Catsy egész éjszaka azon gondolkozott, hogyan tudja megvalósítani a Padnek tett ígéretét. Hajnaltájban aztán megérkezett az isteni szikra. Catsy izgatottan várta az aznap délután esedékes első okklumencia órát. Este hét órakor Lupin az összes fiút átküldte a Grimmauld téri házból, Dumbledore professzor irodájába.

Az igazgató mosolygása, és Piton grimasza tökéletes ellentétei voltak egymásnak.

-Üdvözöllek benneteket a Roxfortban!- mondta Dumbledore mikor már mindannyian kibukdácsoltak a kandallóból.- Kérlek, üljetek le! Szeretnék nektek bemutatni valakit.

Piton arca megrándult, amikor Pad Catsy vállára hajtotta a fejét. Arra nem adódott alkalma, hogy gúnyos megjegyzést tegyen a kontaktussal kapcsolatban, mert elkapta Dumbledore egy rosszalló pillantását.

-Igazgató úr?- kapta fel a fejét néhány perc múlva Pad. Dumbledore ránézett.- Nem lenne baj, ha átváltoznék?

-Most nem baj.- felelte az igazgató, lopva Perselusra sandítva.

Pad a következő pillanatban már kutyaként tette a fejét Catsy térdére, aki – Piton döbbenetére – egy perc elteltével elkezdte simogatni.

-Fogadjunk, hogy csak azért lettél animágus, hogy Catsy nyilvánosan vakargathassa a füled tövét.- mondta Wulpus megjátszott felháborodottsággal.

-Irigykedj csak.- hallotta Wulpus Pad önelégült hangját. A tejfölszőke fiú elmosolyodott.

*

Harry Potter kedvetlenül rótta a folyosókat az igazgatói iroda felé. Gyűlölte Pitont, Dumbledore is tudta.

-Miért kell a zsíroshajú szemétládához járnom okklumenciára!?- kérdezte Harry kétségbeesetten az igazgatói rezidenciát őrző kőszörnytől. A szörny természetesen nem reagált.- Mentolos humbug.

A védőszörny arrébb ugrott, utat engedve Harrynek, a fiú ráállt a csigalépcső aljára, ami rögtön emelkedni kezdett. Alig egy perc múlva Harry már az ajtóban állt, a kopogtatóval szemezve. Végül nagy levegőt vett, és bekopogott.

-Szabad!- Dumbledore vidám hangja félreismerhetetlen volt. A fiú nyelt egyet, aztán kinyitotta az ajtót és belépett. A döbbenettől kis híján tátva maradt a szája, ahogy egyenesen a fiatal Tom Denem szemébe nézett. Rögtön Denem mellett ott ült tizenéves apja. Valamint további négy nagyon ismerős fiú és egy nagy fekete kutya. Dumbledore kedélyesen mosolygott rá az íróasztala mögül, s Harry nem tudta biztosan, azt látja-e, amit kell. Ekkor vette észre Pitont. A bájitaltan tanár arca minden kétségét eloszlatta, amik szeme és elméje működésének kapcsán merültek fel benne.

-Mire gondolsz Harry?- kérdezte Dumbledore somolyogva.

Hart teljes extázisban volt, mióta Harry belépett az ajtón.

-Megvan a donorom!- visszhangzott boldog hangja a többiek fejében.

-Nem, nincs meg.- felelte Wulpus.- Nézd már meg! Zöld a szeme és ahogy nézem  egyidős lehet velünk.

-Én sem rá gondoltam!- Hart hangja ezúttal sértődötten csengett.- Majd megkérdezem.

-Klónok?- kérdezett rá Harry a mugli filmekből ismert szóval. Piton felhorkant.

-Van olyan, akit felismersz közülünk?- kérdezte Catsy úgy, mintha ő nem látná a hasonlóságot Hart és Harry között. Harry először nem tudta elhinni, amit lát. Perselus Piton másolata gúnyolódás nélkül kérdez tőle… ráadásul pont annak a kutyának a fejét simogatja. Dumbledore-ra nézett.

-Csak óvatosan.

-Tomra gondol, uram?- kérdezte Harry.

Dumbledore bólintott, majd biztatóan rákacsintott.

