Christine arra ébredt, hogy fáj a feje. Kinyitotta szemeit, és felült az ágyban. Nem tudta hol van, sem azt, hogy mi történhetett. Utolsó emléke az volt, hogy Bellatrix rászegezi a pálcáját. Nagy nehezen kikelt az ágyból és az ablakhoz sétált. Kint zuhogott az eső.

- Kedveském, maga miért áll az ablak előtt? Még nem szabad kikelnie az ágyból - jelent meg az ajtóban Madame Pomfrey.

- Miért, mi történt? - kérdezte, miközben visszaült az ágyára.

- Miss Black nekilökte a falnak és beverte a fejét, de ne aggódjon, megkapta érte a büntetését.

- Mióta vagyok itt?

- Három napja, de már sokat javult az állapota. Még leveszem a kötést, kap pár bájitalt, aztán visszamehet a háza klubhelyiségébe.

Mikor Madame Pomfrey elvégezte a szükséges vizsgálatokat és elhagyta a kórtermet, Chris az éjjeliszekrényéhez fordult. Egy csokor virág, egy csomag csokibéka, és sok üdvözlőlap fogadta. Felkapta az első kártyát és kíváncsian olvasni kezdte. "Gyógyulj meg, már nagyon hiányzol. Sok puszi: Mary és John" A következő lap rózsaszínben pompázott. "Sajnáljuk a történteket és reméljük hamar rendbe jössz! U.I.: Belláéknak okoztunk egy kis meglepetést, biztos tetszeni fog. U.U.I.: Tudjuk, hogy a rózsaszín a kedvenc színed! Sirius és James" Christine arcán sejtelmes vigyor jelent meg, majd felvette a táskáját a földről, belerakta az összes ajándékot, és kisétált a gyengélkedőről.

~*~

- Passzold Anne! Passzold már! - kiabálta a seprűjén száguldozva Sirius.

- Már mindegy, James úgyis elkapta a cikeszt! - szállt le a földre a lány.

- Oké fiúk-lányok! 15 perc szünet, aztán folytatjuk! - harsogta Potter. A csapat csuromvizesen battyogott be az öltözőbe.

- Nem kéne mára abbahagyni? Zuhog az eső, és még a gurkókat se lehet látni - szólt Alan, az egyik terelő.

- Ha én látom a cikeszt, akkor ti is látjátok a gurkókat! Ráadásul még szurkolóink is vanak, nem láttátok?

- Ja, hát persze. Pettigrew és Lupin. Mindig is az ő rajongásukra vágytam.

- Nem róluk beszéltem. Van egy csomó hollóhátas és griffendéles lány kint - kacsintott Siriusra. - Köztük Cassidy is.

- Nyughass pajtás! Nem tehetek róla, hogy ilyen nagy a vonzerőm.

- Black figyelj! Kint van az unokatestvéred is.

- Bellatrix?! - kérdezte dühösen Tapmancs.

- Nem, dehogy. Nem róla beszélek. Én Andromedára gondoltam. Láttam, hogy Lupinnal van együtt... Járnak?

- Ejnye Mikey, ez az ő magánéletük... De miért is érdekel?

- Csak úgy kérdeztem - hebegte elpirulva.

- Áá! Értem! Szóval tetszik Meda!

- Nem, dehogy. Honnan veszed?

- Talán, mert mindig róla beszélsz, mellette ülsz órákon és féltékeny vagy az én Remus barátomra.

- Én... én... nem.

- De igen!

- De nem!

- Ahogy gondolod, bár szerintem nem járnak együtt Remusszal.

- Tényleg?

- Szóval mégis tetszik!

- Nem!

- Rossz színész vagy Mikey! - vigyorgott egyre jobban Tapmancs.

- Sirius, hagyd már szegény srácot! Bár nem árt, ha sietsz, még a végén Remus lecsapja a kezedről.

- Igaza van James-nek. Nem árt belehúzni. Remus nagy hódító ám, csak nem mutatja.

- Na! Letelt a 15 perc! Végetért a gyereknap! Menjünk vissza a pályára!

- De James.. -kezdte Anne.

- Semmi de!

~*~

- Körömpörkölt! - suttogat a jelszót Chris a Hollóhát bejárata előtt. Belépett a klubhelyiségbe, és rögtön a hálótermek felé vette az irányt.

- Christine, várj! - kiabált utána egy fiú.

- John! Te hogy kerülsz ide?

- Ezt én is kérdezhetném tőled.

- Most engedtek ki a gyengélkedőről. Nem láttad Maryéket?

- De, azt hiszem a kviddicsedzésre mentek.

- Milyen kviddicsedzésre?

- A griffendélére.

- Hova? Minek?

- Gondolom Black meg Potter miatt. De ha jól emlékszem Meda hívta őket.

- Hát ez csodálatos! Mi jöhet még?

- Gondolom a jegyzeteket keresed, mert azok náluk vannak.

- Kellett elszólnom magam. Akkor megyek is utánuk - mondta beletörődve.

