Christine White kivételesen nagyon örült az óra végének. Már nagyon unta Sirius és James nagyzolását, főleg Cassidy olvadozását. Amint kilépett a teremből az órarendjét kezdte keresni a táskájában, de sehol sem találta. Idegesen indult a Nagyterem felé, hátha ott találja valamelyik évfolyamtársát, mivel nem tudta, mi lesz a következő órája. Hirtelen megpillantotta Lily Evans-t.

- Evans, várj! Nem tudod véletlenül mi lesz a következő óránk? Elhagytam valahol az órarendem.

- Csak nem ezt? - szólalt meg egy hang a háta mögött. Christine megfordult és Sirius Black vigyorgott rá kajánul kezében az órarendjével.

- Hogy került hozzád? - De ahogy kimondta rögtön világos lett minden előtte. - Add vissza!

- Mit adsz cserébe? - nézett rá elégedetten.

- Semmit! Ez az enyém és te most rögtön vissza is adod - azzal egy határozott mozdulattal előhúzta a pálcáját.
Sirius viszont csak még szélesebb vigyorra húzta a száját.

- Úgyse mered!

- Fogadjunk?

- Oké. Ha veszítesz, kimosod a talárjaimat! - vetette oda. A körülöttük állók mind elkezdtek nevetni.

- Még mit nem? - Christine kijött a sodrából. Utálta, amikor Sirius nevetség tárgyává tette.

- Csak nem megijedtél? - nézett rá Sirius. Kifejezetten tetszett neki a lány dühösen.

- Dehogynem. Megijedtem tőled ó nagy Black. Te Black-ek Black-je - mondta gúnyosan fintorogva Christine.

- Hát akkor elmarad a nagy buli - dramatizált Sirius.

- Obstructo! - kiáltotta Christine. - Vagy mégsem...

- Miss White! - szólt egy döbbent hang a háta mögött.

Christine lassan megfordult, és szembetalálkozott egy dühtől szikrázó szempárral.

- McGalagony professzor...maga?

- Csalódtam magában White! Maga és Black este jelentkeznek nálam büntető munkára.
Christine döbbenten állt a helyén.

- Én?? De hát én vagyok az áldozat! - bukott ki Christine-ből.

- Igen, professzor én is láttam mindent! Christine támadott. - szólt James.

- Ha ennyire lelkesen védi a barátját, maga is jön este!

- De hát tanárnő...

- Semmi de, Potter! Várom önöket vacsora után az irodámnál - azzal megfordult és elment.

- Kösz Black! - vetette oda Christine - Eddig nem jöttem rá mi hiányzik az életemből.

- Te támadtál! Én lehetnék mérges rád - mosolygott még mindig Sirius.

- De te provokáltál engem! Te kis... Láttad McGalagonyt mögöttem igaz?! - csattant fel a lány. Sirius még jobban elmosolyodott.

- Én? Dehogy!
Christine úgy érezte, mindjárt felrobban, így jobbnak látta gyorsan elmenekülni Eközben egy másik folyosón:
- Kössz haver. Ez nekem is hiányzott. Most mit gondolhat rólam Evans? - kérdezte kétségbeesetten James Siriustól.

- Evans? Jajj ne csináld már! - csattant fel Sirius - Egyébként kössz, hogy mellémálltál pajti. - tette hozzá.

- Nincs mit. Egy barátért mindent igaz srácok? - kacsintott a többiekre.

- Nem kellett volna ezt tenned szegény lánnyal - jegyezte meg Remus.

- Csak nem tetszik? - nézett rá Tapmancs kérdőn.

- Ne hülyéskedj pajti..- pirult el Holdsáp. - Nem, de abban már kételkednék, hogy neked se.

- Mi? - kiáltott fel kipirulva Sirius. - Ne csináld már! Pont White tetszene? - mondta gőgösen.

- Igen, pont ő. - mosolyodott el Remus.

- Már képzelődsz pajti! Nincs véletlenül holdtölte?

- Ezt inkább ne is emlegesd. Még egy hét és itt van - borzongott meg Remus. Barátai megértően néztek rá.

~ * ~

Remusék komótosan ballagtak a folyosón. James a haját borzolta, Sirius pedig unott fejjel nézett mindenkire. Bár szinte az összes lány őket bámulta.

- Sirius! - kiáltott oda a tömegből valaki.

- Meda! De jó látni!
Egy hosszú, barna hajú lány szaladt feléjük.

- Jajj de jó, hogy megtaláltalak.

- Valami baj van?

- Persze, mint mindig - mosolygott a lány. - Cissy-ékkel nincs kedvem lenni, egyedül meg unatkozom. Fogalmam sincs, mit csináljak órák után.

- Csatlakozz hozzánk este a toronyban és csapjunk egy görbe estét - vetette fel Sirius mosolyogva.

- Elfelejtetted Tapmancs? Ma este büntetőmunkán vagyunk McGalagonynál, hála neked - emlékeztette őt James.

- Mit csináltál már megint? Mindegy! Majd elmeséled! De remélem emlékszel még rá, hogy Cassidyvel lenne ma randid.

- Tényleg. A francba!

- Az egész suli rólatok beszél...Nem ártana szólni neki, hogy lőttek az álomrandinak....ami nálad mindig csak egy napig tart.

- Jó-jó... tudom mit gondolsz ezekről a „randikról”.

- Nincs beleszólásom. Amúgyis ilyen libáknak nem árt a kihasználás.

- Én ráérek este - hadarta Remus zavartan. A többiek mosolyogva néztek össze, de nem szóltak semmit sem.

