A hatodéves griffendélesek kedvetlenül baktattak a bájitaltanterem felé. Hermione a reszkető Neville-t próbálta megnyugtatni, természetesen sikertelenül. Harry a tanterem csukott ajtaját nézte. Maga sem tudta miért, de az az érzése támadt, hogy Piton még nem engedte el az előző csoportot. Sejtése beigazolódott, ám egyáltalán nem úgy, ahogy várta… ahogy bárki várta volna.

-Hú, ez szuper volt!- lépett ki az ajtón Colin Creevy, nyomában a többi ötödévessel. Ron felvont szemöldökkel pislogott az izgatottan csevegő diákokra. Ginny hozzájuk lépett.

-Mi ez az őrültek háza?- tudakolta Ron.

-Piton olyan, mintha kicserélték volna.- mondta a lány egyszerűen.- Nem gúnyolódott, nem vont le pontokat…

-Biztosan megőrült.- vélekedett Parvati.- Lehet, hogy mostantól normális lesz.

-Jöjjenek be!- a griffendélesek – a bíztató hírek ellenére – bizonytalanul léptek be a terembe. Harry intett barátainak, akik a terem vége felé vették útjukat, aztán elfoglalta a helyét, az első padban közvetlenül Piton asztala előtt, Draco Malfoy szomszédságában. Persze nem jószántából ült a mardekáros fiú mellett. Piton ültette előre, hogy szemmel tarthassa. Harry körülnézett az osztályban, a tanárt keresve. Piton a laborhoz tartozó raktárból lépett elő, amikor már mindenki helyet foglalt.

-Jó napot mindenkinek.- mondta miközben egy pálcasuhintással kiosztotta a karjában tartott könyveket. Mindenkinek egyet. A diákok többsége – Piton gúnymentes belépőjétől sokkosan – csak egy perc elteltével vett tudomást az előtte heverő vaskos kötetről.

-A mai órán a figyelem-összpontosító bájitalokkal fognak megismerkedni.- folytatta Piton.- Lapozzanak a könyvben a 267. oldalra, és figyelmesen olvassák el egészen a 279. oldalig. Jegyzetelni természetesen kötelező. Ezzel harminc perc alatt végezniük kell, utána kiválasztják az önök számára legszimpatikusabbat és elkészítik. A felcímkézésnél ne felejtsék el feltüntetni a bájital nevét.

Az osztály vontatott mozdulatokkal kezdett neki a feladatnak. Harry elgondolkodva nézett a nyitott könyv lapjain sorakozó betűkre, majd Pitonra. A férfi hirtelen jött viselkedés változására csak egyetlen magyarázatot tudott elképzelni.

-Catsy, te vagy az?- kérdezte Harry.

-Hello, Harry!- Piton felnézett az asztalán heverő pergamen kötegből.

-Mit keresel te itt?!- Harry csak rettenetes erőfeszítés árán tudta visszafojtani cinkos vigyorát.

-Helyettesítek.- Catsy hangjából egyértelműen kihallatszott a lelkesedés.- Százfűlé-főzettel.

-Piszok jól csinálod.- Harry olvasni kezdte a barátja által kijelölt anyagrészt.- Igazán véglegesíthetnéd magadat.

-Kösz.

-De hogyhogy itt vagy? Mi van Pitonnal?

-Kedd  este szabályosan kiesett a kandallóból.- Catsy elkomolyodott.- Szörnyű állapotban volt. Most a főhadiszálláson alszik, a bájitaltól, amit adtam neki.

-De hát mi történt, lebukott?

-Nem, Lupin professzor szerint csak nem adott át kellő mennyiségű információt.

