Hűvös tekintettel ballagtam az Odú felé. Kihalt belőlem minden érzés. Még gyűlölni se tudtam.

- Jó reggelt Tonks! -nyitott ajtót Mrs. Weasley és alaposan megölelgetett. - Jajj de sovány vagy! Nagyon rosszul nézel ki. De ne félj neked is jut az ebédből majd.

- Molly ereszd már be szegény Nymphadorát. -szólalt meg a háttérben Mr. Weasley.

- Jó reggelt Nymphadora. - állt fel az asztal túloldalán Dumbledore. - Már csak maga hiányzott. Foglaljon helyet és kezdhetjük is a megbeszélést.

- De mi lesz Remusszal és Mordonnal? -szólalt fel egy alacsony, tömzsi alak. Életemben nem láttam. Bár több ilyen ember is volt az asztalnál. Most viszont nem volt idő csevegésre.

- Fontos elfoglaltságuk akadt, de este ramélhetőleg majd megtisztelnek a jelenlétükkel. De most térjünk a tárgyra. - váltott hangnemet Dumbledore.

- Levelet küldtem egy bagollyal Harry Potternek. Ma este elmegyek érte és még egy fontos ügyet is el kell intéznünk.

- Intéznetek? Albus! Tudod, hogy veszélyben van a fiú. Jobb lenne, ha egyenesen ide jönnétek.

- Nyugodj meg Molly. Tudom mit teszek. Nem fog bántódása esni a fiúnak. Megígérem vigyázok rá.

- Tud új fejleményeket professzor? -kérdeztem rá.

- Igen Nymphadora. Vannak sejtelmeim. Amint bármi biztosat tudok mondani, szólni fogok.

- Miért hívott akkor ide minket? -kérdezte egy másik ismeretlen.

- Csak türelem drága barátom. De kérdésedre válaszolva: új híreket kaptam. Mégpedig Remus Lupin barátunktól személyesen.

- Lupin? - Kérdezték többen is. Egyre több ismeretlent fedeztem fel.

- Pontosan! Mint jól tudjátok Voldemort vérfarkasokat szervez be a csapatába. Remus is csatlakozott és kémkedik nekünk.

Mindenki szörnyűlködve nézett egymásra, így nem láthatták, amint egy kövér könnycsepp gördül le az arcomon. Összerázkódtam félelmemben.

- Remus úgy gondolja, hogy támadásra készülnek. Bár még csak tervezgetik, de mindent meg kell tudnunk róla. Főképp, hogy Greyback a vezetőjük. Akiről mindannyian jól tudjuk, hogy kedvenc elfoglaltsága a gyerekek vérfarkassá tétele. Úgyhogy kérem magukat, nyissák ki jól a szemüket. Próbáljanak minnél töb embert meggyőzni, hogy álljon be hozzánk. És bármi információt megtudnak rögtön szóljanak nekem. Most pedig ha megbocsájtanak távoznom kell. További jó napot!

Az öreg fáradtan és kicsit megtörve távozott. Többen aggódva néztek utána, majd mikor eltűnt összesúgtak a háta mögött.
Bennem csak egy név keringett: Greyback. Olyan ismerősnek tűnt, de nem tudtam miért.

- Nymphadora minden rendben van? -kérdezte Arthur Weasley.

- Persze, csak... elgondolkoztam.

- Nem kell aggódnod Remusért. Tud magára vigyázni. Greyback szerintem már nem is emlékszik rá.

- Miért? Kellene emlékeznie?

- Te nem tudod? Ő tette Remust...nos azzá ami lett.

- Tessék?

- Arthur drágám segítenél?

- Persze Molly!

Azzal otthagyott engem. A szívem hevesen kalapált. Vajon ezt eddig miért nem említette Remus? Kezdtem rádöbbeni mennyire keveset tudok róla.

- Szóval te vagy Nymphadora. -ült oda hozzám az egyik ismeretlen. Magas, vékony, ugyanakkor mégis erős fiú volt. Hosszú fekete haja az arcába lógott, de még így is láttam gyönyörű kék szemeit.

- Inkább csak Tonks. És te ki vagy?

- Ricardo. Sokat hallottam rólad. Bár rózsaszín hajjal írtak le.

- Ja.

- Látom nincs valami jó kedved.

- Hát nincs.

- Bár nincs is okunk jókedvre.

- ühüm.

- Hellósztok! -ugrott oda hozzánk egy másik fiú. Neki is fekete haja volt, de Ricardoval ellentétben ő zöld szemekkel volt megáldva.

- Hello! Tonks, Ő itt Mani a testvérem. -mutatott be egymásnak minket Ricardo.

- Hello Tonks! Mióta szürke a hajad?

Kicsit már kezdtem ideges lenni. Miért van oda mindenki azért, hogy nem rózsaszín a hajam.

- Váóó! Te animágus vagy?

Hirtelen nem értettem honnan jutott az eszébe. Aztán észrevettem, hogy vörösre változott hajam. De pillanatokon belül vissza is szürkült. Biztos az idegesség miatt.

- Jaaa. Igen.

- Ricardo ezt nem is említette.

- Ajj Mani. Soha nem figyelsz oda arra, amit mondok. Tényleg Tonks! Maradsz ebédre?

- Persze. -kezdett visszatérni belém az élet. Bár csak ebéd végéig tartott, amíg a testvérek el nem mentek.

Addig is legalább egy jót beszélgettem velük.


- Mani még csak 22 éves! De már felesége van képzeld!

- És ezzel mi a bajod? Te meg 27 vagy és még barátnőd sincs! -vágott vissza. Én pedig csak hallgattam a civakodást és többször el is nevettem magam.

- Hát igen! A szabadság édes íze. -majd rámkacsintott.

- Hogy is hívják a feleséged? -kérdeztem Manit.

- Maddison.

- Már két éve házasok. Öcsikém csak a fekete hajú nőket kedveli. Én inkább a rózsaszínt szeretem. -önkénytelenül is elnevettem magam.


Ricardo és Mani ebéd után elmentek, mivel Maddison hazahívta őket. Így megint magamra maradtam. Leültem az egyik eldugodt sarokba a tűzhöz melegedni. Hamarosan be is sötétedett. Az emberek jöttek-mentek. Többen odaköszöntek nekem vagy jöttek beszélgetni, de nem igazán figyeltem rájuk.
Mikor már teljesen besötétedett kimentem a konyhába Mrs. Weasleyhez.

- Remélem nem történt semmi bajuk.

- Nyugodj meg Molly. Minden rendben lesz. -nyugtattam a nőt.

Ahogy kimondtam, máris kopogtattak az ajtón.

- Ki az? -lapult az ajtóhoz Molly.

- Albus és Harry.

A nő megkönnyebülve nyitott ajtót és rögtön Harry nyakába ugrott.

- Már megint fogytál kedvesem. Ne aggódj! Majd nálam fogsz enni.

- Szia Harry!

- Hello Tonks!

- Nekem most mennem kell. -álltam fel hirtelen.

- Én is megyek Molly. -mondta Dumbledore.

- De most fognak jönni még Remusék.

Pontosan ezért akartam elmenni amilyen gyorsan csak lehetett.

- Bocsáss meg Molly, de nagyon sok elintéznivalóm van még. Majd máskor. Szia Harry! Jóéjt Molly!

És Dumbledorral együtt én is eltűntem az éjszakában.

Következő fejezet