1996. november 15. péntek
A hatodéves Griffendél-Mardekár csoport egyszerű álommentes-altatót készített Madam Pomfrey számára. Perselus Piton ragadozó tekintettel nézett végig diákjain. Pillantása végül Harryn állapodott meg. A fiú látszólag teljesen elmerült a gondolataiban, és mosolyogva nézte a keze alatt apróra darabolódó kankalin gyökeret. Amint megérezte, hogy figyelik, felkapta a fejét. Tekintete összekapcsolódott Pitonéval. A következő pillanatban a tanár szemei elkerekedtek. Piton hirtelen nem volt biztos benne, hogy ébren van… a fiú szemein keresztül egy nagyobb létszámú teadélutánra kapott rálátást.
-Na de professzor úr!- mondta Hart tettetett felháborodással. Egy pillanattal később a férfi mellkasa tompán bizseregni tetszett a mentális taszítástól. Miután túltette magát első döbbenetén, elöntötte a düh.
Hogy mer Potter bulit rendezni az agyában?! Ráadásul az ő óráján!
-Potter óra után itt marad!- üvöltötte önmagából kikelve a férfi. Majd látva a fiú változatlan derűjét magában dühöngött tovább.- Hogy nem sül le a bőr a képéről! Hát ez volna a trükk! Szórakozni akarsz velem Potter? Hát jó te akartad.
Piton szája gonosz mosolyra húzódott, ahogy bosszúját tervezgette…
|