Nemesis mozdulatlanul feküdt a fűben, immáron hosszú, bokáig érő selyemhálóingben, szétvetett karokkal. A levegő kezdett hűvös lenni, lévén éjfél. A lány szemei továbbra is a csillagokat fürkészték, miközben lelke már máshol járt. Azon gondolkodott… őszintén szólva, maga se tudta. Gondolatai össze-vissza csapongtak, mint a hiperaktív gyerekek tele C-vitaminnal.
- És ha baja esett? –suttogta a közeli bokrok mögött álló egyik sötét alak a másiknak.
- Kizárt. Nem látod, hogy álmodozik?
- Mozdulatlanul fekve, elterülve éjfélkor egy homályos tisztáson?
- Az ő tisztásuk!
- Attól még nem biztos, hogy biztonságos!
- Ugyan már, Tonks –sziszegte a másik alak –Látod, már meg is mozdult!
- Tisztára, mint a szülészeten. –sóhajtotta Tonks.
A mellette álló azonban már nem figyelt a válaszra, minden figyelmét a feltápászkodó karcsú test kötötte le, akinek az őrzésére alig öt perce küldték ki. Hátravetett félhosszú, fekete haját, és a szemét meresztgette. A hold egy pillanatra megvilágította szép metszésű arcát.

Az alak a tisztáson addigra felegyenesedett, karjait felemelte, csuklóit egymáshoz nyomta, fejét hátravetette. Majd –a két leskelődő egy lépést hátrahőkölt- körbefordult tengelye körül, és tekergőző, bonyolult mozdulatokkal teletűzdelt táncba kezdett.
Halk, egyre erősödő ének ütötte meg a fülüket, pedig még magukhoz sem tértek a meglepetéstől.

Sing with me
Sing for the year
Sing for the laugh
And sing for the tear
Sing with me
Just for today
Maybe tomorrow
The Good Lord take you away
(Talán holnap magához szólít az Úr)*
I know
Nobody knows
Where it comes
Where it goes…

Nemesis össze-vissza elénekelte azokat a versszakokat vagy részleteket, amiket tudott a dalból, aztán hirtelen másra váltott.

I see a red door and I want it painted black
(Látok egy vörös ajtót, feketére fessék)
No colours anymore, I want them to turn black
(Váljon feketére rögtön minden festék)
I see the girls by dressed in thire summer clothes
(Látok boldog lányokat nyári ruhákban)
I have to turn my head until my darkness goes
(Elfordítom fejem, szemem éjszakában)

I see a lign of cars and they are painted black
(Látok egy sor autót feketére festve)
With flowers and my love both never to come back
(Itt állok, nézek vissza múló szerelmemre)
…
Magamba tekintek, és látom ott legbelül
Egyetlen vörös ajtóm lassan megfeketül
Nincs többé –ha eltűnök- mások élete
Oly nehéz nézni, hogy az élet fekete*

- Milyen kedves kis dal, és az egész a te vezetéknevedre íródott. –kuncogott Tonks a bokorban.
- Ccccs! –vágta oda Sirius, mert ha valaki, hát Tonks nem volt halk jelenség.
Közben Nemesis folytatta a Bohém rapszódiával, rátért a We are the champions-ra, a Princess of the universe-re*, az Innocentre Mike Oldfieldtől és még ki tudja, mikre; a Maria Maria is sorra került Santanától. Közben végig táncolt, néhol mozdulatai tornába hajlottak. Nem mondhatni, hogy profinak tűnt, de szenvedélyesen és áhítatosan tombolt, mint aki extázisba esett.

Sirius megbabonázva bámulta, rég látott már nőt táncolni. Tonks jókedvűen figyelte a lányt. A szövegek néhol merészek voltak, és a két alak fel-felhördült a fák takarásában. Mindketten hallgattak már mugli zenét, de nem minden dalt ismertek abból a szünet nélküli műsorból, amit a lány eléjük tárt.
Hirtelen a megfigyelt személy megállt, kihúzta magát, karjait kitárta, s hangosan, egyszerre büszkén és panaszosan, Rolling Stonest kezdett skandálni:

I can get no ---SATISFACTION!!!!
(Nem tudok kielégülni)

Sirius Black és Nymphadora Tonks egy emberként hőkölt hátra.

