14. Fejezet
A Tiltott Rengeteg

A két nő addig beszélgetett, amég el nem jött az az idő, amikor hozzá kellett látniuk, legalábbis Emilynek egy feladathoz. Emily még mindig a lehető legjobb véleménnyel volt a bájitaltan tanárról, és ezt szóvá is tette barátnője előtt, aki ugyan nem lelkesedett ezért, de tisztában volt vele, hogy a lány nem jutna sokra Perselussal. Emily határozott szándéka volt, hogy kideríti a férfi érzelmeit, és ettől a játéktól Seréna sem tudta volna visszatartani, nem is tudott róla.

Lassan sétáltak az előcsarnok hatalmas ajtói felé, ahol már várták őket. Piton meglehetősen ellenszenvesnek találta Davidet, legalábbis úgy látszott nem kedveli túlzottan. Amikor Seréna megérkezett mindketten rámosolyogtak a férfire, aki ettől a lehető legnagyobb zavarba jött. Seréna oldalba taszította kicsit barátnőjét, aki vigyorogva díjazta, hogy sikerült máris felbosszantania.

David aki Piton mellett állt szintén nem volt oda az örömtől, látva hogy Emily mire készül, régóta ismerte már a lányt, így már egy pillantásból tudta kire akarja kivetni a hálóját.

Amég Dumbledorra vártak, hogy bemutassa nekik Norinát lassan kisétáltak a kastély mellé. Út közben Seréna Daviddel beszélgetett, ugyanis Főnöknek elszánt célja volt, hogy egyik legtehetségesebb emberét visszahódítsa. Emily sem volt tétlen, végig Piton mellett sétált és bájosan próbált csevegni, Piton igazán szórakoztatónak találta. „Ezek ketten most vajon versenyeznek?” -hangzott a fejében a kérdés. Nyilvánvalónak találta, hogy Emily korántsem olyan könnyűvérű, mint amilyennek mutatja magát, éppen ezért megfelelően akart visszavágni. Elővette kissé morcos és tapintatlan oldalát, bár néha nehéz volt elrejtenie kitörő mosolyát…

-Mondja, hogy lehetséges, hogy Dumbledore professzor mégis egy halálfalót alkalmaz? -kérdezte szemtelenül Emily.

-Dumbledore professzor úgy hiszem megbízik bennem, a többihez pedig semmi köze, kisasszony. -hangzott a morcos felelet.

-Nem gondoltam volna, hogy Seréna egyszer a katedra másik oldalán fog kikötni, úgy hallottam jól végzi a munkáját, vagy ezt csak megnyugtatásul szánták? -terelt egy másik témára Emily.

-Biztosíthatom, hogy Miss. Water a tőle telhető legjobban tanítja a gyerekeket. Eddig még egyetlen panaszt sem hallottam a munkájára. Remélem, hogy nem úgy jár majd, mint az utóbbi néhány évben a sötét varázslatok tanárok. –mondta Piton csípősen, kihangsúlyozva az utolsó mondatot.

-Legalábbis maga nem szeretné, igazam van? -mondta kihívóan a lány. Piton olyan pillantást vetett rá, amitől egy időre elakadt a szava, ami nem volt túl gyakori jelenség.

Norina üdvözölt mindenkit, amikor megérkezett. Az öt auror nagyon meg volt lepődve a lény láttán, de minthogy foglalkozásukból adódóan elég sok furcsaságot láttak már, inkább nem tették szóvá meglepettségüket.

Elindultak egy rövid szóváltás után, Seréna egy kis úton velük tarthatott. Ezt ki is használta. Odasétált Piton mellé és szemrehányó hangnemben szólalt meg:

-Úgy látom jót társalgott Emilyvel.

Piton felfigyelt a sértett hangsúlyra és megpróbálta egy kicsit megnyugtatni.

-Miss. Smith igazán kellemes társaság attól eltekintve, hogy enyhén kotnyeles, és az ember mindig úgy érzi, mintha egy butuska gyerekkel lenne dolga. -mondta félig mosolyogva.

-Ön éppen azt élvezi, ha van valaki, akit úgy kezelhet mint egy gyereket. -sóhajtott Seréna elkeseredetten.

-Elárulnád végre mi bajod? -lett elege Pitonnak. Hangja lehalkult, de még így is lehetett érezni, hogy felbosszantotta Seréna sértettsége.

-Azt hiszem nyilvánvaló. -mondta még mindig bosszankodva Seréna. Piton kijött a béketűrésből, a bizalmatlanságnak is megvannak a határai.

