Egy októberi hétfő reggel volt. A fákról már elkezdtek lehullani a levelek. A negyedikes diákok éppen egy átváltozástan órán ültek, és többen a padjukon bóbiskoltak, amit a tanerő, McGalagony professzor nem nagyon értékelt.
Az első padokban három lány ült, akik szorgosan jegyzeteltek: Lily Evans, Cassidy Milton és Christine White. A hátsó padokban pedig a legtöbben csak bambultak maguk elé, kivéve négy fiút. Remus Lupin - a lányokhoz hasonlóan - szorgosan jegyzetelt, míg a mellette ülő Peter Pettigrew igyekezett lemásolni róla mindent. Mögöttük James Potter hortyogott a legszebb álmait kergetve, a balján ülő Sirius Black pedig épp egy legyet próbált megdermeszteni. Az utóbbi fiú gondolatai a még elég távoli karácsonyi bálon kalandoztak.
McGalagony felemelte a hangját. James összerezzent (valószínűleg felébredt álmából). Sirius viszont még mindig a legyet figyelte. Majd rátévedt a tekintete az első padokban ülő lányokra. Elbambulva nézte a hajukon táncoló fényeket, míg valaki eltakarta a két pad közötti kilátást. Ekkor felpillantott és meglátta McGalagony szigorú tekintetét.
- Mr. Black, megtudhatnám, mi olyan érdekes, hogy elvonja a figyelmét az új tananyagról és a magyarázatomról?

- Áhh tanárnő! Magára nem lehet nem oda figyelni. Épp csak elgondolkoztam azon, amit mondott. Nagyon érdekesnek találom az óráit. Lehet, hogy ezzel fogok tovább tanulni. Igaz James? - azzal oldalba bökte a mellette ülő szemüveges fiút.

- Mi? Mi? Ja igen. Persze, ahogy Sirius mondja. Én is sokat gondolkoztam mostanában a továbbtanuláson és be kell valljam, szerintem tanárnő tartja a legjobb órákat Roxfortban - mondta James és megeresztett egy bűbájos mosolyt Lily felé. A lány csak megforgatta a szemét, majd visszafordult a jegyzeteihez.

McGalagony komor tekintettel továbbment. Persze tudta, hogy egyik fiú se figyelt, de a négy év alatt már rájött, hogy a kis négyes (James, Sirius, Remus, Peter) szinte mindig mindent tud, így nem látta értelmét a feleltetésüknek. Most visszasétált előre a három lányhoz. Lily Evans mindig az első padban ült és nagyon jó tanuló volt, akárcsak a mellette ülő Cassidy Milton. Még tavaly lettek egymás mellé ültetve. Bár nem fonódott nagy barátság köztük.
Chrisitne White is tehetséges volt és nagyon csendes is egyben. Csak akkor beszélt ha felszólították és rengeteget tanult. Nem is volt meglepő, hogy a Hollóhát tanulója.
McGalagony ijedten nézett az órájára. "Mindjárt kicsengetnek" és abban a pillanatban meg is szólalt a csengő. Persze elsőnek a Sirius-James-Remus-Peter négyes távozott.

Ahogy kiléptek az ajtón, Remus már elő is húzta az órarendjét.

- A következő óránk bájitaltan! - szólt.

- Akkor még ráérünk. Slughorn-nak úgyis sokáig tart a reggeli - jegyezte meg Sirius.

Az ajtóban megjelent Lily és Cassidy , mögöttük pedig Christine ballagott könyvekkel megrakodva. James pillanatokon belül hátrafordult és odaszólt Lilynek.

- Héé Evans! Nem túl nehezek a könyveid? Szívesen segítek!

- Kösz, elbírom én is - szólt flegmán Lily.

A háttérben hatalmas puffanás hallatszott. A folyosón minden szem a zaj forrására szegeződött. Az ajtóban Christine próbálta összeszedni a könyveit. Ekkor Sirius megborzolta hosszú, fekete haját, kihúzta magát és magabiztos léptekkel odament Christine-hez.

- Ne segítsek?

- Ha már így felajánlottad...- mondta gúnyosan Christine. Sirius még pár másodpercig toporgott a lány mellett, majd lehajolt és könnyedén felkapta a könyveket. Miközben sunyi módon a zsebébe mélyesztette a lány órarendjét.

- Kösz - mondta Christine és már indult is, mikor Sirius odaszólt James-éknek.

- Most mondd meg James, milyen jó szívem van és csak egy "köszt" kapok - sóhajtott színpadiasan. Christine viszont el is engedte a füle mellett a megjegyzést.

- Hát igen öreg barátom, a nők már csak ilyenek...- s közben rákacsintott Lilyre, aki erre tüntetően hátat fordított neki. Sirius odalépett a csalódott képet vágó James-hez és megveregette a vállát.

- Ne is törődj vele, mind ilyen.

- Nem ártana sietni - szólt feszengve Remus - Elkésünk óráról.

- Én bizony nem sietek! Nem emlékszel kikkel lesz óránk? - kérdezte fintorogva Sirius.

