Falco hányt és üvöltött a fájdalomtól. A testét mindenütt vörös hurkák és vágások borították. Az arcát különös gonddal vették kezelésbe, már semmit sem látott a szemébe ömlő meleg vértől.

Körülötte a halálfalók hangosan röhögtek. Kiröhögik… rajta röhögnek.

Érezte, ahogy valami megmozdul mellette.

Pad. Idáig legalább őt békén hagyták. Az ezüst érintése hosszú órákra kiütötte. Jó neki.

Pettigrew Pad mellé lépett és bal kezével felültette és megpofozta a fiút. Pad nyekkenve terült el a földön. A halálfalók szinte egyszerre szisszentek föl, vagy kaptak a bal alkarjukhoz.

-A Nagyúr hivat, ezt majd később folytatjuk.- mondta Lucius.

Falco kitörölte a szeméből a vért, és barátja felé fordult. Pad haját levágták, ahogy az övét is. Ha valaki hozzá lépett, következetesen Paden keresztül tette. Ő is csupa vér volt.

-Paddy, hallasz engem?- kérdezte Falco, ahogy hozzá simult.- Válaszolj! Kérlek!

Pad lassan kinyitotta a szemeit.

-Hova mentek?

-Voldemort hívatta őket.

-Akkor még nincs vége.- mondta Pad lemondóan.- Még nem hagynak meghalni.

-Miket beszélsz?- hüledezett Falco.- Eddig az tartotta bennem a lelket, hogy a többiek hamarosan megtalálnak és elvisznek minket!

-Meg fognak találni.- erősítette meg Pad.- Te talán ki is jutsz innét. Igyekezz elveszteni az eszméletedet. Úgy könnyebb.

-Paddy…

-Amikor hozzám ért…- Pad hangja elcsuklott.- Majdnem megtört a védelem. Nem engedhetem, hogy bármit is megtudjon. Nem a földön fetrengve fogok meghalni.

-Csak a büszkeség beszél belőled.

-Lehet, de ha csak ez ad erőt?

-Akkor remélem nagyon büszke vagy.- mosolyodott el Falco.- Azért ha nem muszáj, ne öld meg magad, rendben?

*

Falco elborzadva nézte a trónusán terpeszkedő Voldemort Nagyurat. A kígyószerű férfi ajaktalan szája gonosz mosolyra húzódott, miközben Lucius beszámolóját hallgatta a vallatás eredményeiről. Vörösen izzó szemeit a két fiúra függesztette.

-Szóval hollóhátasok.- mondta Voldemort lassan.

-Igen, Nagyúr.- bólintott Lucius.

-És én azt mondtam, hogy hollóhátasokat hozzatok?- kérdezte a Nagyúr Pettigrewra pillantva.

-N-n-nem, m-mester.- dadogta a kopaszodó férfi.

-Így van, én griffendéleseket kértem.- bólintott Voldemort szórakozottan forgatva a pálcáját aránytalanul hosszú ujjai között.- Ismét csalódnom kell benned, Féregfark. Pedig már kezdtem reménykedni, hogy embert faragok belőled. Crucio!

Pettigrew úgy vonaglott, mintha zsinórokon rángatnák, és teli torokból ordított.

-Nagyuram! Az egyik… Ismeri!

-Mit mondtál Féregfark?

-Az egyik… Black… Sirius Black fia… ismeri… a fiút.- zihálta Pettigrew.

-Úgy.- Voldemort lassan fölállt, és lelépett az emelvényről.- Imperio!

-Halljam a neved.- Falco Padre pillantott.

-James Black.- mondta Pad megadóan.

-És a másik?

-Tobias Sims.- Voldemort elégedetten húzta el a száját.- Lám csak, lám. Milyen készségesek vagyunk.

-Már egyszer kiszedték belőlünk, minek kínlódjunk feleslegesen?- Pad pimaszul Voldemort szemébe nézett. Falco összerándult.

-Ne csináld, ebből baj lesz!- mondta kétségbeesetten, de Pad nem figyelt rá.

-Bátor vagy és ostoba.- mondta megvetően Voldemort.- Akárcsak az apád. Crucio!

Falco elhűlve nézte, ahogy barátja összeszorított fogakkal tűri a rátörő fájdalmat.

-És mi van a higgyenek nyafka hollóhátasnak elveddel?- kérdezte keserűen.- Hagyd ezt, és játszd a szerepedet amíg a többiek megérkeznek.