Catsy tett egy kört a teremben. Néhány diák már végzett az anyag kijegyzetelésével, és hozzálátott a főzet elkészítéséhez. Harry látta, ahogy barátja szúrópróbaszerűen belenéz néhány társa jegyzetébe. Amikor mellé ért Neville elsápadt, mintha arra számítana, hogy a férfi hirtelen ötlettel leüvölti a fejét. Catsynek persze esze ágában sem volt fejeket leüvölteni, helyette inkább fogta a fiú pennáját és kijavított ezt-azt a vázlatában, aztán továbblépett. Neville megbabonázva meredt utána.

-Ha mellém érsz, igazán gúnyolódhatnál egy kicsit.- javasolta Harry.

-Gúnyolódni?- kérdezett vissza Catsy.- Miért?

-Hát, már az előző osztály is azzal a biztos tudattal hagyta el a termet, hogy Piton megőrült.- magarázta Harry.- Ő nem szokott ilyen lenni. Ő gúnyolódik. Főleg velem. Ja! És kivételezik a mardekárosokkal. Ha ők elrontanak valamit, nézz nagyon elnézően.

-A zöld-ezüst társaság?- kérdezte Catsy, Harry gondolatban helyeselt. Catsy, mint kiderült egész frappáns sértés és gúnyesőt tudott zúdítani a Harry által javasolt célszemélyekre. Harryt sem kímélte. Egyik ilyen megjegyzése után Draco Malfoy hangosan felkacagott.

Catsy épp készült felcsattanni, amikor Harry villámgyorsan kapcsolt.

-Ne!- a felcsattanás elmaradt.- Őt ne.

-Miért? Ki ez?

-Bármilyen furcsa tőle függ a donorod egyészségi állapota, talán az élete is.- mondta Harry elszontyolodva. Szívesen megnézte volna, hogyan reagál Draco egy Catsy-féle beszólásra.- Voldemort táborában az apja alvezérnek számít.

A második óra elején Catsy ismét eltűnt a szertárban, de ezúttal üres kézzel tért vissza.

-Mit csináltál?- kérdezte Harry, de rögtön rájött, hogy ostobaságot kérdezett.

-Már rájöttél ugye?- kérdezte a fiú kedvesen.

-Hogy tudod óránként lenyelni azt a… bájitalt?- szörnyülködött Harry, visszaemlékezve saját találkozására a százfűlé-főzettel.

-Arra gondolok, hogy inkább ma megiszom ötször, mint a következő héten ötvenszer.- felelte Catsy nyugodtan. Harry magában elismerte, hogy igaza van.

-Mikor kolompolnak már?- hallatszott Pad hangja valahol Harry elméjében.

-Még jó húsz perc.- felelte Catsy.

-Addig meghalok unalmamban.- morgott Pad.- Ti persze marha jól elvagytok, és még csak eszetekbe sem jutottam.

-Miért mit csinálsz?- kérdezte Harry.

-Itt ücsörgök már legalább öt órája egy széken és azt lesem, hogy az eszméletlenre altatózott bájitaltan tanár lélegzik-e még.  Az elején a körmömet is lerágtam, de szerintem már nincs miért aggódni. Talán ha felébred még szüksége lesz egy kis ápolásra.

-Szóval a donorom nem elég érdekes társaság?

-Bevallom így, hogy eszméletlenül fekszik, rém unalmas.

-Jól van, mindjárt megyek és felváltalak.

-Eszem azt az önfeláldozó lelkedet.

Mire megszólalt az óra végét jelző csengő már mindenki lerakta a bájital-mintáját tartalmazó fiolát a tanári asztalra. Volt, aki suttyomban saját felhasználásra is eltett a főzetből. Harry lassú mozdulatokkal rakta el holmiját a táskájába. Hamarosan már csak ő és Catsy maradtak a teremben.

-Bocs, Harry, de rohannom kell.- mondta Catsy. Piton hangján Harry furcsának találta ezt a mondatot.- Mindjárt lejár az egy óra, és most már nem akarom újra bevenni.

-Meg tudom érteni.- mondta Harry, majd hozzátette.- Már kóstoltam.

