- Gyere már, Tonks! Nem akarom lekésni a beosztást!
- Megyek, nem tehetek róla, hogy ez az átkozott cipő feltörte a sarkamat!
A két végzős lány épp az utolsó pillanatban vetődött le a Griffendél asztala mellé. McGalagony professzor, az átváltoztatástan tanáruk épp akkor hozta be egy kis széken a vedlett Teszlek Süveget.
Nymphadora Tonks óvatosan kibújtatta sajgó lábát a fránya cipőből, mire barátnője oldalba bökte.
- Az ki ott?
- Hol? – morogta bosszúsan.
- Ott, a tanári asztalnál.
Felkapta a fejét, tekintete a kérdéses személyt kereste.
Egy fekete hajú, fiatal férfi ült Dumbledore baloldalán.
- Fogalmam sincs, még sosem láttam. Nyilván egy új tanár.
A beosztás végeztével az igazgató felállt és előadta szokásos, néhány mondatból álló beszédét, majd rátért a lényegre.
- Mivel Slughorn professzor nyugdíjba vonult, idén új bájitaltan tanárt köszönthetünk az iskolában. Engedjétek meg, hogy bemutassam nektek Perselus Pitont, aki egyben a Mardekár házvezető tanára is lesz mostantól. Köszöntsétek szeretettel.
Az új tanár nem állt fel, épp csak biccentett egyet. Ennek ellenére a teremben tartózkodó összes nőnemű egyed lelkesen megtapsolta.
Tonks tátott szájjal bámult. Roxfortban még soha nem tanított fiatal férfi tanár, talán nem véletlenül.
Dumbledore leült és szinte abban a pillanatban megteltek az asztalon sorakozó tálak. Már mindenki hozzáfogott a vacsorához, de Tonks még mindig a szemét meresztette. A férfi az igazgatóval beszélgetett. Mikor észrevette, hogy az egyik diák tágra nyílt szemmel bámulja, csak megemelte a szemöldökét, majd elfordult.

- Nahát Nymphadora, hol van az elmaradhatatlan rózsaszín hajzuhatag?
Tonks két lánnyal osztotta meg a hálótermet. Glendával a legjobb barátnőjével – aki felhívta figyelmét az idegesítően vonzó, új tanárra – és az iskola szépével, Denise-zel. A lány, édesanyja révén francia származású volt. Hosszú, szőke haja a derekáig ért, hatalmas, ibolyakék szemei álmodozva meredtek a világra. Ezzel fel is soroltam mindent, ami szép volt benne. Elkényeztetett és akaratos volt, viselkedéséből hiányzott minden természetes báj és mindent megtett, hogy megkeserítse környezete életét. A fiúk mégis körberajongták.
- Már milliószor kértelek, hogy ne hívj Nymphadorának! Utálom ezt a nevet! – fortyogott a dühtől.
Persze tisztában volt vele, hogy Denise-nek épp ez volt a szándéka, mégsem sikerült uralkodnia magán. Egy kanál vízben meg tudta volna fojtani ezt a lányt.
Nem egyszer tört már borsot az orra alá, a legkedvesebb szórakozása pedig az volt, hogy rendre elcsábította a fiúkat, akik egy kis figyelmet is fordítottak Tonksra.
- Hagyd, nem érdemes dühöngeni miatta! Denise intelligenciaszintje fordítottan arányos a szépségével – szólt közbe Glenda.
- Savanyú a szőlő, te kis béka?
Igaz, Glenda nem volt annyira gyönyörű, mint Denise, de azért a természet nem fukarkodott a bájaival. Fekete szeme és haja izgalmas kontrasztban álltak hófehér bőrével.
Denise elviharzott a fürdőszobába, mire a két barátnő összenevetett.

- Üljenek le, és készítsék elő a könyveiket! – az új tanár köszönés nélkül viharzott be a tanterembe.
Megállt a tanári asztal előtt és végigmérte a diákokat. A hetedik évfolyamból alig tízen vették fel a tantárgyat.
- Piton professzor vagyok és mától én oktatom Önöket a bájitaltan fortélyaira. Tartok egy gyors névsor olvasást! Akit szólítok, álljon fel!
Nem udvariaskodott, nem kertelt. Tömör volt és lényegre törő.
- Adam Smith! – egy vékony, mardekáros fiú pattant fel a hátsó asztalnál.
A professzor unottan végignézett rajta, majd folytatta a felolvasást.
- Glenda Jones! – most sem mutatott több érdeklődést.
- Denise Leyton!
A lány kéjes vonaglások közepette felemelkedett a székről és kihívóan nézett a tanárra. Nem is ő lett volna. Piton professzor elismerően legeltette rajta a szemét, majd intett, hogy leülhet.
- Nymphadora... Nymphadora? Nymphadora Tonks!
Felállt és a legnagyobb nyugalommal nézett a tanár szemébe. Bájos arcát sötétszőke tincsek keretezték, barna szeme csillogott. Nem számított olyan figyelemre, mint Denise, de ez nem jelentette azt, hogy Perselus Piton nem nyerte el a tetszését. Ellenkezőleg, rendkívül vonzónak találta. Bár nem volt a szó szoros értelmében jóképű, de energikus és szenvedélyes ember benyomását keltette benne. Magnetikus kisugárzása betöltötte a termet.
- Magára nagyon haragudhattak a szülei valami miatt! – gúnyosan elhúzta a száját, mire Denise bájosnak szánt hangon felvihogott, Tonks pedig szégyenkezve lesütötte a szemét.
Piton professzor mindenkit következesen a vezetéknevén szólított, kivéve Tonksot. Bár minden alkalmat megragadott, hogy kiejtse a nevét és sosem hiányzott a gúnyos felhang, a lánynak mégis másként csengett ez a név a férfi ajkairól.

- Nymphadora, ha kérhetném! Próbálja meg elolvasni, amit a táblára írtam! Nem két, hanem hét csepp! Csodálom, hogy eljutott idáig! Slughorn professzor rendkívül engedékeny volt.
Megragadta a lány fiolát tartó, reszkető kezét és az üst felé tartotta.
A férfi szorítása egy egész raj lepkét kergetett Tonks gyomrába, haja izgalmában ibolyaszínt öltött. Még nem tudta teljes mértékben kontrolálni erejét.
Piton megvető pillantással mérte végig, miután észrevette a nyilvánvaló változást.
- Megtisztelő a vonzalma kisasszony, de kérem fékezze az érzelmeit!
Tonks legszívesebben a föld alá süllyedt volna, mikor osztálytársai egy emberként felröhögtek.
Denise hátrahajtotta a fejét és megeresztett egy gyöngyöző kacajt, Piton pedig rámosolygott. Csak egy halvány félmosoly volt, alig észrevehető, Tonksnak mégis rettenetesen fájt.

Nem Denise volt az egyetlen, aki mindent bevetett, hogy felkeltse Piton professzor figyelmét. Gyakorlatilag az iskola összes lánytanulója egy-kettőre belehabarodott az új tanárba. Hamarosan ő lett a folyosói pletykák sztárja, ő azonban ügyet sem vetett a rajongó diáklányokra. Fensőbbséges tekintettel járt-kelt, mindenkivel gúnyos volt és lekezelő és feltűnően kivételezett a saját házának diákjaival.

Következő fejezet