Perselus Piton gonosz vigyorral mérte végig a helyüket elfoglaló diákokat. Rettentően várta ezt az órát. Harry halk sóhajjal ült le a tanári asztal előtti padba, elolvasta a táblán a hozzávalók listáját, előkészítette őket, aztán üveges tekintettel nézte az üstje alatt fellobbanó lángocskát.

Piton arca megrándult, ahogy kissé elkésve visszafojtotta sátáni vicsorát.

Harry a receptre vetett egyetlen pillantás nélkül látott neki a kotyvasztásnak. A második és harmadik hozzávaló főzetbe keverése között – nagyjából negyedórával később – Piton elérkezettnek látta az időt a cselekvésre. Körbejárt a diákok között, kritizált, pontot vont le, végül megállt Harry mellett és hirtelen az asztalra csapott.

A fiú felkapta a fejét és egyenesen a tanár szemeibe nézett. Perselus elégedetten elvigyorodott. Harry Potter agyában kellemes hangulatú csevely folyt.

-Mr. Potternek órája van. A bulinak vége.- közölte Piton gonoszul és lezárta Harry elméjét.

-Na!- tört ki egyszerre mind a hét fiú, amikor a mentális pofon visszaröptette őket a Grimmauld térre.

-Kidobott.- mondta Hart keserűen.- Pedig milyen jó buli volt!

-Szerintetek Piton professzor meddig tudja fenntartani a falat?- kérdezte Ted. Falco elvigyorodott.

-Csak a szemkontaktus idejére.- mondta Fox.- Harry? Rendben vagy?

-Aha.- jött a válasz.- Ha láttátok volna az arcát! Mintha előre hozták volna a karácsonyt. Hol tartottunk?

-A roxmortsi hétvégénél.- emlékeztette Pad.- Épp azt mondtam, hogy mi is ott leszünk.

Harry elvigyorodott.

-Dumbledore hoz nekünk hollóhátas talárokat.- tette hozzá Ted.- Rem… izé, Lupin tanár úr, Bill és Charley Weasley fognak elkísérni minket.

-Tegezed Lupint?- csodálkozott Harry.

-Ó, neked még nem mondta?- kérdezte lelkesen Fox.

-Mit?- értetlenkedett Harry.

-Négyszemközt tegezhetem.- mondta Ted. Harry ugyan nem látta a fiút, mégis érezte, hogy elpirult.

-Nem azt, bolond medve!- torkolta le Hart.- Hanem, hogy…

-Lupin professzor örökbe akarja fogadni!- vágott közbe vidáman Pad.

-Persze, csak ha Dumbledore professzor el tudja intézni.- tette hozzá Wulpus.

-Ő ne tudná.- nevetett Fox.- Tavaszra az összes hivatalos formaságot elintézi.

-De hisz ez nagyszerű!- Harry lopva Piton felé sandított, remélve, hogy csak gondolta a szavakat.- De remélem nem csak ő lesz ilyen szerencsés...

Pad a hálószobájuk széles ablakpárkányán ült, és egykedvűen nézett ki a szakadó esőbe. Catsy és Ted sakkoztak. Az aznap esti okklumencia-órájuk elmaradt a mágiaügyi miniszter vacsora meghívása és Piton “más elfoglaltsága” miatt. Pár perc elteltével Catsy mattot adott, s diadalmas mosollyal visszairányította a bábúkat a dobozukba. Ted az órájára nézett.

-Nyolc óra van, nem megyünk le vacsorázni?

-De, ez jó ötlet.- Pad lemászott az ablakpárkányról, és két barátjával a sarkában kilépett szobájuk ajtaján.

Már a desszertet ették, amikor a konyhai kandallóban lobogó tűz szikrázni kezdett, aztán egy hangos reccsenés kíséretében valaki egyenesen az egyik lángoló rönkre érkezett. A jövevény fekete csuhát és fehér maszkot viselt. Kitántorgott a kandallóból, de még mielőtt bárki megmozdulhatott volna, hogy segítsen neki, összeesett, és arccal felfelé elterült kövön.

Catsy egy ugrással az idegen mellett termett, és levette róla a maszkot. Egy pillanatig dermedten meredt a kampós orrú férfira.

-Ez Piton tanár úr.- mondta végül Catsy, tekintetét donorja elkínzott arcára tapasztva.

-De hát… - kezdte Ted, de Catsy félbeszakította.

-Szólj Lupin tanár úrnak, mi Paddel fölvisszük a professzort a szobánkba, és ellátjuk.- miközben beszélt, feltörte Piton védelmét és körbepillantott az elméjében. Egy másodperc múlva már úgy érezte eleget látott, és menekülésszerűen elhagyta a férfi elméjét.

-Cruciatus.- mondta Pad felé fordulva.

-Egy Cruciatus nem csinál ilyet.- csóválta a fejét Pad.

-Ki beszél itt egy Cruciátusról?!- csattant fel Catsy. Pad előhúzta a pálcáját.- Legalább húszat kapott!

-Mobilicorpus!- morogta Pad. A varázsige hatására Piton teste felemelkedett. A fiú maga előtt navigálta fel az ájult férfit a hálószobájukba, aztán megtorpant.

-Az én ágyamra tedd, légy szíves.- mondta Catsy. Pad barátja ágya fölé lebegtette a Bájitalok Mesterét és levette róla a bűbájt.

-Invito!- intett az éjjeliszekrénye felé Catsy, mire egy nagyobb cipősdoboz méretű ládika repült oda hozzá. Felnyitotta az ébenfa fedelet. A ládika tizenkét bájitalos- és három illóolajos-fiolát valamint néhány nehezen beszerezhető hozzávalót, pár bezoár-követ és egy kis porcelánmozsarat tartalmazott. Catsy végigfuttatta ujját a fiolák felett a levendula-olaj után kutatva. Az üvegcse már félig üres volt. Catsy kihúzta a dugót és a tenyerébe csepegtetett az erős illatú folyadékból. A fiolát és a dugót Pad kezébe adta, az illóolajat pedig Piton homlokára kente, és finom mozdulatokkal bemasszírozta.

Az álommentes-altató beadása már nehezebb művelet volt. Időközben Remus és Ted is megérkeztek. Remus gondterhelten ráncolta a szemöldökét.

-De miért kínozták meg ennyire?- morfondírozott félhangosan.- Nem bukhatott le, akkor megölték volna…

-Ez a Voldemort a saját embereit kínozza Cruciátussal?- kérdezte Ted hitetlenkedve. Remus bólintott.- De ha nem tesz különbséget az ellenségei és a saját emberei között, miért csatlakoznak hozzá olyan sokan?

-Az ígéreteivel szemben nehéz ellenállni a csábításnak, ha az ember nem tud a dolog sötétebbik részéről.- mondta Remus.- Nagyon sokan fiatal korukban csatlakoznak hozzá, és ha egyszer mellé álltál, ott is kell maradnod életed végéig. A fájdalom és a félelem tartja össze őket. Ha ez megszűnik, seperc alatt szétszóródnak, ahogy tizenöt évvel ezelőtt.

-És Piton professzor?- kérdezte Pad.- Ő miért csatlakozott Voldemorthoz?

-Azt csak ő tudja.- lépett be az ajtón Dumbledore professzor és Catsyhez fordult.- Hogy van?

-Nagyon kimerült.- felelte Catsy.- Álommentes-altatót is adtam neki, úgyhogy legkorábban holnap délután térhet magához.

-Van, aki helyettesítse?- kérdezte Remus. Dumbledore elgondolkodva nézett maga elé, aztán lassan Catsyre emelte tekintetét.

-Kérhetek tőled egy szívességet?