A 9 és ¾ vágányán óriási volt a kavarodás. Ez nem is lenne meglepő, hiszen a Roxfort expressz 1 percen belül indul, mégis valami szokatlan feszültség rezgett a levegőben. Talán a szél hozta magával. A jövőről suttogott, és egy pillanatra összeszorult a szíve, aggódott a barátiért …

Hogy is juthat ilyesmi eszembe? – rázta meg magát kissé dühösen Hermione.

Biztosan a nyár hatása. Túl sok időt töltöttem a Főnix Rendjével, hogy már akkor is megijedek, ha csak a szél fúj. Lassan olyan leszek, mint egy félős kisgyerek.

Hol vannak már a lökött barátaim? – próbálta elterelni figyelmét félelmeiről. Ismét leugrott a vonatról - ahol már fél órával ezelőtt lefoglalt egy kupét maguknak – és nyakát nyújtogatva próbált átlátni a tömegen, hátha megpillant végre valahol egy vörös üstököt.

Vajon miért mindenki az utolsó pillanatban akar felszállni a vonatra?- tette fel magában ismét a költői kérdést.

Majd még mindig összeráncolt szemöldökkel visszasétált csomagjaihoz, azon gondolkodva vajon hol lehet Harry és Ron. Még egyszer kinézett az ablakon, majd lemondóan felsóhajtott, mert a vonat abban a másodpercben elindult.
Remélem nem a küldetésen történt velük valami – szorította össze a szívét ismét az aggodalom. Vajon merre járhatnak? Megtalálták a horcruxot? Miért is nem mehettem el velük?

Majd ismét megrázta magát, mintha ezzel gondolatait is elküldhetné. Hiszen tisztában volt vele, nem mehetett velük, mert egész nyáron folytatott kísérleteit nem hagyhatta félbe. Nem bírta a tétlenséget, és a szülei halála után érzett fájdalmat munkába fojtotta. Volt hogy hetekig szinte nem is aludt, de ilyenkor valaki a rendből mindig ráparancsolt, hogy aludnia kell, különben nem folytathatja a munkát. Egy kereső mágiát próbált továbbfejleszteni. Az eredeti ősrégi átok, amit egy könnyű nyári olvasmányában fedezett fel, olyan tárgyak felkutatására szolgál amelyekhez ragaszkodik valaki. Ettől a személytől kell egy tárgy. A keresett tárgyra koncentrálva elő lehet idézni a személy emlékeiből az aktuális helyét. Ha az átkot megfelelően hajtják végre, akkor a varázsló kivetített másolata megjelenik a tárgy tartózkodási helyén, és ha a varázsló megfelelően erős, akár magával is viheti a kívánt tárgyat.

A könyv valójában egy ősrégi napló volt, egy nagyon erős varázsló átkainak összefoglalása. Helyenként hiányos volt, hol oldalak, hol csak sorok hiányoztak. Mint ennél az átoknál is. Egy mondat még elkezdődött: „Eme különleges kereső átok alkalmazásához elengedhetetlen ama bájital használata, amely varázsló tudatának kivetítését szolgálja…”

Hermione egész nyáron ilyen bájitalok kutatásával és elkészítésével töltötte idejét. Nem is volt kérdés, hogy mekkora segítség lenne a horcruxok felkutatásában ez a bűbáj. Ehhez azonban mielőbb megoldás szükséges. Mikor barátai legutoljára felderítésre indultak, az egyik lehetséges nyomot követve, ő épp egy olyan bájitalt főzött, amelyet óránként keverni kellett, és minden alkalommal hozzávalókat is szórt még bele. Emellett ezt a bájitalt is a naplóból vette, így a furcsa megkötéseket is be kellett tartani. Mivel a bájital a személy kivetítését segítette, ezért „kapcsolatot” kellett kialakítani. A teljes egy hét során, amíg készült, nem távolodhatott el pár száz méternél messzebb, mert akkor a bájital eleve hatástalanná válna. Ezért maradt hát a főhadiszálláson, míg barátai valahol talán az életüket kockáztatták. A bájital végül elkészült és most az érlelési időt kellett kivárnia, egy hónapot a napló útmutatása szerint.

Végigfutottak rajta a bájitalfőzés képei, Piton professzor megvető tekintete, mikor kiderült hogy ő fogja elkészíteni, mert McGalagony professzor megbízik képességeiben. Nem értette ezt a férfit, néha el is csodálkozott saját magán, hogy mostanában miért gondolkodik el rajta.

Eddig sosem foglalkoztatta, hogy vajon miért ilyen, vagy miért lett halálfaló, miért kegyetlen mindenkivel, vagy miért lett végül áruló és kém.

Mikor megtudta, hogy ő készítheti el a főzetet, büszkeség járta át. Aztán felpillantott, mert érezte, hogy valaki nézi. Egy rideg, bosszús, izzó fekete szempárral találta magát szemben, majd Piton professzor gyűlőlettől fűtött hangon meg is szólalt:

- Biztos benne kisasszony, hogy képes elkészíteni a főzetet? Ha kis magánéleti problémái elterelik a figyelmét, akkor hónapok munkája veszhet kárba.

Emlékezett, ekkor elvörösödött, elszégyellte magát majd dühös lett.

- Képes vagyok uralni az érzelmeimet professzor, és emellett nekem senki nem jelezhet egyik pillanatról a másikra, hogy hoppanáljak esetleg akár a világ végére is.

Nagyon rosszul esett neki Ronra tett utalás, és egész nyáron felhalmozódott düh és elkeseredettség beszélt belőle, mikor még pár mondatot a már így is magában fortyogó professzor fejéhez vágott, mielőtt kirohant volna a gyűlésről:

- Vagy esetleg úgy véli nem vagyok alkalmas? Ha nem én, akkor természetesen ön lenne megfelelő. Esetleg a főzetet Voldemort elé akarja vinni, ha alkalmatlan időpontba zavarja?

Következő fejezet