4. Fejezet
Az első órák

Seréna izgatottan készült első órájára az ötödéves Hollóháttal és Mardekárral. Az erdőben történtekre gondolva még mindig mérhetetlen zavar fogta el. Szerencsére nem volt túl sok ideje ezen gondolkozni, úgy döntött nem hajlandó foglalkozni ezzel, most elsősorban az iskola biztonságával kellett törődnie, persze ezt ő maga is elég gyenge kifogásnak találta.

Az első órájáról elkésett. „Az Istenért, tanulj már meg időben megérkezni valahova!” - szidta magát. Miután kinyitotta az osztályterem ajtaját, azonnal hallhatta az ismerős, gúnyos kritikát, ezúttal viszont az ifjabb Malfoy előadásában.

-Úgy látom ebben az évben sem kaptunk valami hozzáértő tanárt. Biztos voltam benne, hogy Dumbledore most sem tud egy valamire való varázslót keríteni. Először egy szerencsétlen dadogós tolvaj - mondta álszent mosollyal -utána egy pojáca, majd egy vérfarkas, utána egy üldözési mániás auror, ezek után már egy ilyen nőn sem csodálkozom.

-Mr. Malfoy, gondoltam, hogy nem bírja ki építő jellegű kritika nélkül. Bizonyára az apjától örökölte ezt a felettébb kellemes tulajdonságát! - mondta lekezelő hangon a tanárnő. Hátul néhány Hollóhátas diák szinte fetrengett a nevetéstől. Máris szimpatikus volt nekik az új tanárnő. Draconak néhány pillanatra leesett az álla, valószínűleg híres Malfoy-büszkeségét sértette a megjegyzés, a hangsúly vagy talán a személy, akitől kapta. Seréna elégedett arccal beterelte diákjait a terembe.

-Nos kezdjük az órát! - mondta - Először is bemutatkoznék, Seréna Water vagyok, és én fogom tanítani önöknek a Sötét Varázslatok Kivédését ebben az évben.

Az első félévben varázslényekkel kezdünk, a másodikban, pedig amennyiben már kellően felkészültek, néhány alapvető átkot és védőbűbájt fognak elsajátítani elméletben és gyakorlatban is.

Az osztály alig észrevehetően felmorajlott, mindannyian nagyon várták ezt az utóbbi témakört, a zavargások miatt pedig még sürgetőbbnek érezték ezen ismereteket minél előbb magukénak tudni.

-Félév után hangsúlyozom! - mondta Seréna és biztató arccal mérte végig az osztályt.

-Most azonban kezdjünk is bele a tananyagba. Mint mondtam varázslényekkel fogunk kezdeni, amelyek a kifejezetten veszélyes kategóriába sorolhatók, legalábbis a Mágiaügyi Minisztérium Varázslényfelügyeleti Főosztályának kiadványa szerint – itt egy gúnyos mosoly jelent meg az arcán.

Az első ilyen lény a kelpi. A kelpi egy Nagy-Britanniában és Írországban honos vizidémon. Rengeteg féle alakot képes ölteni, leggyakrabban hínársörényű ló képében jelenik meg. A hátára csalogatja a gyanútlan vándort, majd nyomban beugrik a lakóhelyéül szolgáló folyóba vagy tóba, s a mélyben elfogyasztja lovasát.

Ismét hallotta a gúnyos hangot, ezúttal a hátsó sorok egyikéből, ahol Draco Malfoy éppen önfeledt kritikával ecsetelte, hogy ki is az az idióta, aki felül egy ilyen ló hátára. A Mardekáros ház tagjait persze szinte kivétel nélkül nagyon mulattatta, hogy már az első tanórán így kifigurázzák a lelkes tanerőt.

-Úgy látom Mr. Malfoy nem igazán érdeklődik az óra tananyaga iránt, de legalább csendben maradna, hiszen talán más diákok kíváncsiak az efféle lényekre. Tíz pont a Mardekártól! - mondat Seréna ellentmondást nem tűrő hangon és remélte, hogy ezzel kicsit észhez téríti a fiút, aki ezután ugyan csendben maradt, de az óra további részében gyilkos pillantásokkal méregette újdonsült „ellenségét”.

A tanórákon mostmár többnyire minden rendben ment, Seréna még ugyan sokszor hallott Draco-féle megjegyzéseket, de látszólag már sikerült felülkerekednie a fiú felháborítóan lekezelő viselkedésén.

Kínzóan lassan teltek a napok a kastély falai közt. A tanárok és diákok között érezhető volt a halvány feszültség. Túlságosan nagy volt a nyugalom a külvilágban. Sok diák megrendelte a Reggeli Prófétát, amelyben mostmár heti rendszerességgel tűntek fel kisebb rendbontások, amik ugyan nem voltak veszélyesek, mégis reggelente ott bujkált az aggodalom mindenki szívében.

A feszült légkör nagyon idegesítette Serénát, ezért gyakran sétálgatott a kastélyban és az erdőben. Aggasztotta, hogy barátját nem sikerült megtalálnia. Régen nem látta, és hallott róla, hogy mikor a Bölcsek köve veszélybe került Voldemort itt rejtőzött az erdőben és megölt két unikornist, hogy életben tartsa magát. Remélte, hogy nem a barátja volt az egyik áldozat. Eddig két társát veszítette el a Nagy Úr és „családi köre” miatt. A bosszúvágy eddig is ott forrt benne akárhányszor eszébe jutott az a bizonyos „riasztás”.

Már november környékén járt a tanév. Leesett az első hó, csodás fehér színbe vonva a Roxfortot körbeölelő tájat. A hóesés jótékony hatással volt a hangulatra. Habár a diákok délután 5-től nem tartózkodhattak a kastélyon kívül, azért szűk szabadidejükben sikerült felszabadulniuk egy-egy fergeteges hócsata alkalmával, amelyből néha az őket kísérő tanárok is talpig vizesen kerültek ki.