jobb lesz ha másnak szólok. Siriusnak? Nem! Ő rögtön ide akarna jönni. Csak bajba keverném. Valaki másnak kell szólnom. A fejemben már megfogalmazódott rég a név, de nem akartam pont neki szólni. Nem volt más választásom. Egyedül egy embert tudtam, akiben megbíztam és tudtam, hogy segíteni fog. Ő pedig nem volt más, mint REMUS LUPIN!

Hajnali három óra felé járhatott. Nem emlékszem rá pontosan, mert nem sokkal előtte elaludtam a székemben. Annyira elfáradtam és már nem bírtam tovább. Arra keltem fel, hogy valaki gyengéden rázogat. Nagyot ásítottam, majd kinyitottam a szemem. Remus állt velem szemben.

-Jól vagy Dora?

-Persze...

-Bocsáss meg, hogy csak most értem ide. Siettem ahogy csak tudtam. Mi történt? Nem esett bajod, ugye? -gyorsan körbenézett, hogy biztos minden végtagom meg van e.

-Nincs semmi bajom....Csak Bellatrix látogatott meg.

-Az nem elég baj? -mosolyodott el.

-De. -én is elmosolyodtam.

-Mit mondott?

-Az az érzésem valamit terveznek. Konkrétan nem mondott semmit. De olyan utalásokat tett...Azt mondta azért jött, hogy még utoljára lásson engem. Legalábbis ezt a látogatást "kellemesnek" nevezte és azt mondta, hogy lehet a következő nem lesz ilyen... -mindketten elhallgattunk. Remus elgondolkozott.

-Szerintem is forgatnak valamit a fejükben. Jobb lesz Dumbledorenak szólni. Mondott még valamit? Valami fontosat?

-Azon kívül, hogy anyámat egy ringyónak titulálta, az apámról nem is beszélve...Nem, nem mondott semmit.

-Nymphadora! Nem kell az ilyenekre figyelni! Nem szabad magadra venni.

-Tudom -hajottam le a fejem.

-Akarod, hogy veled maradjak most?

-Nem, köszi. Megleszek.

-Biztos? Szívesen maradok.

-Jobb lesz, ha hazamész. Tényleg nincs semmi bajom, amúgyis tudok magamra vigyázni.

-Ebben nem is kételkedtem...Akkor megyek is. De bármi baj van azonnal szólj nekem. Rendben?

-Rendben. De nem lesz.

Remus lassú léptekkel kisétált az ajtón. Még egy darabig bámultam az ajtó után, aztán elmentem aludni. Nagyon rossz érzés fogott el. Azzal a tudattal aludtam el, hogy másnap reggel nem akarok felkelni. Nem tudtam elaludni. Állandóan Bellatrix szavait elemezgettem. Egyre inkább tisztábban láttam. Már kész terveik vannak és én is szereplek benne. A kérdés már csak az volt, hogy mi a terv és hogy mikor fog bekövetkezni....

Következő fejezet