Nem akartam sokáig zavarni Mollyékat, így inkább hazamentem. Amúgyis már nagyon fáradt voltam. Beléptem a házam ajataján és a sötétben tapogatózva megkerestem a szobámat. Lusta voltam villanyt oltani. Ráadásul most Remus "betöréseitől" sem kellett tartanom. (Főleg, hogy nem készültem fürdeni.) Annál is nagyobb meglepetés volt, amikor pár perc elteltével kopogtattak az ajtón.

- Ki az? - Reménykedtem, hogy Remus lesz.

- Szia Tonks! Hanna vagyok! Beszélnünk kell. - szólt szomorú hangon.

- Hanna! - nyitottam ajtót. - Gyere be.

Nagyon sokat változott Hanna. Rá se ismertem. A régebben teltkarcsú, de gyönyörű szőke hajú, komolytalan lány teljesen eltűnt. Most hosszú, vörös hajjal és modellalkattal állt előttem. Az egész lány komolyságot és megfontoltságot árasztott. Meg se tudtam szólalni. Legnagyobb meglepetésemre a nyakamba borult.

- De rég láttalak! Beteg vagy? Nem nézel ki túl jól. - jegyezte meg. Láttam, hogy a szürke hajamat nézegeti.

- Gyógyítható, nyugodj meg. De hogy kerülsz ide? Évekig nem is hallottam rólad. Valami baj van?

- Igen, az van bőven... De előbb mesélj, mi történt veled.

Elmeséltem neki mindent a Minisztériumról és a Főnix Rendjéről. Elmondtam, hogy Sirius meghalt. De Remusról egy szót se szóltam. Nem akartam felhozni a témát.
Hanna modellként dolgozik. Azt mondta, hogy sok sikert elért már. Van egy két éves kislánya is. De az apa elhagyta őket. Elképedve hallgattam a furcsábbnál furcsább történeteket. Vajon mi változtatta meg ennyire őt?

- Hanna... - szakítottam félbe.

- Igen?

- Elárulod végre miért jöttél? - tértem a lényegre.

- ohh igen. Tudod, két hónappal ezelőtt összefutottam Amyvel. Emlegettük a régi szép időket. Fel akartunk keresni téged. De most semmi sem megy egyszerűen. Tudjukki miatt minden nehezebb. Amy régészként dolgozik....dolgozott. Egy hónapja ugyanis eltűnt. Senki se látta egészen múlt hétig. Egy folyó partján találtak rá... -fejezte e monológot elhaló hangon.

- Tessék? - néztem rá félve.

- Tonks! Amy meghalt. - közölte könnyes szemmel.

Nem akartam hinni a fülemnek. Ez lehetetlen. Meghalt Amy...Ez nem...ilyen nincs!

- Ezért jöttem. Jövőhéten lesz a temetése. Remélem el tudsz jönni.

- őőő...huhh..persze...ott leszek - mondtam összezavarodva.

- Billnek is szólj kérlek. Várlak titeket. Amyék háza melletti temetőben lesz. Most megyek, még sok dolgom van. Jó éjt Tonks.

Nagyon hamar elviharzott. Mintha félt volna egy kicsit. Láttam, hogy többzsör az óráját kémleli. Biztos nem mondott el mindent.

Egy ilyen hír után jól aludni szerintem lehetetlen. Igaz rémálmokkal, de sikerült elaludnom.
Másnap délben ébredtem föl. Elég rosszul éreztem magam. De eszembe jutott az esti vacsora. Nem akartam már elmenni. Majd máskor. Most nincs erőm.
Mégis ott motoszkált bennem az a gondolat, hogy mi van, ha nem lesz több MAJD. Háború készül, mégha nem is merjük kimondani. Nem tudhatjuk holnap ki hal meg és miért. Már nem érdemes a holnapnak élni, csak a mának. Úgyhogy összeszedtem magamat nagy nehezen.
Kinyitottam a ruhásszekrényt és körülnéztem. Mi lenne jó ma estére.
Végül a farmer és egy kivágott felső párosításnál maradtam. (Na meg persze az elengedhetetlen tornacipőmnél!)
Ránéztem az órámra és már este hat volt. Túl sokáig gondolkoztam...Gyorsan felkaptam a pálcámat és már ott is voltam az Odú előtt.

- Ki az?

- Tonks.

- Szinte tudtam, hogy el fogsz jönni - nyitott ajtót Bill.

- Már itt van Rómeó is - jegyezte meg gúnyosan. - Tényleg Hanna utolért.