-Hagyja abba!- fakadt ki kétségbeesetten. Voldemort ránézett és mosolyra húzta vonalszáját.

-Ahogy óhajtod. Crucio!

*

-Megtennéd, hogy nem kezdesz több ilyen magánakciót?!- üvöltötte Pad néhány perccel később, mikor Voldemort abbahagyta Falco kínzását, és visszaült a trónusára.- Szerinted én élveztem?! Amíg engem sértegetett és kínozgatott rólad teljesen megfeledkezett! Miért nem bízol bennem?!

-Mert megöleted magad a nagy mártír-szerepben!- üvöltötte vissza Falco, dühösen méregetve a körülöttük álló halálfalókat.

-A fiatalurak egy kis nevelésre szorulnak.- mondta a Sötét Nagyúr, mire a halálfalók felvihogtak.- Bella! Adj nekik leckét jómodorból!

Pad elszántan összeszorította ajkait és egy pillanatra lehunyta a szemét. Amikor kinyitotta, tekintete egyenesen a rá szegeződő vörös szempárba fúródott.

Fél másodperccel később – épp amikor Bella kimondta az átkot – elhányta magát. Akaratlanul, de belelátott a Sötét Nagyúr emlékeibe. A férfi emlékei még mindig ott kavarogtak az elméjében, teljesen elterelve a figyelmét a testét kínzó fájdalomról.

-Pad, mi történt?- kérdezte Falco, érezve a változást. Pad megint hányt. Falco szétfeszítette Pad frissen emelt falait, ami mögé Voldemort emlékeit rejtette.

-Ne…- nyögte Pad, ahogy Voldemort emlékei hozzáférhetőek lettek Falco számára.

- ::Öld meg!:: - sziszegte egy feketehajú magas fiú a baziliszkusznak, mire a vécéfülkében kuporgó lány élettelenül terült el a vizes padlón.

A fiú – Tom Denem, a mintadiák, ahogy egy óriási termetű fiút vádol a gyilkossággal…, amint egyetlen átokkal kiirt egy családot, és sátáni vicsorral továbbáll.

Voldemort Nagyúr, amint végez James Potterrel, aztán a feleségével, és a pálcáját az alig egy éves Harry felé fordítja.

-NEM!- sikoltotta Falco, amikor felismerte a fiú vonásait.

“Tomra gondol, uram?”- Harry hangja tornádóként dübörgött a fülében.

TD503. Tom Denem. Voldemort Nagyúr, aki megölte Harry szüleit, aki megölette Pad donorját, aki rettegésben tartja a varázsvilágot… a donorja.

Ez volt Falco utolsó gondolata, aztán a világ elsötétült előtte.

*

-Keltsétek fel.- mondta Voldemort, Falco felé intve. Egy csuklyás a fiú mellé lépett és durván megrázta. Semmi.

-Stimula!- mondta a halálfaló ingerülten, de Falco eszméletlen maradt. Pad aggódva pillantott felé.

-Nagyuram, talán Piton bájitala…- kezdte Lucius.

-Igaz is.- szakította félbe a férfit Voldemort.- Féregfark, a karodat.

Voldemort rányomta mutatóujját a Pettigrew alkarjába égetett Jegyre. A férfi felvinnyogott.

-Perselus Piton mindig tud nekünk valami újat mutatni.- mondta csevegő hangon Voldemort, Pad arcát fürkészve.- Remélem, tőled sem sajnál majd egy bemutatót… habár, úgy hallottam téged inkább az ezüst dolgok hoznak lázba…

*

Perselus a dolgozószobájában ült, és a diákok bájital mintáit ellenőrizte, amikor a nappalijából Albus Dumbledore hangja szűrődött be a csukott ajtón keresztül.

-Perselus?- Piton kilépett a szobából a kandalló elé.

-Igen, Albus?

-Gyere az irodámba, most.- Dumbledore feje eltűnt a lángok közül, Perselus belemarkolt a hopp-poros dobozkába, és belépett a tűzbe.

Ahogy kilépett az igazgatói iroda kandallójából tekintete összekapcsolódott Lupinéval.

Remus egy hatalmas fotelben ült, egyik karját Catsy vállára téve. A fiú teljes testében reszketett, valószínűleg észre sem vette, hogy Perselus megérkezett. A másik négy fiú, és Potter meg a két Weasley valamivel távolabb állt tőlük. Fox, Hart, Wulpus és Ted arca ugyan arról a félelemről árulkodott, mint Catsyé, de ők, ellentétben társukkal, még tudtak rajta uralkodni.

