Albus Dumbledore, a Roxfort Boszorkány- és Varázslóképző Szakiskola igazgatója töprengve nézte az íróasztal másik oldalán ülő férfit. Már napokkal ezelőtt beszélnie kellett volna vele, de egyszerűen nem tudta hogyan kezdjen hozzá. Tudta, hogy Perselus Pitonnak legalább annyi joga van tisztában lenni a helyzettel, mint neki magának, még akkor is ha Perselus esetében alaposan végig kell gondolnia mindent, mielőtt kimondaná. Még hosszú percekig némán nézte Perselust.

-Mutatni szeretnék neked valamit.- kezdett bele végül, s az asztalon álló kőtál felé intett. Perselus kissé megemelte az egyik szemöldökét.- Előtte viszont még el kell mondanom, hogy amit látsz majd, Voldemort semmiképpen sem tudhatja meg.

Perselus bólintott.

-A Rhum-szigeti kutatóállomással kapcsolatos?

 Dumbledore bólintott, majd folytatta.

-Az általad szerzett információk alapján Remus Lupinnal és Charley Weaslyvel megtaláltuk az állomást, és azt, ami után Voldemort vágyott. Amit látni fogsz az megdöbbentő, de nagyon fontos, hogy megértsd.- Beszéd közben maga elé húzta az ezüstös anyaggal telt tálat. Perselus közelebb hajolt a merengőhöz, s fölnézett az igazgatóra, Dumbledore bólintott, s Perselus belemerült az emlékbe, Dumbledore követte.

Ha nem egy emlékben van, Perselus akár a nyakát is kitörhette volna a lába alá került ág jóvoltából. Mikor visszaszerezte az egyensúlyát, Dumbledore már mellette állt. Néhány méterre tőlük pedig a múltbeli Dumbledore, Lupin és a Weasley fiú. Nem voltak egyedül. A fák között köd, vagy inkább füst terjengett, Piton azonban így is ki tudta venni hét további alak körvonalát. Ezek alacsonyabbak voltak a másik háromnál, minden bizonnyal fiatalabbak is.

-Az ott az állomás, már ami megmaradt belőle.- mutatott előre a fák között az igazgató. A intézet a több méter magas lángoknak köszönhetően még jó ötszáz méteres távolságból is kitűnően látszott. Perselus elnézte az égő épület-együttest, majd újra a kis csoport felé nézett, s megindult feléjük, hogy jobban szemügyre vegye az idegeneket.

-Türelem Perselus.- mondta Dumbledore bujkáló mosollyal.- Itt nincs több látnivaló.

A kép tejfehér masszává változott Piton előtt, s mikor újra kitisztult már a Grimmauld tér 12. szalonjában találta magát. Amit itt látott az tényleg… döbbenetes volt. A kanapén öt hosszú hajú kamasz fiú foglalt helyet, közülük három túlságosan ismerős. A fotelban, ami mellett ő, és Dumbledore állt, a közelmúltbeli Dumbledore ült. A szobában pillanatnyi csend volt, épp csak addig, amíg az emlék tulajdonosa odasúgta Perselusnak.

-Üljünk le, elidőzünk még itt egy darabig.

 Perselus szórakozottan bólintott, s kényelembe helyezte magát az egyik üresen maradt fotelban. Dumbledore egy hintaszékből figyelte tovább az eseményeket.

-Lássuk csak sikerült-e megjegyeznem titeket. - Dumbledore hunyorogva nézett a kanapén ülő fiúkra.

- Fox. - a kanapé Pitonhoz közelebb eső végén ülő barna hajú, kék szemű fiú bólintott.

- Falco. - a Foxtól jobbra ülő fekete hajú, sötétbarna szemű suhanc kissé félre nézett.

- Hart.- fekete, erősen hullámos hajú, barna szemű, okulárés kamasz halványan elmosolyodott.

- Wolpus. - szőke haj, hideg szürke szem és arisztokratikus arcvonások birtoklója biccentett az igazgató felé.

- Ted…- a kanapé túlsó oldalán helyet foglaló vékony, sápadt arcú, vörösesbarna hajú kamasz alig láthatóan elpirult. Piton ereiben a Hart név említésére fájdalmasan lüktetetni kezdett a vér, ám a sor végére sikerült lecsillapodnia. Úgy gondolta, bármi is jöjjön ezután, most már semmin nem fog tudni meglepődni… tévedett.