-Hát én…- Harrynek mindössze egy fiú felismerése jelentett gondot a hatból – vagy hétből, ha a kutya animágus – de így, hogy itt voltak egymás mellett nem volt nehéz észrevenni a hasonlóságot a két átható kék szempár tulajdonosa közt.- …tulajdonképpen mindenkit. Csak… van, aki kicsit más.

-Személyesen is ismered valamelyikünk donorját?- kérdezte Hart izgatottan.

-A tiédet csak fényképről, a többieket viszont mind ismerem.- Harry nyelt egyet. Az apján kívül mindenkivel találkozott már személyesen.- Harry Potter vagyok. -mutatkozott be Harry kissé szorongva.- Mi lesz, ha ők is csak azt az átkozott heget látják? - Titeket hogy hívnak?

-Igazgató úr, bemutathatom magunkat?- kérdezte Catsy. Dumbledore bólintott. A mini-Piton óvatosan meghúzta a kutya fülét.- Változz vissza. Szeretnélek bemutatni.

Harry azóta várta ezt a pillanatot, mióta meglátta a fiúkat. A kutya először felnézett, majd egy szempillantás múlva emberként ült barátja mellett. Harry nem hagyta, hogy elöntsék az érzelmek.

-Ez a fiú nem Sirius, ahogy az a másik sem Voldemort.- mondta magában.

-Szóval ő Pad, Fox, Falco, Hart, Wulpus és Ted.- sorolta, Harry számára furcsának tűnő kedves hangon a fiú.

-Ő pedig Catsy.- tette hozzá Pad.

-Lupin tanár úr mesélt rólad.- kapta fel a fejét Ted.

-Mesélt?- mordult föl Falco.- Megemlítette, amikor a főbenjárókról beszéltünk, hogy ő az egyetlen, aki túlélte az Adava Kedavrát… Mi a baj?

Pad és Ted egyszerre vonaglottak meg. Harry észre vette, hogy Sirius hasonmása jóval sápadtabb, és soványabb, mint a… donorja, de nem igazán tulajdonított neki figyelmet. Catsy legyintett.

-A Hold.- felelte tárgyilagosan barátja helyett, majd Harryre nézett.- Pad és Ted vérfarkas. Holnap telihold. Várj csak…

Catsy kutatni kezdett talárja zsebében, majd két fiolát húzott elő. A fény felé tartotta őket, aztán odaadta az egyiket Tednak, a másikat visszatette a zsebébe.

-Még ne idd meg, csak ha rosszabb lesz.- mondta komolyan.- Neked most nem adom oda Pad,  úgyis együtt megyünk, majd szólj, ha kell.

-Catsy nekem… nincs szükségem erre.- Ted csillogó szemekkel nézte a gyógyszert tartalmazó fiolát.

-Ted, ezt azonnal hagyd abba!- rivallt rá Pad, s Harry látta, hogy a társai egyetértenek vele.- Azt hittem ezen már túljutottunk. Fox, légy szíves figyelj rá, hogy bevegye.

Fox bólintott.

-Te fertőzted meg őt?- kérdezte halkan Harry Tedet. A sápadt fiú alig érthetően motyogott valamit, mire Falco villámló tekintettel fordult Harryhez.

-Azok az állatok direkt zárták össze őket.- miközben beszélt Catsy átkarolta Tedet.- Ez a szerencsétlen azóta depressziós, mert nem képes felfogni, hogy erről nem ő tehetett.

-Ne bántsd!- figyelmeztette Catsy Falcot.

Piton hangosan felhorkantott.

-Azt hiszem, ideje lenne elkezdenünk az órát.- nézett végig a társaságon az igazgató.- Harry, te Catsyvel, Paddel és Falcoval fogsz órára járni, Piton professzor felügyelete alatt. Arra kérlek, hogy a következő néhány óra előtt mindig gyere fel ide, hogy együtt mehessetek a professzor irodájába.

A kis csapat némán tette meg az utat Piton irodájáig. Harrynek ugyan rengeteg kérdése lett volna, de három társát túlságosan is lefoglalták a kastély díszítésére szolgáló páncélok, festmények és faliszőnyegek.