-Nocsak, nocsak.- vigyorodott el Catsy. A változás drasztikus volt. Piton arca egy pillanat alatt éveket fiatalodott. Harry először azt hitte a főzet hatása múlt el, de tévedett. Catsy még mindig Piton vonásait viselte, és csak a széles, káröröm nélküli vigyor változtatott rajta.

-Harry mi a baj?- a férfi vonásai újra megkeményedtek.

-Semmi, csak még sosem láttam Pitont mosolyogni.- rázta meg a fejét Harry.- Menj, mielőtt visszaváltoznál.

*

Perselus Piton hirtelen eszmélt fel álmából. A homlokán hideg verejtékcseppek gyöngyöztek, a szája kiszáradt. A csontjai még sajogtak a nemrég átélt fájdalomtól. Ezek a dolgok megszokottak voltak egy-egy halálfaló gyűlés után. Az viszont, hogy valaki megnyugtatóan suttogjon neki teljesen idegen volt a számára. Lassan felnyitotta az egyik szemét.

-Minden rendben professzor?- kérdezte Catsy aggódva. A fiú az ágy mellett ült, kezében egy kicsire hajtogatott törülközővel. Piton erőtlenül bólintott. Catsy letörülte a homlokáról az izzadság cseppeket, aztán benyúlt a férfi hóna alá, és segítette a felülésben.

-Ezt igya meg.- nyújtott át egy pohár vizet a fiú.- Nagyon aggódtunk magáért, professzor úr.

-Perselus.- lehelte Piton, nekidőlve az ágytámlának. Catsy halványan elmosolyodott.- Milyen nap van?

- Péntek és délután négy óra …- mondta Catsy, majd óvatosan hozzátette.-… Perselus.

-Az óráim?- kérdezte a férfi lemondóan.- Elmaradtak?

-Nem, nem maradtak el.- Piton kérdőn nézett a fiúra.- Dumbledore professzor megkért, hogy helyettesítse-lek. Az elsőseiddel leírattam a bájital-szaktanteremben érvényes szabályokat – merthogy nem tudták őket – az ötödéves griffendél-mardekár csoportal a “Mérgek és ellenmérgek”-et vettük, és egytekercses házidolgozatot kell írniuk a bezoár használatáról. A hatodéves griffendél-mardekár csoportnak a “Figyelem-összpontosító bájitalok” című anyagrészt adtam kijegyzetelésre, és mindenki elkészítette az egyik főzetet. Engedtem, hogy maguknak is vigyenek.

Pitont szégyenérzet töltötte el, amiért ennek a fiúnak kellett megtartania az óráit. De aztán, ahogy Catsy beszélt, ez az érzés átalakult, és irányt változtatott. Rá kellett döbbennie, hogy büszke a fiúra.

-Pedig ehhez semmi jogom.- bizonygatta magában.

-Harry sokat segített.- folytatta Catsy.- A hatodévesekkel még gúnyolódtam is. Májfolttal nem.

-Ki-kivel nem?

-Mármint Malfoyjal, bocsánat.- Catsy lesütötte a szemét. Nem direkt mondta rosszul a fiú nevét, maga sem tudta miért, így rögzült benne.

Egy pillanattal később egyszerre kapták fejüket az ajtó felé, ami nyikorogva kinyílt. Pad lépett be rajta, egy tálcát a kezében tartva, egy másikat pedig maga mögött lebegtetve.

-Jó napot, professzor úr.- mondta halkan, az ágyhoz lépett és átadta a kezében tartott tálcát Pitonnak, a másikat Catsynek.- Mrs. Weasley küldi.

-Köszi Pad.- mosolygott rá Catsy.- Te ettél már?

Pad megrázta a fejét.- Pótoltam. Jó étvágyat kívánok.

Azzal kiment, az ajtó pedig nyikorogva becsukódott.