- Catsy, és Pad.- Dumbledore fotelje mellett állt az ülőgarnitúra utolsó darabja, ami eddig teljesen elkerülte Perselus figyelmét. Amikor azonban odakapta a fejét, kis híján lefordult az ülőalkalmatosságról. A harmadik fotel további két kölyköt rejtett. Az ő hajuk is hosszú volt, és fekete. Egyikükben Perselus önmagát ismerte fel, némileg átmaszkírozva, a másikban pedig… mindössze egyetlen olyan embert ismert, akinek ilyen kékek voltak a szemei, de elképzelhetetlennek is tartotta, hogy Sirius Black-en – vagy a fián – kívül másnak is ilyen színű szeme legyen. Mindazonáltal ez a kölyök jóval soványabb és színtelenebb volt, mint az a férfi, akit Perselus ismert. A Black iránt érzett gyűlölete valószínűleg kiülhetett az arcára, mert az a Dumbledore, aki eddig békésen üldögélt hintaszékében, most szigorúan nézett rá.

-Perselus, ő nem Sirius.- mondta halkan, de annál komolyabban.

Piton egy pillanat alatt visszanyerte az uralmat arcizmai felett, s visszafordult a fotelek felé.

-Azt hiszem, eleget láttunk.- mondta halkan Dumbledore, s Perselusszal együtt kilépett az emlékből.

-Az a kölyök, amelyik amellett ült, a fiam?- kérdezte Perselus leplezetlen utálattal ejtve az “amellett” szót.

-Nem, Catsy nem a fiad.- felelte Dumbledore fáradtan.- Ahogy Pad sem Siriusé. Ezeknek a gyerekeknek a génállománya százszázalékosan megegyezik a donorjaikéval. Perselus, szeretném, ha megértenéd. Ezeket a fiúkat teljesen elzárták a világtól, tökéletesre fejlesztett nevelési tervvel felerősítették a pozitív tulajdonságaikat, miközben a negatívakat próbálták elnyomni. Több száz kísérleti alanyból csak ők maradtak életben és érték el a kívánt eredményeket. Az intézet leégett, nekik nincsenek szüleik, ezért jelenleg az iskola gyámsága alá kerültek.

-Most kivel vannak?- Perselus, a hallottak okozta enyhe sokk miatt elfeledkezett a csípős hangszínről.

-A Black-házban, Remusszal.- Piton a válasz hallatán hangosan felhorkantott. Dumbledore gondolatban elismerte, hogy elég gyorsan összeszedte magát.- Erről jut eszembe, szeretném, ha a következő holdtöltére három adag farkasölőfű-főzetet készítenél.

-Hármat?- kérdezte Piton.

-A fiúk között két vérfarkas van.

-Nem tudjuk, hogy reagálnak, ezért…

-De igen Perselus, tudjuk.- szakította félbe az igazgató, majd szomorúan hozzátette.- Rajtuk tesztelték.

-Micsoda?!- Piton, habár sosem adott rá okot, hogy lágyszívűnek nevezzék, Dumbledore tudta, hogy soha, soha sem tesztelne bájitalt gyerekeken.

-Azért is fertőztek meg egy másik gyereket, hogy lássák, ugyanúgy hat-e a főzet.

-Őrület…- úgy tűnt Perselusnak ez egyszerre túl sok. A kölykök, a bájital-kísérletekre vonatkozó törvények áthágása… no és, hogy őróla, Perselus Pitonról másolatot készítettek.- Mit tud erről a Kailről?

-Catsy.- javította ki hunyorogva az igazgató.

-Catsy?- húzta fel a szemöldökét Piton gúnyosan.- Elég gyerekesen hangzik.

-Mindegyikük beceneve az animágus alakjukból jön.- magyarázta somolyogva Dumbledore.- Catsy animágus alakja puma…

-Mind a hét kölyök animágus?- szakította félbe Perselus, Dumbledore türelmetlenül legyintett.

-Szeretném, ha te is kijárnál hozzájuk a főhadiszállásra, és tanítanád őket.- az igazgató hangja ismét komoly lett.- De csak akkor, ha le tudod győzni magadban az előítéleteidet.- sóhajtott, majd lágyabban folytatta.- A többiek donorját is felismerted?

-Pottert, Lupint és Malfoyt igen, a maradék kettőt nem.- Piton kérdőn nézett Dumbledore-ra.- Elárulja kik voltak?

-Mindkettőjüket ismered… közelről.- nézett Perselus sötét szemeibe, Dumbledore a maga kékjeivel.- Mond neked valamit az a név, hogy Tom Denem?

-Sokkal többet mit szeretném.- mondta Piton akaratlanul is bal karjára pillantva.- És a másik?

Dumbledore válasz helyett csak mosolygott, majd megkérdezte.- Nem emlékeztet valakire?

-Maga?- az igazgató bólintott.- És Denem? Egymás mellett békében?

-Furcsa ugye?- kérdezte Dumbledore, megjátszott ártatlansággal, mintegy válaszul Perselus csipkelődésére.- De az még mindig semmi ahhoz képest, hogy Catsy legjobb barátja Pad.

Perselusnak arcára fagyott a gúnymosoly.- Micsoda???