-Pad és Falco eltűntek.- mondta Remus rövid hallgatás után.- A telepatikus kapcsolat is megszűnt közöttük.

-Hogyan?- kérdezte Perselus.

-Kiküldték őket a boltból, öt perccel később nem voltak sehol.- mondta Bill leszegett fejjel.

-Mikor?

-Jó egy órába telt mire ideértünk.- mondta Remus, és megdörzsölte Catsy hátát. A fiú meg sem rezdült.- Azóta ilyen.

Perselus egy lépéssel előttük termett. Talárja zsebéből egy üvegcsét húzott elő és a tartalmát leöntötte a fiú torkán.

-Mi? Hogy?- rázta meg a fejét Catsy, aztán rábámult Pitonra.- H-hol van Pad?

-Nem tudom.- felelte Piton. Catsy a kezét tördelte.

-Mindig van kapcsolat… amíg él addig kell lennie.- mondta újra visszatérve előző állapotába. Piton erősen megrázta a vállát.

-Segíts nekem megtalálni.- mondta hangosan. Catsy újra ránézett.

-Elzárta magát előlem.- mondta halkan.- De még megvan a kapcsolat… amíg él van.

-Milyen ez a kapcsolat?- kérdezte Piton.

-A lelküket köti össze.- mondta remegő hangon Hart.- Ahogy az enyémet Falcoéval, Tedét Wulpuséval, és Foxét…

-Billyével?- kérdezte Perselus. Fox szomorúan bólintott.

-Ezzel be lehet mérni a másik tartózkodási helyét.- folytatta Hart. Perselus ránézett.- De csak akkor, ha nincsenek túl messze egymástól.

-Ez a kapocs egy fonalhoz hasonlít.- mondta Wulpus.- Ha itt állunk egymás mellett egészen fényesnek látszik. Ha távolodunk, halványul.

-Hogy lehet láthatóvá tenni?- kérdezte Charley.

-Mások számára sehogy.- mondta Ted.- Ezt csak az látja, aki kötődik hozzá.

-Pad messze van.- mondta Catsy.- De megtalálom… délen van.

-Talán London környékén.- mondta Hart bizonytalanul.

-Próbáljátok meg összeadni a két jelet.- mondta Dumbledore.

*

Órák teltek el, de nem sikerült felerősíteni a jelet. Perselus végül Hartba is kénytelen volt nyugtatókat tölteni.

Catsy még a bájital hatása alatt is a kezét tördelte és a sírás szélén állt. Fox, miután Catsy a második adag nyugtató-bájitalt is elnyelte, odaült barátja mellé, és szétválasztotta Catsy véresre kapart kezeit.

-Mit mondasz Padnek, ha ezt meglátja?- kérdezte megrovón Fox.- Szedd össze magad! Meg fogjuk találni. Lehet, hogy nincs jól, de majd meggyógyítjuk. Rendben?

Catsy bólintott.

-Koncentrálj!- adta ki az utasítást Fox, és megszorította a fiú kezeit.

Catsy lehunyta a szemeit, és gondolatban követte a halvány fény-fonalat. Egy perc elteltével szemei rémülten pattantak fel.

-Pad… haldoklik.- Perselus újabb adag nyugtatóért nyúlt, de Fox megállította.

-Láttad őt?

-Nem, remeg a szál.- mondta Catsy színtelen hangon.- Az előbb sikított.

-Csak képzelted.- biztosította Fox.- Mi is hallottuk volna.

-Azt hiszem, hamarosan találkozom velük.- mondta Perselus sötéten, jobb kezét a bal alkarjára szorítva.

Perselus gyorsan Foxhoz lépett és három fiolát adott a kezébe.

-Add be nekik, ha szükséges.- mondta. Fox bólintott. Catsy könyörögve nézett Perselusra.

-Vigyél magaddal.

-Nem.- mondta határozottan Piton.- Dumbledore követő-bűbája nyomán a Rend rajtuk fog ütni. Te biztos távolban maradsz.

-Ne hagyd, hogy tovább bántsák.

Perselus nem válaszolt. Sarkon fordult és kiviharzott az irodából.

Catsy a csigalépcső felénél utolérte, és elkapta a talárját.

-Ígérd meg!

-Nem ígérhetek semmit.- mondta Perselus.- De megteszem, amit tudok. Most engedj, sietnem kell.

Catsy aggódó tekintettel nézte, ahogy eltűnik, aztán lassan visszafordult.