-Akkor akár kezdhetnénk is veled.- vicsorgott Padre Piton, s bevágta az ajtót.- Készülj fel…- Harry összeszorított fogakkal nézte az előadást, nagyon jól ismerte Piton ilyesfajta megnyilvánulásait.-… most! Legilimens!

Perselus az első pillanatban azt hitte a kölyöknek sikerült kizárnia őt. De aztán megjelentek az emlékek. Szépen lassan kavarogtak, mintha egy teli üst fölé hajolt volna…

-De az emlékek nem kavarognak maguktól.- emlékeztette magát Piton.- Ez a kölyök azt hiszi, átverhet.

Gondolatban az egyik közeli emlék felé nyúlt, hogy előtérbe húzhassa, de mikor végre szemügyre vehette volna, a Bájitalok Mestere észre kellett, hogy vegye az emlék furcsa összetételét. Valahogy mintha megvágták, vagy egymáshoz montíroztak volna a különböző képeket.

-Ügyes, egész ügyes.- jegyezte meg magában a tanár.- Csakhogy ezt a képzetet a legnehezebb fenntartani, még akkor is, ha valakinek az agya egyébként is elég kusza.

Hosszú percek telhettek el, és a képzet még mindig nem változott. Aztán valami olyan történt, amit Piton még sohasem tapasztalt korábban.

-Ne így csináld!- szólt egy távoli hang, független az összes emléktől.- Egyszerűen lökd ki!

Egy pillanat múlva Perselus úgy érezte, mintha megpofozták volna. Aztán újra a jelenben volt… a kölyök kizárta… egyszerűen kilökte… képtelenség.

-Paddy?- a hang, ami az előbb távolinak tűnt, most közvetlen közelről hallatszott. Beletelt még egy másodpercbe, mire Piton beazonosította a hang forrását. A “klónja” – ahogy Potter fogalmazott – annak a bolhás dögnek a rekonstrukciója mellett térdelt. Az arca aggodalmat tükrözött. Pad a földön feküdt, és hangosan zihált.- Paddy, jól vagy?

-Persze.- jött a válasz. Catsy újra elővette a gyógyszeres fiolát, kinyitotta, aztán óvatosan felemelte barátja fejét, és belediktálta az orvosságot.- Köszönöm.

-Olyan lökött vagy.- csóválta a fejét Catsy.- Csak ki kellett taszítani sőt, igazából be sem kellett volna engedned. Éles helyzetben jó lett volna ez a megoldás, de ha nem muszáj, ne fáraszd magadat…- Catsy fölemelte a fejét és Pitonra nézett.- Lehetek én a következő, uram?

Harry lélegzet visszafolyta nézte, ahogy Piton végrehajtotta a varázslatot Catsyn.

-Ne görcsölj.- mondta lazán Falco, Harry merev arcát fürkészve.- Catsy tudja, mit csinál.

*

Perselus egy, a neon fehér fényével kivilágított teremben találta magát. Pitont szinte letaglózta az a tény, hogy benne van az emlékben. Pontosan olyan volt, mintha egy merengőbe nézett volna. Ahogy körülnézett az aurorképző tornatermében használatos bordásfalakat, zsámolyokat és hosszú padokat pillantott meg. Az teremből két ajtó nyílt. A Perselustól messzebb lévő ajtó mellett hét, tizenhárom-tizennégy éves, fekete melegítős fiú vigyázzállásban állt egymás mellett. Az ajtó kinyílt, és egy szintén melegítőbe öltözött férfi lépett be rajta.

-Csík nélküliek a terem jobb oldalába, csíkosok a terem bal oldalába.- adta ki az utasítást a férfi.- Bemelegítés megvolt? Pálca van mindenkinél?

-Igen, uram.- válaszolták kórusban a gyerekek. Perselus figyelte, ahogy két fiú kiválik a csoportból, és átfut a terem másik oldalába. Az ő melegítőjük oldalán nem volt csík. Malfoy és Lupin… furcsa párosítás.

