Játék

Két kisfiú játszadozott egy kastély hátsó kertjében. Egyikük szőke volt, és ereiben arisztokrata vér csörgedezett. Másikuk egy szegény árva volt, akit a kertészék fogadtak örökbe még egészen apró korában. Ő kócos, fekete hajjal, és egy furcsa alakú vágott sebbel rendelkezett a homlokán, amit nevelőapja okozott egy részeg estén.

A kastély alkalmazottai sokféleképpen viszonyultak a két fiúcskához.

Mindjárt ott volt a zsíros, fekete hajú szakács, aki mindig kotyvasztott valamit. Ő a gazda gyerekét egyfolytában kényeztette, míg a másikat gyűlölködő tekintettel méregette, gúnyos megjegyzéseivel bántotta. Személyét titkok lengték körül, amit sikertelenül próbáltak megfejteni játék közben.

A vadőr valamiért a kis feketét szerette rajongásig, így lelkesen tanítgatta szakmájának apró trükkjeire, míg a szőke fiútól valamiért mindig tartott.

A gondnok kiabált minden egyes sáros lábnyomért, amit gyakorta ott hagytak a kastély folyosóin szaladgálva, és csak utálatos és gonosz macskájának élt.

- Cseréljünk! – kiáltott fel hirtelen a szőke srác. – Már unom, hogy mindig én vagyok a rossz fiú! Most had én mentsem meg a világot a gonosztól! – kérlelte társát.

- Sajnálom, de neked nincs sebhelyed – ellenkezett a fekete hajú fiú. – Sebhely nélkül nem vagy elég különleges. Ugyan hogyan bízhatnának pont rád így egy ilyen fontos feladatot?

- Te beszélsz? Hisz még barátaid sincsenek!

- De vannak! – sértődött meg a kertész fogadott gyermeke.

- Ja persze, képzeletben! Egy vörös, aki irigyel, olyan tökéletes vagy, meg egy kis zseni csaj, aki gondolkodik helyetted, mert neked ahhoz nincs elég eszed! – nevetett barátja.

- Mintha a te két ütődött haverod jobbak lennének!

- Jobbak bizony, mert ők élnek! Itt laknak a szomszédban – húzta fel az orrát a szőke fiú.

Merev hallgatásukat szirénázó rendőrautó hangja zavarta meg. A kocsi egyenesen a kastély előtt fékezett, és négy fegyveres férfi rohant az épület felé. Innentől olyan gyorsan peregtek az események, mintha mozifilmet néztek volna. A zsíros hajú szakács menekülni kezdett a rendőrök elől, míg azok fegyverükkel a kezükben üldözték a kastélyhoz tartozó erdő felé. Nem sikerült elfogniuk, így gyilkosság vádjával körözést adtak ki ellene.

- Ez pont kapóra jött – dörzsölte össze kezét a kertészék fogadott fia. – Draco! Kitaláltam, mi történjen a játékunk folytatásában! A hatodik iskolai évünk fejben kész, már csak játszanunk kell!  – büszkélkedett.

A szőke fiú érdeklődve csusszant mellé.

- Most végre én leszek a jó?

- Nem egészen, de most már te is komolyabb szerepet kapsz az események alakulásában! – ígérte a sebhelyes homlokú srác. – De most inkább kviddicsezzünk! – ajánlotta, és egy elcsent seprűt a lába közé szorítva kiugrált a kertbe. Draco lelkesen követte, miközben szájával a szél zúgását imitálta.

VÉGE