Piton elgondolkodva nézte a tálcán lévő ételhalmokat. Meglátszott rajta, hogy Molly Weasley adagolta.

-Perselus?- kérdezte Catsy, miután a férfi befejezte az evést.- Én kedd este feltörtem a védelmedet, hogy megtudjam, mitől kerültél olyan állapotba, amilyenben voltál. Nagyon sajnálom, nem lett volna szabad…

-Semmi baj.- mondta Piton önmagát is meglepve.- Legalább biztos lehetek benne, hogy nem fogsz csatlakozni ahhoz a csürhéhez.

-Tényleg nem haragszol?

-Engem is meglep, de nem.- mondta Piton, majd először mióta felébredt alaposan körbenézett a szobában.- Tulajdonképpen hol vagyok?

-A mi szobánkban Paddyvel és Teddel.- felelte egyszerűen Catsy.- Az én ágyamban, ha erre vagy kíváncsi.

-És te hol aludtál?

-Pad ágyában, az ablak mellett.

-És ő hol aludt?

-Hát mellettem.- felelte Catsy értetlenkedve. Piton felnyögött.

*

Catsy úgy döntött aznap éjszakára még ott fogja Pitont. A férfi ellenkezett ugyan, de mivel nemhogy menni, még felállni is képtelen volt, végül beadta a derekát. Lupin fölajánlotta neki, hogy a vendégszobában aludjon, de Catsy ragaszkodott hozzá, hogy továbbra is az ő ágyát vegye igénybe.

Piton épp végzett a vacsorájával, amit Fox hozott föl neki, amikor Ted belépett az ajtón.

-Jobban érzi magát, uram?- kérdezte ágyazás közben a fiú

.

-Jobban.- felelte Piton. Ted felhagyott az ágyazással, és leült a betegágy mellé állított székbe.

-Maga is ismerte Pad donorját?- kérdezte a fiú. Piton zavartan bólintott.- Milyen volt?

-Ezt inkább a saját donorodtól kellene megkérdezned.- mondta Piton. Ted azonban hajthatatlan volt.

-Ők barátok voltak. Lupin professzor csak elfogultan tudna beszélni róla.

-Ez igaz.- ismerte el magában Piton.

-Engem az érdekel, milyen volt valójában.

Piton elgondolkodva nézett a fiúra. Legszívesebben csak annyit mondott volna, hogy “Black egy rohadt szemétláda volt”, de ez a megállapítás nem minden esetben volt helytálló. Ez a kölyök azért jött hozzá, hogy reális képet kapjon, hát akkor azt fog adni neki… majdnem reálisat persze.

-Sirius Black az iskola egyik üdvöskéje volt.- mondta közömbös hangon.- Közkedvelt és tehetséges.

-De maga gyűlölte.- Ted belenézett a szemébe.- Akkor nyilván voltak rossz tulajdonságai is.

-Fene a vesébelátó mindenit, nem elégszik meg ennyivel!- dühöngött magában a férfi, majd hangosan, immár egyáltalán nem közömbös hangon folytatta.- Valóban, az, hogy imádott másokat megalázni és egyenlőtlen párbajokban legyőzni a gyengébbet, kissé zavaró szokása volt.

-És még?- Pitonnál erre átszakadt a gát.

-Még?- kérdezte vissza gúnyosan.- Ó van még! Rengeteg apró ballépés és áthágott szabály után egy gyilkossági kísérlet, amibe nemcsak az általa fölöslegesnek minősített személy, de még a legjobb barátai is belehalhattak volna! Az egyiket széttépték volna, a másikat pedig letartóztatják, és Azkabanban életfogytiglan elfogultan emlékezhetne az ő drágalátos barátjára!

-És Pad is ugyan ilyen, igaz?- kérdezte Ted ártatlanul. Pitonnak a torkára forrt a szó. Ted felállt mellőle és folytatta az ágyazást. Talán csak azért, mert tudta, hogy barátja pillanatokon belül belép a szobába.