-Jobboldal párbaj-gyakorlat, baloldal szaltó.- a kopasz férfi intett egyet a pálcájával, mire üveghez hasonló fal emelkedett a terem közepén elválasztva a párbajozókat a többiektől. A testnevelő most már csak a baloldallal foglalkozott. Elővarázsolt egy hatalmas fehér szivacsot, aztán belefújt a sípjába. A fiúk tökéletesen hajtották végre a feladatot. Három sorozat után duplaszaltó, újabb három után esésből bukfenccel gurulás tovább kézenállásba onnan pedig alap-küzdő-állásba. Perselus az első két perc után leült egy padra és figyelmét a párbajozókra irányította. Ted öt percen belül lefegyverezte Wulpust.

-Következő páros!- kiáltotta a kopasz. Ted a következő minutumban összeesett.- Keljen föl! Gyerünk!

-Hagyja őt békén!- Perselus egyáltalán nem lepődött meg azon, hogy Pad egy ugrással a vörösbarna hajú társa mellett termett, és szikrázó tekintettel méregette ellenfelét.- Miért nem egy magának valóval kezd ki?

-Mondjuk veled?- kérdezett vissza gúnyosan az oktató.

-Mi korántsem vagyunk azonos súlycsoportban.- felelte jeges nyugalommal Pad.- Feltéve, hogy nem akar mindenáron vérfarkas lenni. Nem egy élmény, nekem elhiheti.

Idő közben Catsy is odaért egy üvegcsével a kezében. Az oktató, úgy tűnt tényleg nem akar a kór hordozója lenni, ugyanis csak legyintett egyet és folytatta az órát. A következő páros Potter és Denem volt – Perselus észrevette, hogy a csíkosok közt is van különbség. Míg Falco és Hart ruhájára csak egy-egy volt varrva, Pad és Catsy oldalán már kettő-kettő futott végig.

Ez a párbaj hosszabb volt, mint az előző. Falco körülbelül nyolc perc alatt ütötte ki a pálcát Hart kezéből. Aztán jött ő és Black. Piton erre különösen kíváncsi volt. A párbaj közben az edző gyakran rajtakapta valamelyik kölyköt, hogy nem a feladatot végzi, hanem a párbajt figyeli. Piton kivételesen megértette a dolgot. A párbaj bő húsz perce tarthatott, és ezalatt az idő alatt egyik fél sem vesztette el a pálcáját.

-Invito!- erre minden fej a párbajozok felé fordult. A varázsige hatott… mind a kettő. A két pálca a magasba röppent, aztán pontosan tulajdonosaik között félúton leesett. Mindkét fiú egyszerre ért oda a pálcájáért, aminek az lett az eredménye, hogy jól fejbe kólintották egymást, és azonos időben érték el a pálcákat. A kopasz belefújt a sípjába.

-Döntetlennel vége!- kiáltotta.- Erre nincs idő! Az PP501-est várják a laborban.

-Igen, uram, máris megyek.- mondta Catsy, de hangja beleveszett a többiekből feltörő nevetésbe.

Perselust ugyan érdekelte volna, hogy kollégája hogyan küzd meg a továbbiakban Black hasonmásával, de szinte észre sem vette, és már egy másik emlékben volt. Csakhogy nevetés, és erős fehér fény helyett itt kétségbeesett kiáltozás és a tűz forró, sárgás fénye vette körül. Először akaratlanul is menekülni akart ebből a pokolból, de egy ismerős hang észhez térítette.

-Ted! Ted, nem láttad Padet?- Catsy közvetlenül Piton mellett állt, egyik kezében a pálcájával, a másikban egy elsősegélyes dobozzal.

-Visszament Fox…- kezdett bele Ted, de a mondatot nem tudta befejezni, a rátörő köhögő-roham miatt. Catsy gondolkodás nélkül vágott át a tűzön Ted mellé, a hóna alá nyúlt, aztán egy vízsugárral ösvényt vágott a lángfalba. Perselus követte a két fiút kifelé a tűzből.

Catsy és Ted aránylag hamar elérték az intézetet körülvevő erdő szélét. Wulpus és Hart is ott volt. Mindketten aggodalmas arccal néztek hol Tedre, akin újra erőt vett a köhögés, hol pedig a lángok között őrülten rohangáló alakok felé.

-Csak tudnám, hogy a nyavalyába gyulladhatott ki.- mondta Wulpus.

-Ez mágikus tűz.- válaszolta halkan Ted.- Az épületen kívül semmi más nem fogott tüzet... az micsoda?

