Perselus Piton feszengve lépett be a Black-ház ajtaján. Kissé szégyellte magát, amiért nem tudott úrrá lenni a kíváncsiságán, de mióta Albus beavatta őt a Rhum-szigeti kutatóállomás titkába egyszerűen képtelen volt uralkodni magán. Úgy gondolta a legmegfelelőbb alkalom arra, hogy kielégítse beteges tudásvágyát az, a szeptemberi holdtöltére készített farkasölőfű-főzetet nem bagollyal küldi el, hanem személyesen juttatja célba.

Piton suhogó talárral haladt végig a folyosón, és benézett a konyhába.

-Jó napot, Molly.- köszöntötte a tűzhely mellett foglalatoskodó asszonyt.- Lupin hol van?

-Örülök, hogy látom, Perselus.- a nő hangja különösen gyengédnek tetszett, mikor felnézett Pitonra, még el is mosolyodott.- Fönt tanul a gyerekekkel, de szerintem ne menjen fel, úgy is mindjárt lejön. Önnek is terítsek?

-Nem, köszönöm, csak a gyógyszer miatt ugrottam be.- hárította gyorsan a férfi, és felmutatta a három – melegítő-bűbájjal ellátott – fiolát. Molly szemei furcsán csillogtak.- Sietnem kell, megtenné, hogy odaadja Lupinnak?

-Persze, természetesen.- mondta az asszony, és óvatosan elvette a felé nyújtott üvegcséket. Egy pillanatig habozni látszott, majd elővette az egyik ezüst kupát, és beleállította a bájitalos-fiolákat.

A folyosó felől léptek zaja szűrődött be a konyhába. Piton gyorsan elköszönt Mollytól, és kilépett a helyiségből. Elhaladt az emeletre vezető lépcső mellett, és már nyitotta volna a bejárati ajtót, amikor valami – vagy inkább valaki – gurulva érkezett a lépcsősor aljára.

-Ted!- kiáltották egyszerre többen is, mire Mrs. Black fülsüketítő üvöltésbe kezdett. Piton néhány lépéssel a szerencsétlenül járt fiú mellett termett, leguggolt mellé, és kitapintotta a pulzusát. Egy pillanattal később Lupin is a lépcső aljában volt, további hat fiúval a sarkában. A férfi vetett egy pillantást Perselusra, majd látva, hogy csak útban volna, két fiút magával intve Mrs. Black portréja felé indult.

Perselus lassan megfordította az ájult fiú testét, és alaposan megnézte a sápadt arcot. Lupin hasonmása volt… valószínűleg a telihold közeledte miatt lett rosszul.

Piton egy kezet érzett a vállánál, megfordult és szembenézett fiatal önmagával.

-Elnézést uram, megengedi, hogy beadjam neki?- kérdezte a fiú, egy vízszerű anyaggal teli fiolát tartva a kezében. Piton zavarában szó nélkül helyet adott a fiúnak.

-Valaki segítsen Padnek lejönni.- Piton dermedten bámult először saját, aztán Lucius Malfoy másolatára, aki egy apró biccentés után eltűnt a lépcsőfordulóban. Mrs. Black végre elhallgatott, “Ted” pedig felnyitotta a szemeit. Először csak fókuszálatlanul pislogott, aztán összeszedte magát és óvatosan felült.

-Catsy? Mi-mitörtént?- hebegte tekintetét Perselus mására függesztve.

-Legurultál a lépcsőn.- felelte Catsy.- Hogy érzed magad? Fáj valamid?

-Semmi bajom.- hárított Ted.

-Aha, persze, én is ezt mondanám.- Perselus összerándult a gúnyos hangtól, ami a lépcső teteje felől hallatszott, aztán elöntötte a gyűlölet és a düh.- Esküdni merek, hogy fáj a fejed, a hátad, az oldalad, a karjaid. Folytassam?

-Ne.- felelte hidegen Ted, majd Catsy felé fordult.- Mindenem fáj.

-Milyen szerencse, hogy Catsy zsebei mindig dugig vannak bájitalokkal.- jegyezte meg a Malfoy-másolat, aki Black-et támogatva lépdelt lefelé a lépcsőn. Piton végignézett a fekete hajú, kékszemű fiún. Az arca betegesen sápadt, alkata vékony volt, épp, mint Dumbledore merengőjében.

-Szóval ő a harmadik vérfarkas a kis csapatban.- Piton gondolatban gonoszul elvigyorodott.- A tökéletes Sirius Black, mint vérfarkas.

-Perselus, nem tudtam, hogy jössz.- mondta Lupin, talán azért, hogy elterelje Piton figyelmét.

-Most már tudod.- Piton Lupin szemébe nézett.- Látom, vigyázol, nehogy bajuk essen.

-Nem a tanár úr hibája, hogy elestem.- mondta halványan elpirulva Ted. Catsy megsimogatta a hátát. Piton vissza fordult gyűlöletének új céltáblája felé és egy undorodó pillantással még egyszer végigmérte.

-A bájitalok a konyhában vannak.- mondta Lupinnak címezve, majd köszönés nélkül hagyta el a házat.