- Csak nem Bellatrix-ékkel? - szólt félénken Peter.

- Téged se az eszedért szeretünk Peter - mondta nevetve James.

- Fiúk! - szólt oda figyelmeztetően Remus.

- Jól van pajti, megyünk már - mondta beletörődve Sirius.

*

A teremben már mindenki a helyén ült, ezért Jamesék is gyorsan elfoglalták a helyüket.

- Mondtam, hogy késni fog - suttogta Sirius Remus-nak.
De ebben a pillanatban meg is jelent az ajtóban Slughorn a maga "vékony" testalkatával. Gyöngéden végigsimított kezével a pocakján, ezzel is érzékeltetve, hogy mennyire jóllakott.

- Jó reggelt mindenkinek! - szólt miközben leült a székére, ami vészesen megremegett pihe súlya alatt.

- Black jöjjön ide! - Sirius már állt volna fel, mikor Slughorn megszólalt: - Fiam, nem neked szóltam, hanem neki - s közben Bellatrixra mutatott. Az említett lány kelletlenül felállt, s előre ment a professzorhoz.

- Igaz, el is felejtettem, hogy Trixy a kis kedvenc - súgta oda Sirius James-nek

- Nehogy azt hidd, hogy nem hallottam! - sziszegte Bella unokatestvére felé, miközben a professzor utasítására undorodó fejjel pakolta ki a szekrényből a patkányfarkakat.

- Csak mert a Mardekárba került, azt hiszi övé a világ. Otthon is mindenki csak őt, Cissy-t és Regulus-t dicséri. Mi meg Meda-val a Black család szégyenei vagyunk, ahogy drága jó anyám mondaná - folytatta tovább zavartalanul a beszélgetést.

- Nyugi haver, kitartás. Már csak pár évig kell kibírnod. Aztán veszünk egy legénylakást és éjjel-nappal csajozni fogunk. Majd akkor azt csinálhatunk, amit csak akarunk.

- Persze haver - sóhajtott Sirius - Te úgyis Lily-vel fogsz összeköltözni - vigyorodott el.

- Ne hülyéskedj! Rám se néz, nem látod? - bökött a pennájával Lily felé.

- Hidd el! Úgyis megenyhül! Nekem aztán hihetsz, én már csak ismerem a női lélek titkait!

- Abban nem is kételkedtem te szoknyapecér! Tényleg! Kivel is randizol holnap?

- Evans-szel, nem tudtad?

- Azt próbáld meg! - fenyegette az öklével.

- Mr. Black, Mr. Potter! - csitítgatta őket Slughorn.

- Egyébként Cassidy-vel randizom - súgta oda halkan Jamesnek.

- Hogy sikerült megfűznöd?

- Csak nézz rám haver, sugárzik belőlem a férfias csáberő. Ki tud ennek ellenállni?!

- Most, hogy mondod...

- Na de James! Itt mindenki lát! Fékezd vágyaid!

- Nem látjátok, hogy mindenki titeket néz?! - bökte oldalba őket Remus, persze ő is nevetett közben.
Ekkor hirtelen ötlettől vezérelve Sirius letérdelt James elé:
- Hozzám jössz férjül? - Mindenkiből kitört a nevetés, még Slughornból is.

- Sirius...vagyis Mr. Black visszaülne a helyére? - kérdezte könnyeit törölgetve a professzor.

- Rendben. Úgyis tudom a választ - mondta tragikusan. - Az én James barátom szíve már foglalt. Igaz Evans? - kérdezte kajánul.

- Ezt most miért kellett? - kérdezte elpirulva James, miközben Sirius visszaült a helyére.

- Most miért? Én csak az igazat mondtam! - nézett értetlenkedve, majd hozzátette - Nyugi! Egy kis figyelemfelhívás sosem árt - kacsintott rá.

- Most mondd meg, nem édes? - súgta oda közben Cassidy Christine-nek.

- De, valóban az - válaszolta gúnyosan.

- Már alig várom az estét! Mondtam már, hogy randizunk?

- Igen, már vagy ötször, pedig csak ma hívott el. Egyébként is minden nap új barátnője van. Holnapra már te is csak egy emlék leszel - mondta őszintén a lány. Hallott már egy s mást Sirius-ról és a hódításairól. Ráadásul Cassidy se tartozott a kedvencei közé. Eléggé el volt szállva magától. Tökéletesen illik Sirius-hoz.

- Most miért kell lelombozni? Úgyis tudom, hogy csak irigykedsz. Hisz téged észre se vesz Sirius!

- De rossz nekem! - mondta gúnyosan.
Közben oldalra fordult megnézni, mit csinálnak Sirius-ék és már meg se lepődött azon, hogy éppen Piton-t dobálják galacsinnal. Őszintén sajnálta a fiút. Nagyon tehetséges volt, mégse kereste senki a társaságát. Nem is értette, hogy lehetnek az emberek ennyire felszínesek. Azt pedig végképp nem tudta, hogy miért szívatják James-ék állandóan szegény fiút. Ebben a pillanatban meg is szólalt az óra végét jelző csengő.

Következő fejezet