Piton követte a fiú tekintetét, és keserűen elmosolyodott. Az égen a Sötét Jegy undorító rajza villódzott az Adava Kedavra zöld színében.

-Nem tudom, de úgy tűnik, a felnőttek tudják.- jegyezte meg Hart. Az állomás dolgozói egy pillanatra megdermedtek, aztán még az eddiginél is jobban eluralkodott rajtuk a pánik.

-Szedjék össze magukat!- kiáltotta egyikük, akit úgy tűnt a Jegy látványa észhez térített.- Meg kell találnunk a gyerekeket, mielőtt a halálfalók találják meg őket!

Piton gyűlölte magát a tehetetlenségéért, amikor meglátta az első csuklyás alakot kilépni a fák közül.

-Adava Kedavra!- mondta a halálfaló könnyedén, a kutató felé intve a pálcájával. A férfi holtan rogyott össze.

-Ez… nem lehet igaz.- lehelte holtra vált arccal Wulpus. Piton kissé komikusnak érezte a helyzetet. Már régen a tudomására jutott, hogy Lucius Malfoy vezette az állomás elleni merényletet… és a hang ami az imént az átkot mondta minden kétséget kizáróan az övé volt.

-Te jó ég Paddy!- Catsy hangja ostorként csattant társai hátán.- Meg fogják ölni őket…

-Nem, nem fogják.- Ted együtt érzően nézte Catsy hátát.- Valószínűbb, hogy magukkal vinnék őket, ahogy minket is. Nem maradhatunk itt tovább.

-Amíg a saját szememmel nem látom holtan, én nem...- kezdte Catsy, de Hart közbevágott.

-De igen Catsy, ha nem érkeznek meg két percen belül, sorsukra kell hagynunk őket.- kezét Catsy vállára tette, és csöndesen folytatta.- Catsy, Pad és Falco azért ment vissza, hogy megmentsék Foxot és Billyt. Ha itt maradunk és bajunk esik, az olyan mintha elárultuk volna őket.

-Sorsukra hagyni őket legalább akkora árulás…

-Catsy! Ha élve jönnek ki ebből a pokolból és rájönnek, hogy elraboltak minket, beleőrülnek… Pad biztosan.- Hart most már erősen fogta társa karját, mintha attól félne, hogy az berohan a lángok közé.- Ha követik a szagunkat, hamar megtalálnak… gyere, menjünk! 

-Hé!- csattant valahol a közelben Avery hangja.- Megvannak! Ott az…

-Stupor!- Avery hangja hirtelen elhalt, és Bill Weasley alakja bontakozott ki a fák közül, nyomában Dumbledore-ral és Lupinnal. Az igazgató azonnal meglátta a fiúkat. Intett a pálcájával, hogy pajzsot húzzon a köréjük. Mivel egyik fiú sem próbálta feltörni a varázslatot, Perselus tudta, hogy a fiúk előtt nem kérdéses ki az, aki a javukat akarja. A halálfalók közül egyre többen bukkantak föl az épület ezen oldalán. Lupin, Bill és Dumbledore már egész közel jutottak a fiúkhoz – szép számmal hagyva maguk mögött az elkábított halálfalókat – amikor egy újabb csoport bukkant fel a hátuk mögött.

-Vigy…- Wulpus gyorsan befogta Ted száját, és jelbeszéddel óvatosságra intette. Habár a fiú rendesen megégett, elég aktívnak bizonyult. A halálfalók, úgy tűnt nem hallották meg a hangját, vagy ha mégis, a magasból lecsapó sólyom elterelte a figyelmüket. A lángok kettéváltak, és két fiú torz sziluettje tűnt fel közöttük.

Catsy nem bírta tovább. Kitépte magát Hart szorításából, és két barátja felé rohant, átokesőt zúdítva mindenkire, aki az útjába került.

Lupin pár lépéssel lemaradva követte. Piton előtt nyilvánvaló volt, hogy azonnal felismerte a vonásait Catsyben, éppúgy mint Blackéit Padben.

Weasley az utolsó közeledő halálfalót is kiütötte, a sólyom pedig mostanra már emberi alakban, szétterülve hevert az egyik fa tövében. Hart odarohant hozzá.

