A csütörtökig hátralévő két nap gyorsan elrepült, a csütörtök első néhány tanórájával együtt, amiket Lupin professzor tartott. Ám aznap még hátravolt az első átváltoztatástan, és a – szintén első – dupla bájitaltan is. Catsy, habár egész életében rajongott a bájitalokért, nem volt biztos benne, hogy Piton professzor ezt a rajongást nem veszi egyszerűen okoskodásnak.

McGalagony professzor óráján Fox és Pad szinte szárnyaltak. Nem véletlenül – ők ketten emelt szinten tanultak átváltoztatástant az állomáson, de az utóbbi hetekben nem igazán nyílt alkalmuk gyakorolni. Öt társuk elnézően mosolygott rajtuk. Foxék a mágia ezen ágát gyermeki örömmel gyakorolták minden adandó alkalommal. Félelmetesen bántak a pálcájukkal. S mivel McGalagony professzor elvárásai nem sokban különböztek az intézetbeli oktatók elvárásaitól, könnyű volt alkalmazkodniuk hozzá.

Piton viszont…

A dupla bájitaltan maga volt a megtestesült rémálom. Catsy teljes testében remegett. Mióta Piton a terembe lépett, érezte, hogy ezt az órát nem ússzák meg… valami történni fog. Történt is.

Piton hátulról előre felé haladva tett fel kérdéseket a fiúknak. Hart viszont olyan kérdést kapott, amire még Catsy is csak habogva tudott volna válaszolni.

-Nem tudom tanár úr.- mondta Hart szemeit lesütve.

-Valóban, nem is értem, miért feltételezhettem magáról, hogy megtudja válaszolni ezt a roppant egyszerű gyakorlati kérdést…- Piton hangja gúnytól csöpögött, arca pedig szinte sugárzott az önelégültségtől.- No lássuk tovább.- Catsy gyomra összeugrott. Pad egész idáig meg sem mukkant, se verbálisan, se mentálisan. Catsy nem értette miért, de a férfi leplezetlen gyűlölettel, és megvetéssel nézte Padet.

-Kezdjük valami könnyűvel… mi a farkasölőfű-főzet legfontosabb összetevője?

-A farkasölőfű.- Pad válasza halk volt, de Catsy tudta, hogy legszívesebben őrjöngene amiért a férfi ilyen nyíltan szórakozik vele.

-Nocsak!- gúnyolódott Piton.- Micsoda remek kombinációs készség! Másnak magától eszébe sem jutott volna, hogy ennek a főzetnek, mint a neve is mutatja a farkasölőfű a legfontosabb eleme. Na de most nézzünk egy nehezebbet…!

Ez így ment hosszú perceken keresztül. Pad elkeseredetten próbálta megőrizni hangjában a nyugodtságot, valamint azt, amit Piton minden kérdése ripityára tört. Az önérzetét.

Aztán a bájitalmester tényleg nehezeket kezdett kérdezni, és beszédstílusának rejtett üzenete is megváltozott az eddigi Na ha ezt nem tudod, tényleg nagyon hülye vagy-ról az Úgysem tudod, ne is erőlködj-re. Catsy először nem volt biztos benne, hogy közbe kell-e lépnie, de aztán úgy döntött igenis közbelép. Milyen barát ő, ha hagyja, hogy Piton úgy szemétkedjen Paddel, hogy ő meg sem próbál segíteni neki?

-E-elnézést? Professzor?- kezdett bele végül Catsy. Pad felé kapta a fejét, nyilván, hogy lebeszélje eszement ötletéről, de Piton rámordult.

-Elfordulni. - Pad vérvörös arccal, vonakodva, de eleget tett a parancsnak. Piton Catsyre nézett.- Nem emlékszem, hogy felszólítottam volna.

-Tanár úr kérem, azt szeretném mondani, hogy egyedül én tanultam emelt szinten bájitaltant.- hadarta gyorsan Catsy, nehogy Piton még a lényeg előtt elhallgattassa.- A többiek az utolsó tíz kérdésére nem tudhatják a választ.

-Nem kértem, hogy megvédj.- sziszegte Pad.

-Fogd be Pad.- vágta oda Catsy.- Tőlem kérdezzen, legyen szíves, mert nagyon unatkozom.

-Unatkozik?- Catsy sejtette, hogy merészségének meg lesz a böjtje, ám Piton hangja inkább volt közömbös, mintsem dühös.- Nos, ezt meg tudom érteni. Ilyen egyhangú válaszokat ritkán kapok tízszer egymás után.

Pad megsemmisülten bámult maga elé. A duplaóra végéig egy árva hangot sem szólt, mozdulatai szétszórtak voltak. Ha Catsy nem figyel, felrobbantotta volna magát. Leadta a bájitalmintát Pitonnak, aztán szabályosan kimenekült a teremből. Catsy megvárta, amíg mindeni végez, és csak aztán állt föl a székéről. A tanár elé rakta a mintáját tartalmazó fiolát, és várta, hogy a férfi rá figyeljen.

-Mit óhajt?- kérdezte végül Piton.

-Úgy gondolom, hogy a donoromnak, ha másra nem is, legalább rám és az érzéseimre tekintettel kell lennie.- mondta halkan a fiú. Piton ránézett.- Nem tudom miért csinálta ezt Paddel, nem is érdekel igazán, de szeretném megkérni, hogy legalább az én jelenlétemben fogja vissza magát a barátommal szemben.

-Elképzelni sem tudom, hogy lehettek épp ti ketten barátok.- Piton ezt inkább kérdezte, mint kijelentette.

-Így alakult.- vont vállat Catsy.- És ha már így alakult, kérem, hogy legyen rá tekintettel.

Piton rávicsorgott az előtte álló fiúra, aztán eltűntette a fiolákat, és suhogó talárral kiviharzott a teremből. Catsy csak remélni merte, hogy a tanár a roxforti irodájába röptette a bájitalos fiolákat, különben a többiek elevenen fogják megnyúzni.

Ilyen gondolatokkal a fejében indult hálószobája felé, amit Teddel és Paddel osztott meg. Amikor meglátta az ajtó előtt ücsörgő Tedet, tudta, hogy másik barátja még nem dolgozta fel az őt ért sérelmet… magyarán duzzog.

-Bezárta az ajtót.- nézett rá Ted. 

-Miért nem törted fel egy Alohomorával?- kérdezte Catsy és előhúzta a pálcáját.

-Bent van a pálcám.- vont vállat Ted.- Úgy gondoltam a mosdóban nem lesz rá szükségem.

Catsy az ajtóra tapasztotta a fülét. Odabentről halk szipogás hallatszott ki.

-Ted, megtennéd, hogy…

-Egy óra múlva jövök.- sóhajtotta Ted, felállt és elindult a lépcső felé.

Catsy megvárta, amíg Ted léptei elhalnak, csak aztán nyitotta ki az ajtót. Bent sötét volt, és hideg. Pad valószínűleg az egyik fotelben gubbasztott és sírt.

-Priorito!- intett a kandalló felé Catsy, majd leült a barátját rejtő fotel karfájára.

-Miért… csinálta ezt?- kérdezte Pad halkan.

-Nem tudom.- Catsy óvatosan megsimogatta barátja fejét.

-Tudom, hogy nem vagyok jó bájitaltanból… miért kell mindig a fejemre olvasni?

-Soha többet nem olvassa a fejedre senki.- ígérte Catsy, és megszorította Pad vállát.- Soha, senki.