- Tom! Gyere ide! Hányszor mondjam, hogy ne szaladgálj fel-alá!

- De anyuuuu.....- hisztizett a fiú. Talán 6 éves lehetett és eléggé "kishordó felépítése" volt.

- Hagyd abba és ülj le!
" Ezek a muglik! Csak induljunk már el!" A vonat megmozdult és lassan útra is kelt. Utálom a mugli vonatokat, de ha nincs más megoldás...

A fiú leült az anyja mellé és kiszedett a táskájukból egy nagyobb csomag süteményt. (Nem is vártam mást.) Közben a mellettem lévő helyet is elfoglalták. Egy öreg bácsika ült le és rámmosolygott a nem létező fogaival. Egy gyors mosolyt erőltettem.

- Jegyeket, bérleteket legyenek szívesek! - jelent meg egy egyenruhás férfi. Már volt szerencsém mugli vonaton utazni párszor. Még apám vitt magával kiskoromban. Valami kalauznak hívják magukat az egyenrhás fickók. Óvakodni kell tőlük, mert a magunkfajtákat sűrűn kiszúrják. Igyekeztem "normálisan" felöltözni. Egy ócska tornacipő, egy kis pulcsi és egy farmer volt rajtam. A kalauz még így is megnézett. Először nem tudtam miért, de aztán rájöttem, hogy a hajam furcsa szürke színe miatt lehet. A kalauz elvette a jegyem, majd nagy nehezen levette rólam a tekintetét. Gyorsan kirohantam a wc-re és megváltoztattam a hajam. Nehezen ment, de sikerült hosszú, barna hajra váltanom.
Mikor visszaültem a helyemre, az öreg bácsi tágranyílt szemekkel nézett rám.

Persze még nem is mondtam el az okát, amiért mugli vonatra kényszerültem. Holnap lesz Amy temetése, ezért mára is szabadnapot kaptam. Mindenki úgy tudja, hogy Hannahoz megyek ma. Pedig nem...Tudok pár dolgot. Igaz nem szép dolog a hallgatózás, de olykor hasznos. Greyback készül valamire, Remusnak ki kell szállnia ebből a kémkedésből. Hozzá megyek most. Senki se tudhatja meg, hogy mire készülök. Dehopponálni nem tudok, mert azt Dumbledore megtudná. Ez a legjobb megoldás. Elvegyülök a muglik között. Mivel nem akarok nagy feltűnést kelteni, ezért...Megállt a vonat. Jobb lesz ha sietek.

Megigazítottam a ruhámat és bekopogtattam a házba. Elővettem a kis dobozomat.

- Ki az? - kérdezte egy bátortalan hang.

- Jó napot kívánok! A HOLDSÁP társaságtól jöttem. Krémeket árulok. - Nem hagyhattam ki a helyzetet.

Bent csend volt. Remus ledöbbenhetett. Aztán lassan kinyílt az ajtó.

- Dora...te..te..

- Ki kell próbálnia ezt az új krémet! Egyszerűen csodát művel a bőrrel - játszottam tovább.

- Mi ez?

- Éjszakai krém.

- Nem az Dora! Mit keresel te itt??

- Beengednél? Akkor el is mondanám.

- Gyere...- Bezárta az ajtót. - Mi ez a hülyeség?

- Álca. Senki sem tudja, hogy idejöttem.

- Köztük ÉN sem - nézett rám mérgesen.

- Kímélj meg a kioktatástól. Épp elég problémám van. Holnap temetésre megyek és még Hannához is oda kell érnem.

- Ohh tényleg! Hallottam...Részvétem.

- Ahham. De most miattad jöttem.

- Tessék?

- Én is hallottam pár dolgot.

- Szóval hallgatóztál.

- Nem szó sincs róla! Csak véletlenül épp arra jártam...

- Jó, rendben! Gyere be!

Bementem. Remus várta a magyarázatom, de tulajdonképpen nem tudtam mit mondani azon kívűl, hogy féltem. Így inkább tereltem a szót.

- Kaphatok egy kis kávét? Korán keltem.

- Rendben. Amúgy látom új a hajad.

- Ja! Igen.

- Megcsinálom a kávét, aztán elmondod miért jöttél.

- Ok.

Kiment a konyhába, én pedig kaptam az alkalmon. Felrohantam az emeletre. Már nagyjából ismertem a házat, így hamar megtaláltam Remus szobáját. Tudom nem szép dolog kutatni, de a cél szentesíti az eszközt. Az ágya nem volt beágyazva és a földön minden szanaszét hevert. Lehajoltam körülnézni. Több kupac ruha volt begyűrve az egyik sarokba, de inkább a földön heverő lapokra összpontosítottam. Mindegyiken számok és térképek voltak. A legtöbbön feljegyzést is találtam.
Lent csörrent valami. Jobbnak láttam sietni. Visszadobtam a térképet a földre. Vajon hova rejtheti a legfontosabbakat? Körbenéztem megint a szobán és megakadt a szemem a nagy rakás ruhán. Gyorsan szétdobáltam őket. Egy kis köteg levél lapult a földön.
"Holdsáp barátomnak"
Elámultam.

- Dora! Merre vagy?
Nem volt időm gondolkozni. A leveleket a táskámba mélyesztettem, a ruhákat pedig visszadobáltam egy kupacba. Becsuktam magam mögött az ajtót és elindultam a lépcsőhöz. Viszont ahogy kiléptem a folyosóra megjelent Remus egy kávéscsészével a kezében.

- Te meg mit keresel itt?