-Merlin szakálla!- csapott a homlokára Remus, és karon ragadta a belépő Catsyt. -London, azt mondtátok London környéke, ugye?

Harték úgy pattantak fel, mintha rugóra járnának, és mire Bill, Charley és Dumbledore egy szót is szólhatott volna, Fox – Harryt maga előtt tolva – benyomakodott a kandallóba egy marék hopp-por társaságában, és elkiáltotta magát.

-Grimmauld tér 12!- többiek páronként követték őket.

*

Miután Perselus elérte a birtokhatárt, a Jegyre koncentrálva hopponált. Amint a lába újra talajt fogott, Lucius Malfoyjal találta szemben magát.

-Á, Perselus.- mondta a férfi.- Csakhogy megérkeztél. Már türelmetlenül vártunk.

-Miről lenne szó?- kérdezte Perselus nyugalmat erőltetve mind az arcára, mind a hangjába.

-Bájitalokról, természetesen.- mondta gúnyosan Lucius.- Ébresztő-bájital, Veritaserum és, ha jól tudom, ezüstpárlatod is van itt a laborban.

Perselus keze ökölbeszorult.

-Természetesen.- felelte.

-Siess, a Nagyúr már türelmetlen.- mondta Lucius. Perselus hátat fordított neki, és gyors léptekkel indult a labornak titulált lyuk felé, hallotta, ahogy Malfoy még utána szól.- Elég makacs a kölyök, eddig csak a nyilvánvalót vallotta be.

Piton a laborból visszafelé jövet, már a folyosón hallotta, hogy valamelyik fiú sikít. Nem akarta tudni melyikük az. Nem akart itt lenni, nem akarta látni azt a két fiút, nem akarta tudni, hogy mit tettek velük azalatt a néhány óra alatt. De nincs más választása. Mély levegőt vett, és befordult a terembe.

A gyomra összeszorult a látványtól. A Sötét Nagyúr lustán simogatta Nagini, a kígyó fejét, a körben álló halálfalók röhögtek. Tisztán ki tudta venni Bellatrix Lestrange vércsevisítását, és Crak bömbölését.

A földön, a kör közepén még három alakot vett ki. Az egyik halálfaló volt.

-Perselus, hát végre megérkeztél.- grimaszolt Voldemort.- A bájitalok?

-Itt vannak Nagyúr, kivéve az ezüstpárlatot.- Voldemort felhúzta nem létező szemöldökét.- Nott a múltkor nem zárhatta vissza rendesen, és az egész elpárolgott.

Szinte érezte, ahogy Nott gyilkos pillantást küld felé. A Nagyúr összehúzta a szemeit, majd visszanézett a kör közepe felé.

-Nem mondtam, hogy hagyd abba, Féregfark.- Perselus majdnem összeroppantotta a kezében tartott üvegeket. Pettigrew gyorsan visszafordult a lábánál heverő félmeztelen testhez és végighúzta jobb karját áldozata mellkasán. A fiú felsikoltott.

Perselus fülében Catsy könyörgő szavai csengtek, ahogy beállt a körbe, Lucius Malfoy mellé. Pár perc múlva Voldemort megállj-t intett, és Pettigrew arrébb állt.

-Perselus, a Veritaserumot.- mondta Voldemort önelégülten.

Piton helyet cserélt Féregfarkal. Letérdelt Pad hideg, reszkető teste mellé.

A fiú résnyire kinyitotta az egyik szemét, aztán a másikat is.

-Dumbledore nemsokára itt lesz.- Perselus csak remélni tudta, hogy Pad látta átsuhanni az elméjén az üzenetet.- Ez nem igazság-szérum… csak víz. Nyeld le és ne egyértelmű hazugságokkal válaszolj.

-Ennyit azért kinézhet belőlem.- Piton meglepetten nézett a mohón nyeldeklő fiúra. Rémesen nézett ki.- Nem bánja ha… ha beszélek magához? Úgy könnyebb volt, amíg Falcoval beszéltünk.

-Vele mi történt?- Piton elborzadt a lehetséges válaszoktól.

-Csak megismerkedett a donorjával.- felelte fáradtan Pad.- A többiek jól vannak?

-Aggódnak értetek.- mondta Piton, miközben felállt.- De jól vannak.

-Ó, nem, Perselus.- vigyorogta a Nagyúr, mikor Perselus visszaindult a körbe.- A te diákod, hát tanítsd meg neki, hogy illik viselkedni Voldemort Nagyúr előtt.