-Stimula!- a bűbáj aránylag gyorsan hatott, de Hartnak így is vonszolnia kellett a félig még eszméletlen Falco-t.

Piton alaposan végigmérte a Fox-Pad párost. Dumbledore hasonmása sokkos állapotban volt, és a szituációnak megfelelően is nézett ki.

-Tehát Billyt nem sikerült kihozni… szerencsétlen kölyök.- Piton vetett egy pillantást a lángoló épületegyüttes felé.

Pad korom fekete volt, szédült és minden bizonnyal fuldoklott is. Catsy feltépte az elsősegélyes doboz tetejét és villámgyorsan ellátta Foxot. Aztán legalább hat fiola társaságában Padhez lépett, hogy egyesével leöntse a torkán az üvegcsék tartalmát.

-Nem kell…- nyögte Pad a harmadik bájital elnyelése után.

-De.- jelentette ki Catsy, aztán hozzátette.- Mindet én csináltam, tudom, mire valók.

-De Fox…- próbálkozott újra a gyógykezelt.

-Sokkos, nem nyel le semmit. - torkolta le barátját Catsy.- Érte most nem tehetek többet.

-Indulnunk kell.- jegyezte meg Bill, miközben segített Tednek a felállásban.

*

Perselus előtt elmosódtak az emlék körvonalai, s mikor a látása kitisztult már újra a saját irodáját látta, ahol…

-Hát maguk mit csinálnak!?- förmedt rá a tőle néhány lépésre ücsörgő hármasra. Harry, Falco és Pad zavart tekintettel néztek vissza rá.

-Tanár úr… az órának már régen vége.- Falco a kandallóra mutatott.- Dumbledore professzor már kétszer is benézett. De azt mondta, feltétlenül várjuk meg amíg a tanár úr elenged minket, különben… mit is tesz velünk?

-Nem tudom, de elég fenyegetően hangzott.- jegyezte meg Pad.

-Mintha valami négyelést is említett volna.- szúrta közbe Harry.

-Ja igen tényleg.- bólogatott Falco.

Piton gyilkos pillantást vetett a mellette álló Catsyre. A fiú azonban nem vele foglalkozott. Mielőtt Piton bármit tehetett volna a fiú Padhez fordult és karjait a nyaka köré fonta.

-Ne haragudj, hogy annyi bájitalt nyomtam beléd! Akkor nem is tűnt olyan soknak!- hadarta Catsy.- És te csak nyelted és nyelted! Te jó ég! Együtt rettenetes íze lehetett, jó, hogy nem hánytad ki az egészet… de megérdemelted.- Catsy elengedte Pad nyakát és szigorú arccal folytatta.- Hülye voltál. Rám hoztad a frászt. Meg ne próbáld még egyszer.

-Mármint a frászt rád hozni?- kérdezte Pad. Catsy bólintott.- Jó. De figyelj szerintem ez nem rajtam múlik.

Piton a látottakon merengve felkísérte őket az igazgatói irodáig, ahol a három fiú elbúcsúzott Harrytől, aztán Dumbledore kandallóján keresztül vissza hopp-poroltak a Grimmauld tér 12-be.

-Igazán szólhattatok volna, hogy “Nyugi haver, kormosan és félhullán, de előkerülünk!”- morgolódott Catsy, miközben a konyha felé baktattak Paddel és Falcoval.- De nem, nem is foglalkoztatok azzal, hogy mi halálra aggódjuk magunkat miattatok.

-De Catsy, neked sem jutott eszedbe.- szólt közbe Falco.- Egyébként értem is aggódtál?

-Nem annyira.- vallotta be Catsy.- Te tudsz repülni, Pad és Fox nem.

-Tudom, hogy a barátok őszinték egymáshoz, de most jólesett volna, ha ferdítesz egy kicsit.- Falco betaszította a konyhaajtót.

-Na végre!- kiáltotta Hart, és fölpattant a székéről.- Már azt hittük itt veszünk éhen. Hol voltatok?

-Okklumencián.- válaszolta Catsy a lehető legártatlanabb arccal.

Hart felvonta az egyik szemöldökét, de végül nem szólt semmit.