- Igen...sajnos.

- Valami baj történt?

- Igen. Amyt megölték - közöltem gyorsan. Nem akartam most beszélni róla.

Bill szemei elkerekedtek.

- Nymphadora! Milyen jó látni! - kiabált Mordon. Látszott rajta, hogy már legurított pár pohárral.

Persze a társaság többi tagja is eléggé jó hangulatban volt...Vajon miért?
Remust is észrevettem. Meglepetten nézett rám. Én pedig dühösen vettem tudomásul, hogy egy kanbuliba csöppentem. Vetettem pár mérges pillantást Billre, aki csak a vállát húzogatta. Nagyon kínos volt a helyzet. Kimentem a konyhába inkább Mollynak segíteni. Felvettem egy kötényt és beálltam mosogatni.
Láttam Mollyn, hogy furcsálja az ittlétem. Persze Bill szólt róla, hogy jövök. De, hogy miért jövök, azt nem tudhatta. Mindenesetre nem hozta fel a témát.

- khm Molly...elfogyott a sör - jelent meg az ajtóban Remus.

- Mindjárt viszek be.

Láttam, hogy Remus nagyon néz. Zavarba jöttem. A mosogatóhoz fordultam és sikeresen levertem egy tányért. Szerencsémre Remus félúton megállította, így nem tört el.
Még kínosabban éreztem magamat. Elpirultam. Nem kis meglepetésemre ezt Molly is észrevette. Rögtön leesett neki minden. Nem mondta, de láttam rajtam.

- Beviszem a sört. Addig Remus segítenél Tonksnak kihozni a többit?

Ügyes Mrs. Weasley..izé...Molly! Zavartan rámosolyogtam. Kiment az ajtón. Ketten maradtunk bent Remusszal. Csak álltunk egymással szemben és néztünk a padlót, mintha onnan jönne a megváltás.

- A sörök a pincében vannak....- próbáltam utalni ezzel arra, hogy mozdulni kéne már.

- Ja! Persze - azzal elindult lefelé a lépcsőn.

Nagyon sötét volt és az én szerencsétlenségemmel egybevéve nem csoda, hogy megbotlottam. Persze a földön landoltam.

- Jól vagy Dora?

- Áááááúúú! Úgy nézek ki? Nem láttad milyen seggest dobtam? - Láttam, hogy elneveti magát.

- NE nevess már!!

- Na állj fel, segítek - azzal felrántott magához. Szemtől szemben álltunk. Láttam rajta, hogy nagy erőfeszítés kell neki, hogy ellenálljon.

"Légy erőszakos"

- Jobb lesz, ha most megyek - szólalt meg végül Remus.

- Nem! Arról szó sem lehet.
Azzal bezártam a pinceajtót. Ami nem volt jó ötlet, mert vak sötét lett. De okosan villanyt kapcsoltam!

- Dora! Nyisd ki!

- Nem.

- Dora! Ajánlom niysd ki, mert...

- Mert? Mi lesz?

- Ne szórakozz velem! Nyisd ki az ajtót.

- Akkor elmenekülsz. Nem nyitom ki.

- Miért menekülnék, csak sörért jöttünk.

- Akkor nyisd ki az ajtót és menj fel.

- Rendben ezt fogom tenni.

- Na gyerünk!

Nem mozdult. Én sem.

- Nem lehet.....

- De lehet... - azzal megcsókoltam.
Éreztem, hogy elgyengül. Aztán mégis összeszedte magát és elfordult tőlem. Kinyitotta az ajtót és felkapott pár üveg sört. Szó nélkül kisétált a pincéből.
Már okozott ezzel meglepetést. Számítottam rá, hogy ez lesz. Még egy ilyen makacs emberrel nem találkoztam. De már csak idő kérdése és megadja magát. Érzem! Tudom! Igaz?

Nem maradtam tovább a "pasigyűlésen". Inkább hazamentem. Amyn kezdtem el gondolkozni. Még mindig nem akartam elhinni, hogy meghalt. De vajon miért? Mit csinált? Vagy talált valamit? És Hanna, hogy talált meg, amikor azt mondta, hogy Amyvel próbáltak keresni, de nem jártak sikerrel. Ki segített Hannanak? Mitől fél Hanna? Biztos nem mondott el mindent. Feltétlenül el kell mennem a temetésre. Beszélnem kell Hannaval. Ki kell derítenem, hogy ki ölte meg Amyt....

Következő fejezet