Albus Dumbledore fáradtan nézett az előtte ülő férfire.

-Perselus, Pad lassan egy hónapja van kómában.- mondta halkan az igazgató.- Ha Catsy nem töltené belé az az irdatlan mennyiségű bájitalt, már elment volna.

-Nem látom, miért jelent ez problémát a kérésemmel kapcsolatban.- mondta Piton sötét szemeit az igazgatóra szegezve.

-Perselus, annak a fiúnak jobb lenne, ha Catsy elengedné.- mondta Dumbledore halkan.- Azért hivattalak, hogy beszélj vele. Tőled el fogja fogadni.

-De én nem akarom, hogy elengedje!- Perselus szemei szikrákat hánytak.- Én ö…

-Igen, Perselus ezt már mondtad.- szakította félbe Dumbledore.- De meg kell értened, hogy nincs megoldás. Pad előbb utóbb meg fog halni. Miért szenvedjen tovább a szükségesnél?

-Hát akkor menjen, és ölje meg maga!- üvöltötte Perselus, és kirobogott az irodából.

Dumbledore szomorúan nézett a becsapódó ajtóra, majd az asztalán fekvő pergamenre.

Fawkes nyugodtan arany ülőrúdján. Már megint rémesen nézett ki. Még nem lett volna szabad… de hát mit lehet tenni, megvárni a hamvadó-napját, hogy aztán a hamvaiból újjáéledjen.

-Rendben van, Perselus.- mondta félhangosan.- Legyen úgy, ahogy akarod.

Azzal felállt az íróasztala mögül és a pergamentekercset a zsebébe süllyesztve eltűnt az irodából.

*

Perselus Piton vészjósló tekintettel méregette az üst tartalmát.

-Ajánlom, hogy sikerülj!- sziszegte a bugyogó, sűrű, zöld folyadéknak. Még kétszer megkavarta, aztán megtöltött a masszával egy gömb alakú palackot, és kiviharzott a helyiségből.

*

-Perselus, nem is tudtam, hogy…- kezdte Molly Weasley, amikor Piton kilépett a kandallóból. Lupin, Potter valamint az öt fiú – Catsy és Pad nélkül – értetlenül nézett rá.

-Bocsáss meg, de sietek.- mondta Perselus, és megkerülte az asszonyt.

Vaktában tette meg az utat a konyhától a második emeletig, Pad, Catsy és Ted hálószobájáig. Épp csak annyi időre állt meg, míg bekopogott, aztán választ sem várva benyitott a szobába. Odabent sötét volt, csak a kandallóban izzó parázs adott némi fényt. Perselus a függönyök felé intett a pálcájával. A szobát bevilágította a téli nap fénye. Catsy az ablak felöli ágyra borulva aludt. Pad rezzenéstelen arccal, szoborként feküdt, épp úgy, ahogy Catsy fektette még hetekkel azelőtt. Piton néhány lépéssel az ágynál termett, és kihúzta a dugót a palackból. Pálcájával megkocogtatta az üveget, mire a massza fele eltűnt. Perselus óvatosan leült az ágy szélére, és Pad fölé hajolt.

-Gyerünk.- szűrte a fogai között. Catsy felriadt és elkerekedett szemekkel nézett Pitonra.- Jó reggelt.

-Perselus, mit csinálsz?!- kérdezte kétségbeesetten a fiú, a Piton kezében tartott palackra meredve.

-A te bolhás farkasodat próbálom meggyógyítani.- mondta Piton ingerülten.

Catsy nyelt egyet.

-Nem bolhás.

-Ennek örülök.- mondta Piton, és összeszűkült szemmel nézte Pad még mindig mozdulatlan arcát.- Ez saját fejlesztés, most próbálom először… amolyan lórúgásnak szántam.

Catsy hallgatott. Minden idegszálát megfeszítve bámulta barátja arcát.

-Paddy, hallasz engem?- Piton először azt hitte, Catsy megszólalt mellette, de még mielőtt felé fordult volna rájött, hogy a telepatikus kapcsolat Pad és őközte még mindig megvan, lassan egy hónapja.- Paddy, kérlek, válaszolj!

Abban a pillanatban úgy tűnt, mintha Pad szempillái megremegnének. Aztán semmi. Perselus a palackhoz érintette a pálcáját, és az összes bájitalt a fiú gyomrába varázsolta.

-Talán el…

-Catsy?- kérdezte egy gyenge, alig hallható hang. Piton és Catsy megdermedtek.

-Paddy?- kérdezett vissz Catsy reménykedve.- Hallasz engem?

Válasz helyett Pad résnyire felnyitotta a szemeit.- Nem.

-Hülye.- vigyorgott rá megkönnyebbülten Catsy.- Aludj csak. Ha felkelsz, megiszod az összes bájitalt, amit a kezedbe nyomok, rendben?

-Rendben… jó éjt, Catsy.

Pad szemei lecsukódtak, de a fiú már biztosan tudta, hogy Pad hamarosan fölébred… és akkor megtömi.