- őőő....csak wc-re jöttem. Talán baj? - hazudtam.

- khm...-még egy kicsit gyanakvóan nézett, aztán megszólalt: - Nem, dehogy. Csak nem kéne itt lenned.

- Igazad van! Megyek is - mondtam idegesen. Közben a kíváncsiság is furdalt. Mi lehet a levélben?

- Igen? És a kávéval mi lesz? - furcsálta a hirtelen véleményváltoztatásom.

- Kösz, de nem kell. Sietnem kell. Hanna már vár.

- őőő...persze... csak még el sem mondtad miért jöttél.

- hmm? Ja! Igen! Nem lényeges, de most már tényleg mennem kell. Szia!

Azzal meg se várva a válaszát kirohantam az ajtón.

A vonatra még várnom kellett, így leültem az egyik padra. Az állomás elég elhagyatott volt. (Rajtam kívűl csak egy fekete varjú várt a vonatra.)
Magam elé vettem a táskám és kihúztam belőle a levélköteget.

"Holdsáp barátomnak" feladó: "Tapmancs"

Leszedtem a kötelet a levelekről és az elsőt felbontottam.

"Drága barátom,

Tudom, mint mindig, most is nagyon elfoglalt vagy. De már olyan régen beszéltünk és ki tudja mennyi időnk van még hátra. Lásd James is milyen fiatalon meghalt. Soha nem fogom már kiheverni....
De nem szomorú dolgokról akarok neked írni. Tudom, hogy nehéz most és a Roxfort után kijutott a rosszból neked is, de ne hagyd, hogy ez befolyásoljon. Te is ember vagy( jó igaz teliholdkor nem, de ez nem változtat a tényeken) és megérdemled a boldogságot. Látom, amit látok! Tudom milyen vagy szerelmesen. És most az vagy. Bár ezt még jó sokáig fogod tagadni és velem is jó sok vitád lesz emiat (ISMERLEK), de azért gondoltam szólok. Ja! És Tonksot se féltsd! Nem lesz neki semmi baja sem, már nem kislány. Tégy a belátásod szerint, rádbízom pajti, csak ne csinálj hülyeséget!
Egyébként van pár bolhám és gondoltam...."

- Éreztem, hogy valami nincs rendben - szólalt meg egy hang a hátam mögött. - Szóval gondoltam körülnézek. Első ránézésre minden normálisnak tűnt, de aztán feltűnt, hogy a lapjaim között valaki kutatott. Úgy tűnt minden megvan, aztán észrevettem - és a levelekre mutatott.

- Ne haragudj, én csak...

- Visszakaphatom őket? - lépett közelebb hozzám.

- Persze - mondtam halkan és odanyújtottam a leveleket.

- Köszönöm. - Megfogta a leveleket és közben rám sem nézve visszaindult a házához.

Rosszul éreztem magamat. Főképp, hogy a felbontott levelet a táskámba csempésztem. El kell olvasnom!
Közben megérkezett a vonat. Felkaptam a táskám és felszálltam rá. Kerestem egy kicsit eldugottabb helyet és újból előhúztam a levelet.

- Hello Tonks! - kuncogott valaki mellettem. Gyorsan visszagyűrtem a táskámba a levelet.

- Hanna? Te hogy kerülsz ide? - fordultam meglepetten hozzá.

- Reggel gondoltam átmegyek hozzád, hogy aztán együtt mehessünk a házamba. Tudom, hogy mindig eltévedsz, legalábbis régebben elég sok problémád volt ilyen téren. Szóval elmentem hozzád és érdekes módon nem nyitottál ajtót. Aztán körülnéztem az utcátokban és megláttalak. Eléggé rohantál, de azért megpróbáltam tempót tartani veled. Aztán muglivonatra szálltál, én meg gyorsan követőbűbájt küldtem rád. És most itt vagyok!

- Huhh! Ügyes! - néztem rá tágranyílt szemekkel.

- Szóval ki is volt ez a hapsi?

- őőő...csak egy barát.

- áá! Azért utazunk most egy muglivonaton és bújkálunk a varázslók elől. Ugyanmár Tonks! Jó pár évig a barátom voltál. Azért ismerlek már téged!

- Remus Lupin a neve.

- Remus? De ismerős a neve! Mintha hallottam volna már róla.

- Lehet. Akkor most hozzád megyünk?

- Tudom már! - csillant meg a felismerés fénye a szemében.

- Nagyszerű!

- Meséltél párszor róla még a suliban. Vagyis inkább áradoztál...- mosolygott rám.

- Válthatnánk témát? Egyébként a kislányoddal is fogok találkozni?

- Igen! Persze! Már nagyon várja. De ő nem jön a temetésre. Egyik ismerősöm fog rá vigyázni. Egyébként Bill is odajön hozzánk.

- Igen?

- Aham. Azt mondta segít kideríteni, hogy mi történhetett Amyvel. Vannak kapcsolatai és már jutott is valamire.

- Én is segítek a nyomozásban. Már tud valamit? Remélem hamar kiderül, hogy ki a gyilkosa. Addig nem nyugszom még meg nem tudom.

Ezt komolyan is gondoltam. Amy annyi éven keresztük a legjobb barátom volt. Minden titkomat megosztottam vele. Ő volt az első, akivel beszélgetni kezdtem a Roxfortban. Egy szobába osztottak be vele és Hannáékkal. Amikor bementem hozzájuk a nagy csomagaimmal, átestem a küszöbön. Igaz, hogy kinevettek, de rögtön össze is barátkoztunk. Annyira szívesen visszamennék a múltba!