Napokra bezárkóztam a házamba. Senkit sem engedtem be. Az arcom teljesen besápadt, a szemeim vérvörösek voltak a sok sírástól. Elvesztettem az időérzékem és csak néha ettem pár falatot. Teljesen megváltoztam.

Majd egy szombati este a tükör elé álltam és megnéztem benne magam. Teljesen mást láttam benne.
Egy szürke hajú, sápadt, élettelen boszorkány bámult vissza rám. Ekkor döntöttem úgy, hogy összeszedem kicsit magam.
Bementem a fürdőszobába és meleg vizet engedtem a kádba, majd elmerültem benne. Hihetetlenül jól esett. Éreztem, hogy megkönnyebbülök. Ugyanakkor elkezdtem érezni az elmúlt napok "hatásait". Fájtak a sebeim, a bordáim kilátszottak a sok fogyás miatt.

Becsuktam szemeim. Hirtelen durranás hallatszott. Felugrottam, majd visszaestem a gyengeségtől.

- Nyugodj meg Dora! Csak én vagyok az! -Remus Lupin állt velem szemben.

- Te mit keresel itt?! -próbáltam több habot húzni magamra.

- Aggódtam miattad. Látom nem is feleslegesen.

- Jól vagyok!

- Dora nézz magadra! Innen látom, hogy fogytál és a hajad és...

- Ok. Nem vagyok jól, de minden rendben lesz.

- Segítségre van szükséged.

- De szerintem ezt nem a fürdőkádban fogom megkapni.

- Oh! Megvárlak kint. -fordult el pirulva és kiballagott az ajtó elé.

Kimásztam a kádból és magamra tekertem a törülközőt. Majd kimentem Remus után.

- Tudom, hogy rosszkor jöttem. De annyira aggódtam miattad.

- Jól van! Semmi baj! És velem is minden rendben van.

- Ne hazudj. Csak hagyd, hogy segíthessek. Csak pár napig.

- Mit pár napig?

- Vigyázni fogok rád. Segítek mindenben.

- Micsoda?? Szó sem lehet róla!

- Gondoltuk, hogy ezt fogod mondani.

- Gondoltuk? Kik?

- Mrs. Weasley, Dumbledore...

- Dumbledore?

- Nagyon sok munkája van mostanában. Tudod miért...de kérdezett felőled és megkért, hogy vigyázzak rád. -folytatta tovább a monológot.

- Köszönöm, de nem kell.

- Nekem viszont ez a feladatom. Szóval ha tetszik, ha nem ÉN itt maradok.

- De...

- Nincs semmi de! És első dolgom lesz főzni neked valami finomat.

- Te tudsz főzni? -néztem rá bamba képpel.

- Fogjuk rá. Nem fogom felgyújtani a konyhát...Remélem. -és már le is ment a konyhába.

Ezek után megdermedve, egy szál törülközőben lestem magam elé. Egy dolog forgott a fejemben. "Mi lesz a konyhámmal??"
Félve rohantam Remus után. Pár perc múlva meg is nyugodhattam. Olyan finom illatok szálltak a konyhában, hogy összefutott a nyál a számban.
Ahogy elkészült az ebéd, rögtön fel is faltam 3 tányérral belőle.

- Látom tényleg nem vagy éhes. -vigyorgott.

- Egy szóval se mondtam, hogy nem vagyok az. -vigyorogtam vissza rá.

- Már csak a hajadat kell rendbe hoznod.

- Nem tudom.

- Ezt hogy érted?

- Nem megy! Már órák óta próbálom, de nem megy.

- Talán egy beszélgetésre lenne szükséged. Siriusról.

- Nem akarom. Még nem! Túl friss a seb. Még be sem gyógyult és fel akarod tépni? -tiltakoztam hevesen.

- Előbb-utóbb szükséges lesz. Hidd el, jobb hamarabb.

- Nem megy. Nem vagyok még képes rá. -hajtottam le a fejem.

- Rendben. -mondta megértően. - Akkor keressünk neked egy ruhát. -mosolyodott el.

- Most mit vigyorogsz? Nem volt időm!

- Persze. Meg ruhád se.

- Te! Te most direkt piszkálsz?

- Jajj Nympha! Miért tennék ilyet?!

Egy pillanatig csak álltam mellette, majd hirtelen jött ötletből rávetettem magam. Egyáltalán nem számított rá és mind a ketten a földre zuhantunk. A törülközőm a székbe akadt. Remus tágranyílt szemekkel nézett rám és én is rá. Majd kitört belőlünk a nevetés.
Pár perc után megnyugodtunk és a törülközőmért nyúltam, hogy magamra csavarjam.

- Nekem azért így is tetszettél. Sőt!

- Na ezt most fejezd be! Vedd úgy, hogy semmit sem láttál.

- Nehéz lesz.

Felnéztem a földről a szemébe és láttam magamban, hogy magához húz és megcsókol. A szívem hevesebben kezdett el verni és melegség áradt szét az egész testemben. Aztán magamhoz tértem.

- Jobb lesz, ha most lefekszel egy kicsit pihenni. -szólalt meg végül.

- Persze. Az jót tenne.

Csak egy kicsit akartam pihenni, mégis pillanatok alatt elaludtam. Megint Siriusszal álmodtam. Valami elhagyatott helyen voltunk, talán egy faluban. Siriusszal egy padon ültünk és beszélgettünk. De annyira más volt az egész. A hatéves önmagamat láttam viszont. Ennek ellenére Sirius pont úgy nézett ki, mint halála előtt. Olyan békés volt minden. Nem akartam otthagyni őt. Aztán hirtelen elkezdett távolodni és teljesen eltűnt. Egyedül maradtam a padon. Magányosnak éreztem magam, de közben tudtam, hogy nem vagyok egyedül. Valami vagy valaki mozgott az éjben. Egyre nehezebben kaptam levegőt és félni kezdtem. Az ismeretlen közeledett.
És hirtelen...FELÉBREDTEM. Rázott a hideg és levegő után kapkodtam. Keresni kezdtem a poharamat az asztalon. Addig nyújtózkodtam, hogy sikerült leesnem az ágyról és magamra önteni a vizet.

- Dora! Jól vagy? Mit keresel a földön? -rontott be Remus.

- Én ezt nem bírom tovább! Miért halt meg? Miért nem én? Ha hamarabb odaérek.. -tört ki belőlem.

- Ezt hagyd abba! Nem te tehetsz róla. -hajolt le hozzám.

- És itt vagy te is! Miért hagysz magamra! Magányos vagyok! Téged akarlak.

- Azt hiszem most jobb lesz, ha megyek.

- Megint magamra akarsz hagyni?

- Ezt már egyszer megbeszéltük. Nem változott a véleményem. Hagyj fel az álmodozással Dora. Soha nem lesz több közöttünk, mint barátság.

Felállt melőllem és elindult az ajtó felé.

- Dumbledore üzeni, hogy holnap gyere el az Odúba. Megbeszélést tartunk. -mondta hátra se nézve. Majd eltűnt az ajtó mögött.

Még mindig a padlón feküdtem és lestem az ajtóra. Egy kövér könnycsepp gördült le az arcomon és ott helyben megfogadtam, nem fogok többet sírni miatta.

Következő fejezet