××××××××××××××××××××××××××××

Nemesis fáradtan vánszorgott a ház felé. Ma nem volt kedve odakinn aludni, hisz a szobája kivételesen biztonságos volt, apja sehol. Előbb persze a pince felé vette az irányt. Sok félelmetes könyvet olvasott már, és ennek köszönhetően rendesen félt az éjjelente elég kísértetiesnek ható házban; de talán a pince volt számára a legkevésbé ijesztő hely, olyannyira ismerte minden porcikáját. Ha otthagyta, kulcsra zárta, nehogy apja részegen benyomuljon, és szétverjen mindent, ahogy a konyhával tette nemrég…

Úgy döntött, feltesz valamit a tűzre főni; valami olyan recepten gondolkodott, aminek kb. 10 óra keverés nélküli, eseménytelen főzés kell, ergó ő addig elmehet aludni.
- Hmmm… Mi a fenét készítsek? –merengett.
Közben a két alak közös láthatatlanná tévő köpenyben besurrant a helyiségbe.
- Mit? Mit? –egymásnak támasztotta hosszú, finom ujjait, és elgondolkozott.
Hirtelen felocsúdott, és az egyik polchoz lépett.
- Tanuljunk valami újat… -megpörgette a könyvet ujjai között, majd hirtelen felcsapta. Végignézett a hozzávalókon és az elkészítési módon, majd elégedetten hümmögött egyet. Közben valahol a sarokban Sirius megpróbált nem felhördülni. Egyfolytában ezen ügyködött, mióta belépett ide. Mi a fene ez? Dumbledore azt mondta, egy furcsa kis boszorkányról van szó, nem egy újabb fakanálköpülőről!
Nemesis feljebb vitte tekintetét a lapon: csak most olvasta el a bájital nevét: sorvasztó főzet. Lenézett a felhasználási útmutatóhoz:

…nem kívánt ismerősünk megölendő, itassuk vele a főzetet kis adagokban, bármibe keverend, kivéve túl cukros italoc. Adagolás: 6 liter lőn a halálos mennyiség. Jobb rendszeresen adagolni 2-3 unciánként, a hirtelen leromlás a környezet által észreveend lőn.

Nemesis kimeredt szemekkel bámult a lapra.
Aztán kitisztult a feje. Hangosan felolvasta magának a hozzávalókat, újra és újra, hogy könnyebben megjegyezze, és, ha úgy adódik, tudja könyv nélkül. Minden főzetnél ezt csinálta.

Előszedte a szükséges anyagokat. Anyja időközben személyes alapanyag-beszerzőjeként lépett elő, mert csak ő tudta, hol a jó égben lehet például disznópázsitot venni. Nemesis nem is foglalkozott ezzel. Előre kiírt néhány szemet szúróan hiányzó összetevőt, és ,,megrendelte” anyjától. Így általában semmiben nem szenvedett hiányt kotyvasztás közben, ha hirtelen csapta fel a könyvet, akkor sem.
Most is elragadta a készítés heve, mint mindig. Kiporciózta a megfelelő mennyiséget a szükséges anyagokból, aztán hangosan, érthetően elkezdte felolvasni a felhasználási útmutatót és a pontos hatást is, szinte kéjes örömmel, miközben fel-alá járkált a helyiségben.

Az első mondat után halk neszt hallott a sarok felől. Odaszegezte tekintetét és megállt. Ott maradt, a szeme sarkából azt a helyet kémlelve, és tovább olvasott fennhangon.
Mikor az utolsó szavakat is kiejtette, hibátlan artikulációval (,,nem lőn sok szenvedése egyszerre, ám hetenkint, hónaponkint érzé majd a leépülés jeleit, ami az utolsó órában fájdalmas is lehet.”), elégedetten felpillantott. Pár másodpercig elgondolkozva ropogtatta ujjait, majd az üsthöz lépett, és vidoran kijelentette (a sok magány sajnos azzal jár, hogy az ember elkezd magában beszélni…):
- Azt hiszem, ez tökkkéletes lesz Apának.
Odasuhant discmanjéhez, amit pár hónapja itt is használt, kihangosítva; elindított egy számot. A két lecsent kisebbfajta hangszóróból felcsendült Alice Coopertől a Posion. Hát igen, ha stílusosak akarunk lenni… Megfelelő hangulat egy ilyen főzet elkészítéséhez.
Vidáman, dúdolva, egy-egy mondatot maga is énekelgetve dolgozott, a látszat ellenére nagy figyelemösszpontosítással. Mikor lejárt a dal, automatikusan ugyanez kezdődött, újra: repeat-re volt állítva.

Egy órányi munka után végre már csak sűrűsödnie és főnie kellett a szernek, ami Nemesis számára egyet jelentett: irány Álomország!
Felvágtatott a lépcsőn, becsapta az ajtót maga után, és kulcsra zárta. Odafenn egyből kilőtt az ágyába, elégedetten összegömbölyödött, és jóleső álomba merült.

*úgy gondoltam, a többi sor egészen egyszerű, érteni fogjátok.
*Ezt a versszakot sajnos nem találtam meg angol eredtiben; a keresés még folyamatban van... A Rolling Stones: Paint It Black fordítását HOBO-nak köszönjétek :-)
*Bohemian rapsody; Princess Of The Universe; We Will Rock You: természetesen mindhárom szám a Queentől van

Következő fejezet