-Jól van, uram?- kérdezte Pad aggodalmas arccal.

-Persze, miért ne lennék.- Piton válasza sokkal mogorvább lett, mint szerette volna, de a fiú úgy tűnt nem vette magára.

-Elvihetem a tálcát?- kérdezte, és a választ meg sem várva elvette a tányérokkal megrakott tálcát.- Visszafelé hozzak még valamit?

-Nincs szükségem semmire.- hárított Piton. Elmerengve nézett a fiú után.- Nem, egyáltalán nem olyan, mint Black volt. Ennek a kölyöknek van önkontrolja, és tisztelettudó.

Fájdalmas volt a felismerés, hogy már nem tudja gyűlölni a fiút. Nem kedvelte, de már nem is gyűlölte. Teddel pedig még számolni fog… de nem most.

*

Sötét volt, mikor Perselus felébredt. A szobát a Hold halvány fénye világította meg. Perselus az ablak felőli ágy irányába meresztgette szemeit, amikor Ted ágya felől meghallotta Catsy hangját.

-Ez idd meg.- mondta halkan a fiú.- Csak álom volt, próbálj megnyugodni.

-Köszönöm.- a remegő hang hallatán Perselus lassan a harmadik ágy felé fordult. Ted halálsápadt arccal, teljes testében reszketve ült az ágyán. Catsy félig mögötte, félig mellette térdelt.- Már sokkal jobb.

-Megyek, megnézem Lupin professzort.- Catsy visszafektette Tedet a párnájára.- Sietek vissza.

Piton hallotta, ahogy két bájitalos fiola összekoccan Catsy kezében. A fiú kisietett a szobából. Néhány perc múlva az ajtó nyikorgása jelezte visszatértét. Ted ágya mellé lépett és kezét barátja homlokára tapasztotta.

-Jól van, a lázad már lement.- állapította meg megkönnyebbülten, majd Piton felé fordult.- Nem akartalak felébreszteni.

-A sötétben is látsz?- kérdezte fojtott hangon Perselus. Catsy odament hozzá, és leült mellé.

-Persze.- felelte, miközben az ő homlokára is rátette a kezét.- Azt hiszem te már rendben leszel.

-Miért nem alszol?

-Ted rosszul volt.

-Most miért nem fekszel le?- pontosított Perselus. Mintegy válaszképpen az ablak felöli ágy tulajdonosa megvonaglott álmában. Catsy egy ugrással ott termett és vigyázva magához ölelte Pad magzati pózba rándult testét.

-Semmi baj.- simogatta meg gyengéden barátja hátát.- Nincs semmi baj.

Ted kimászott az ágyból és egy üvegcsét adott Catsy hátra nyújtott kezébe. Mielőtt visszamászott volna az ágyába, behúzta a függönyöket.

-Merlin szent szakálla!- kapott észbe Perselus.- Hétfő telihold lesz.

Pár évvel ezelőtt undorodott attól, hogy egy vérfarkassal együtt tanítson a Roxfortban, most pedig már négy napja hárommal éjszakázik. Közvetlenül telihold előtt.

Pad végre lecsillapodott a belediktált bájitaltól, és ismét egyenletesen szuszogott. Catsy visszament Pitonhoz.

-Hétfőn is velük maradsz, igaz?- kérdezte Piton.

-Szedik a gyógyszert.- vont vállat Catsy.- Mindig szedték.

-Sosem kérdeztem meg, hogy mióta készítesz bájitalokat.- Catsy elmosolyodott.

-Mióta kivettek a lombikból… legalábbis Pad szerint.

Catsy az éjszaka további részében két barátja között ingázott. A két fiú – a nyugtató-bájital ellenére – többször felriadt, vagy nyöszörögve hánykolódott az ágyban. Catsy hajnaltájban végül Pad ágyára borulva aludt el, úgy ahogy volt, ruhástól.