- Vigyél esernyőt!

- Oké!

Azzal felkapott egy esernyőt a kandalló mellől, és elviharzott. Néhány lépés után viszont kifáradt, így lassú léptekkel sétált tovább a pálya felé.

~*~

A játékosok kimerülten szálltak le a pályára, de Black még írt három kört a levegőben.

- Mi van, magánbemutatót tartasz, Tapmancs? - vigyorgott James. - Vagy csak Cassidynek akarsz tetszeni? - bökött a pálya végén ülő lány felé.

- Hülye! - préselte ki a fogai közül, miközben visszamosolygott a lányra.

- Na menjünk pajtás! Ránk fér egy kiadós zuhany.

- Már így is vizes vagyok, nem látod?

- Őszintén, nekem így is tetszel - azzal megveregette barátja vállát.

- Tényleg, este csatlakozik hozzánk Meda is?

- Ne tőlem kérdezd, hanem Remustól.

- Komolyan nem tudom elhinni, hogy nincs köztük semmi. Egyértelmű, hogy tetszenek egymásnak.

- Ismered Remus milyen. Medaról pedig nem tudok nyilatkozni, neki lehet, hogy Mike tetszik - mondta komoly arccal, miközben beléptek az öltözőbe.

~*~

Christine idegesen keringett az öltözők között.

- Tudtam, hogy nem ide kellett volna jönni, hanem a pályára. De az a fiú azt mondta, hogy erre rövidebb. És még magamba is beszélek!

Ebben a pillanatban egy hatalmas csapat jelent meg előtte, de el is mentek mellette. Chris-nek nem kellett sokat gondolkodnia, hogy rájöjjön, ez a Griffendél kviddicscsapata volt és a rajongóik. De Pottert és Blacket nem látta köztük. Nem mintha érdekelte volna, ott vannak-e, csak furcsállta. Mostmár végleg eltévedt, ezért muszáj volt keresnie valakit, hogy segítsen neki. Így benyitott az első öltözőbe, ami az útjába esett. Az első ránézésre üresnek tűnt, de aztán hangokat hallott, mintha énekelt volna valaki, majd egy ugatós nevetés ütötte meg a fülét.

- Van itt valaki?

Hirtelen csend lett, majd csoszogás hallatszott a zuhanyzók felől. Christine önkéntelenül is hátrálni kezdett, mikor megjelent az ajtóban Sirius Black. A fiún csak egy törülköző és egy nyuszis mamusz volt. Megborzolta hosszú, fekete, vizes haját, majd odaszólt James-nek.

- Jamie, azt hiszem vendéget kaptunk!

- Igen, kit? - lépett ki az egyik zuhanyzófülkéből.

- Hé pajtás, ne mutogasd a bájaidat! Azt tartogasd Evansnek - tolta vissza a fiút a zuhanyzóba.

- Szóval nem ő van itt igaz?

- Nem pajtás. Majd én elintézem, te csak nyugodtan öltözz.

- Nem kell segíteni - nyögte ki nagy nehezen Christine. - Én... csak eltévedtem... de majd megtalálom az utat.

-Egyáltalán hova indultál? - kérdezte kajánul vigyorogva.

- Csak a barátnőimhez a pályára. Maryéket kerestem.

- A fiú öltözőben?

- Nem.. izé.. Mondtam, hogy eltévedtem! Amúgy is, most engedtek ki a gyengélkedőről. Tudod a drága kuzinod a falhoz lökött. Még nem jöttem teljesen rendbe.

- A falhoz?! Ja, tényleg a falhoz!

- Nem emlékszel? Mert én nem.

- Addig jó.

- Mert?

- Áh, nem érdekes! - majd hátranyalta a haját. - Már úgyis kaptak egy kis ajándékot tőlünk.

- Mit csináltatok velük?

- Majd meglátod.

- Oh! Azt hiszem én most megyek.

- Hova sietsz? - jelnet meg James is egy szál törülközőben. Rajta viszont már békás mamusz volt.

- Várnak a barátnőim. Amúgy jó a mamuszotok.

- Kössz! James nagyija csinálta nekünk karácsonyra.

- Oh! Kedves! De tényleg mennem kell!

- Várj! Elkísérünk! - indult el Sirius és mindenki legnagyobb meglepetésére elhagyta a törülközőjét.

Christine tágranyílt szemekkel állt maga elé meredve. Sirius pedig egy könnyed mozdulattal visszarántotta a törülközőt.

- Most azt hitted megláthatod? - kérdezte kajánul.

- Ez ügyes volt Tapmancs! Csak nem rejtő bűbáj?

- De eltaláltad! Cassidy ellen.

- Hát, White, ez most nem jött össze. Majd máskor nagyobb szerencséd lesz!

Christine viszont ebben a pillanatban megfordult, és elkezdett visszafelé rohanni. Már nem érdekelték a jegyzetek, csak az, hogy minél messzebb tudja magát Blackéktől