Piton hálószobája nem volt túl tágas. A legnagyobb helyet egy dupla ágy foglalta el, mellette egy éjjeli szekrénnyel, a fal mentén polcok húzódtak, valószínűtlen mennyiségű könyvvel és az egyik sarokban egy kis asztal állt, egy borzasztó kényelmetlen, támla nélküli székkel, leghátra pedig még egy kis ruhásszekrényt is bezsúfoltak. Tonks nagyot sóhajtott és végignézett a polcokon.
- Ezzel egy hét alatt sem végzek! Még Friccsel is jobban jártam volna! – morgott magában, miközben észrevette a kisasztalra készített pennát és az egyformára szabott kis pergamendarabokat.
Kelletlenül állt az első polc elé és szépen egyesével elkezdte írogatni a kartondarabkákra a könyvek címét és szerzőjét. Már majdnem két órája dolgozott egyhuzamban, ujjai kezdtek megfagyni. Letette a pennát és ujjait dörzsölgetve próbálta felmelegíteni, miközben tekintete megállapodott a szokatlanul nagy méretű fekhelyen.
Egyszerű fehér, a Roxfort címerével ellátott ágynemű hevert rajta művészi rendezetlenségben, a sötét színű ágytakaró a támlán átvetve, félig a földre lógott. Úgy tűnt, Piton nem mindenben volt olyan precíz, mint a büntetések kiosztásában.
Tonks lassan közelebb lépett az ágyhoz és tekintetével végigsimított rajta. A matrac besüppedt és megőrizte a férfi testének körvonalait. Leült és kezét végighúzta a paplanon, melyből jellegzetesen kesernyés illat áradt, s közben szinte tudtán kívül elképzelte, hogy az illathoz tartozó energikus férfitestet érinti. A párna csücske alól kilógott egy fekete ruhadarab. A lány önkéntelenül is megfogta és kihúzta. Egy pizsamanadrág volt. Felemelte a párnát, de nem talált ott mást.
- Hogy tud ebben a hidegben meztelen felsőtesttel aludni? – morfondírozott magában és észre sem vette, hogy csendben nyílik az ajtó. Felijedt az álmodozásból, mikor karcsú, fehér ujjak szorították meg a vállát.

Piton professzor nyolc óra tájban úgy vélte, hogy elengedi a renitens diáklányokat. Először Jones-t zavarta el a bájitalraktárból, de a biztonság kedvéért még kilátásba helyezte, hogy ha még egyszer az óráján mer társalogni egy egész hétre bezárja a palackok közé. Miután Glenda távozott, halkan benyitott a hálószobájába. Magának sem vallotta volna be, de nem véletlenül hagyta a végére. Kíváncsi volt mit művel odabent az a lány, de amit látott igencsak meglepte.

- Nymphadora, tudja mi a különbség egy ágy és egy könyvespolc között? – Tonks hátán felálltak a pihék a jeges suttogástól.
Most aztán vége! Piton rajtakapta, ahogy a pizsamáját szorongatja. Ezt a szégyent nem lehet elviselni! Holnapra már az egész iskola rajta fog röhögni!
Piton nem várt a lány válaszára.
- Tudja, az ágy elég kényelmes, de nincs miben kapaszkodni, viszont a polc rettenetesen kényelmetlen, de rendkívül jól megtartja az embert.
A félreérthetetlen mondat után Tonks teljes mértékben elvörösödött és fel sem mert nézni. Piton még mindig nem engedte el a vállát. Kezét lassan a lány karjára csúsztatta, majd vissza. Erőteljesen simogatott, cseppet sem finoman.
Tonks megdermedt a mozdulatra, majd ijedten összehúzta magát. Fejében riadtan kergették egymást a vadabbnál vadabb gondolatok. Fogalma nem volt, hogy mihez kezdhetne egy ilyen helyzetben. Nem lehet mondani, hogy sok tapasztalattal rendelkezett a Pitonhoz hasonlatos férfiak kapcsán. Sőt, egyáltalán nem ismert hozzá hasonlítható férfit.
- Na mi lesz? Feláll végre, vagy maga is arra pályázik, hogy felpróbáljam? – durván és gúnyosan köpte a szavakat.
Kétség sem lehetett felőle, hogy nagy élvezettel tiporja a lány még szűzi lelkét.
Tonks már nem is gondolkodott, csak érezte, ahogy forró könnyek öntik el a szemét és lassan végigcsorognak az arcán. Lopva letörölte őket és felállt. Mindvégig nagyon vigyázott, nehogy tanárára kelljen néznie.
- Elmehetek, Piton professzor? – makacsul nézte a cipője orrát.
- Igen, mára elég volt magából! Tűnjön el, ne is lássam! De holnap visszajön és befejezi, amit elkezdett! – a kétértelmű mondatra Tonks mégis csak felnézett. Szeme találkozott a tanár haragtól sötétlő tekintetével.
- Elkészíti a kartonokat és utána még szerző és azon belül cím alapján rendezi a könyveket is! – csattant fel, miután maga is rájött, hogy amit az imént mondott, cseppet...
-
A lányt fogva tartotta a fekete szempár és még jó ideig nem mozdult, csak nézett rá csendesen. Látott valamit a tanár tekintetének mélyén. Valamit, ami nagyon nem illett oda. Nem illet a viselkedéséhez és nem illett a pozíciójához. Nem akart tévedni, inkább elhitette magával, hogy annak a valaminek semmi köze nem volt a vágyhoz.
- Akkor most mennék, jó éj... viszontlátásra Piton professzor!
A tanár csodálkozott, ugyan mire vár még a lány, aztán hirtelen észbe kapott és úgy engedte el a karját, mintha égette volna ujjait.

Tonks kimenekült a hálóból, az irodából, a pincéből és nem állt meg, míg végül be nem robbant saját hálóterme ajtaján. Megismétlődött a tegnap esti jelent, csak most ő volt az, aki vöröslő szemekkel felkapott egy törölközőt és szó nélkül bevonult a fürdőszobába.
Perselus Piton egyformán rossz hatással volt minden nőnemű lényre.

- Veled meg mi történt? – Glenda somfordált utána és becsukta maga mögött az ajtót.
Tonks hidegvizet locsolt az arcára és erőteljesen megdörzsölte a törölközővel, amivel elérte, hogy egész feje paprika színben tündököljön.
- Piton rajtakapott, ahogy a pizsamáját szorongatom!
- Hogy...mit... – Glenda kérdése hangos, totális és fetrengő röhögésbe fulladt.
Tonks röviden elmesélte a történteket, majd teátrálisan felsóhajtott.
- Igazad van, halálosan, örökre, menthetetlenül és visszavonhatatlanul beleszerettem Perselus Pitonba, a mogorva, cinikus, kegyetlen, aljas, nagyorrú, és szerinted zsíros hajú bájitaltanáromba, aki mellesleg ha rám néz, csak egy ocsmány kis férget lát!
- Az nem olyan biztos! – Glenda sajátos optimizmusáról volt híres.
- Dehogynem, kérlek szerezz nekem egy beutalót a Szent Mungóba!

Következő fejezet