- De még mindig van egy csomó óránk.

- Persze, este még van egy kis időnk a büntetőmunka előtt, aztán Remus barátom kegyeire bízunk - vigyorgott Sirius.


~*~

Christine idegesen rohant le a lépcsőn egyenesen ki a parkba. A tó melletti padok üresek voltak, de ez nem is volt meglepő, hiszen mindenki a következő órára készült. Christine mérgesen leült az egyik közeli padra. Nem sietett sehova sem, mivel lyukas órája volt, így előhúzta táskájából a jegyzeteit. Ekkor döbbent rá, hogy még mindig Black-nél van az órarendje.
- Ezt nem hiszem el! - fogta a fejét dühösen.

~*~

A Tekergők éppen utolsó órájukon ültek, ami történetesen Legendás lények gondozása volt. A professzor a mai órán a plimpykről tartott előadást.

- Úgy látom mindjárt vége az órának - tekintett végig az álmos arcokon. - a következő órára írjanak egy esszét a Mély tavak lakója címmel a plimpyk tulajdonságairól.
A kis négyes megkönnyebbülten fellélegzett, amikor megszólalt az óra végét jelző csengő.

- Tényleg Remus! Hogy állsz a térképpel? Ma este rajtam a sor a készítésben - húzta ki magát büszkén Sirius.

- Tegnap nem volt rá időm, mert még be kellett fejeznem egy dolgozatot Binns professzornak. De ma este te úgyse érsz rá, majd befejezem.

- Te sem érsz rá öreg barátom, nem emlékszel, hogy elígérkeztél Meda-nak? - vigyorodott el kajánul.

Remus nem szólt semmit, csak elpirult, Sirius nagy örömére. Innentől kezdve csendesen ballagtak fel egészen a toronyig. Mikor megérkeztek a Kövér Dáma portréjához, Sirius elordította magát:
- Kopasz barack!

- Helyes kis drágám.
Azzal kivágódott az ajtó és a kis négyes bemászott a klubhelyiségbe. A kandallónál már ott ült Meda Cassidyvel. Sirius, ahogy meglátta a lányokat, rögtön menekülésre fogta, de unokatestvére hirtelen megszólalt:
- Á, helló Sirius! Épp rád vártunk.

- Meghiszem azt - dörmögte csalódottan. - Mit írtok? - váltott hirtelen témát.

- Csak órarendet egy lánynak. Az övét ellopták. Nem tudsz róla valamit?

- Miért feltételezed, hogy tudok róla valamit? - kérdezte ártatlanul.

- Bocs, hogy vádolni mertelek. Amúgy nem is tudtam, hogy téged is megfertőzött Cissy a rózsaszínmániájával - mutatott a zsebéből kilógó rózsaszín órarendre.

- Nem tudtad, hogy ez a kedvenc színem? - vágott be egy nőies mozdulatot, majd letelepedett James ölébe. Cassidy erre hangosan felnevetett, James pedig szorosan magához húzta Siriust.

- Olyan hülyék tudtok leni néha - próbálta visszafojtani nevetését Meda.

- Néha? Mindig! - háborodott fel Remus, de már ő se tudta fékezni feltörni készülő nevetését. Sirius kikászálódott James öléből és félrehívta Cassidyt.

- Már alig várom az estét - mondta vágyakozó tekintettel Cassy, majd hirtelen magához rántotta a mit sem sejtő fiút, és szenvedélyesen megcsókolta, Sirius pedig elkerekedett szemmel tűrte a lány támadását.

- Öhm… tulajdonképpen nem erről akartam veled beszélni - próbált menekülni Cassidy szorításából. - Vagyis ne érts félre, de tudod este McGalagonnyal lesz randim.

- Nagyon vicces - ütött Sirius vállára Cassidy.

- Igazából ez nem vicc. Az utóbbi időben nagyon rámszállt a vén csaj. Ma is büntetőmunkára ítélt.

- Jaj, nem baj! Majd bepótoljuk máskor! - nyávogta Cassidy.

- Aha - vigyorgott erőltetetten Sirius, akit újból fojtogató ölelésben részesített Cassy. Oldalra fordította a fejét
segítség reményében. James éppen bele volt temetkezve A kviddics évszázadai így is megviselt lapjaiba,
Remus pedig Meda-val nevetgélt a kandallónál, aki a fiú vállára hajtotta a fejét. Holdsáp szokásához híven fülig
pirult, ami Sirius arcára önkéntelenül is mosolyt csalt. Ekkor viszont James észrevette, hogy Sirius „bajban
van.
- Sirius most már elég az enyelgésből, vár McGalagony és Christine.

- Christine?! Az a stréber Hollóhátas?

- Ja igen, ő is ott lesz. Igazából miatta megyünk büntetőmunkára.

- Azért te sem vagy ártatlan - szólt Remus halkan.

- Te csak maradj csendben. Látom úgyis jól elvagy Meda-val.

- Jaj Sirius! Ennyi erővel már Peter-rel is összehozhatnál! Nem látod, hogy csak barátok vagyunk?!

- De igen, látom. Csak véletlenül ültök egymás mellett és ölelgetitek a másikat.

- Ez… Ez… Neked nem máshol lenne dolgod? - mondta felháborodva Meda.

- Igazad van. Gyere James, itt már csak zavarunk. Hagyjuk, hadd turbékoljanak.

- Sirius! Befejeznéd?!
De Jamesék már másztak is ki a potrélyukon.

Következő fejezet