-Emily nem olyan butuska, mint amilyennek látszik. -mondta Seréna megsemmisülten.

-Ezt én is észrevettem, de…-mondta Piton halkan. Nem fejezte be a mondott, felemelte a lány állát és megcsókolta. Seréna a meglepetéstől nem tudott megszólalni. Itt mikor bárki észrevehette őket.

 Lemaradtak a többiektől jópár méterre. David és Albus éppen a növényről vitatkozott, persze kétségtelen ki volt fölényben, a csapat többi tagja pedig főnöke után ballagott, egyikük sem vette észre őket, Emily éppen David álláspontját próbálta védeni, aki nagyon is hálás volt a támogatásért.

Mikor Piton elengedte a lányt egyszerűen tovább sétált a többiek után. Seréna pedig meg sem tudott mozdulni. Nem volt rá szükség, hogy többet mondjon. Úgy döntött inkább megvárja amég Dumbledore visszajön, és nem kíséri őket tovább.

Emily még visszamosolygott egyet, amikor beértek a Rengeteg fái közé.

-Ne aggódj nem lesz semmi baj. -szólalt meg egy nyugtató hang Seréna háta mögött. A lány észre sem vette, hogy az igazgató azóta visszajött, sőt megelőzte őt.

-Reméljük. -mosolygott vissza. Még mindig nem hagyta nyugodni, hogy őrizetlenül hagyták azt a bestiát, és azt sem tudta, hogy hol van ebben a pillanatban Flynn.

Ahogy az erdőben egyre sötétebb lett, úgy lettek borúsabbak a gondolatok is. Mindegyikük kicsiny lángocskát varázsolt elő, melyek még együtt is csak derengve világították meg útjukat. Sokáig szótlanul meneteltek, amikor hirtelen mindegyikük megérezte az édesen bódító illatot a levegőben. Megtorpantak egy pillanatra.

-Ilyen közelről semmit sem tudunk csinálni. –szólalt meg Emily. A lányt nem hagyta cserben hidegvére, meglepően nyugodt volt, most kezdett kibontakozni.

-Lassan a testel Smith, együtt maradunk, semmi magánakció, megértetted? -torkolta le David.

-Igen, persze. -válaszolt csalódottan a lány. Piton akaratlanul is elmosolyodott a lány pimaszságán. Kicsit szétszóródtak, egymástól pár méter távolságban mentek tovább.

-Mi olyan vicces? -kérdezte egy halk hang a háta mögött. Piton megfordult és egyenesen Emily szemeibe nézett. A lány kedvesen mosolygott, de valahogy tekintete most másképp hatott, nem úgy mint egy naiv kislányé, hanem egy ördögi nőé. Piton megértette mire gondolt Seréna, kezdte komolyan venni kedvese intelmeit.

-Semmiség. -válaszolt cinikusan Piton. –Csak a türelmetlensége eszembe juttatja…

-Eszébe juttatja Serénát. -fejezte be a mondatot Emily. –Igazán nem meglepő, sokan mondták már, hogy hasonlítok rá. Őszintén szólva, olyan nekem, mint egy testvér. -mondta fura hangsúllyal és közelebb lépett. Piton ösztönösen hátrált, de a lány még egy lépéssel közeledett felé.

-Igazán kár. -mondta felsőbbségteljes hangon Emily.

-Micsoda?

-Hogy egy ilyen férfi, mint maga, egy tanárnőre fecsérli az idejét. Beismerem, hogy valójában nem ez a foglakozása, de mégiscsak… egy tanár. -folytatta lenézően.

-Alábecsüli, a képességei messze felülmúlják azt, amit a katedrán nyújt.

-Lehet, de Seréna nem olyan erős, mint hinné. Szegény túlságosan jóhiszemű, nem a legjobb oldalra állt. Nyugodtan maradhatott volna Voldemort szolgálatában, de nem tette, szerintem rossz döntés volt, a Sötét Úr igazán nagylelkű tud lenni, ha hűségesen szolgálják. -lépett még közelebb Emily. Piton mostmár nem tudott hátrálni, útját állta egy vaskos fa, azonban még mindig nem veszette el a türelmét.

-Seréna sosem szolgálná önszántából a sötétséget, de maga… maga más mint Ő. -mondta halkan Piton.

-Igen. Én más vagyok. -nevetett. Hozzásimult a férfihoz és megsimogatta az arcát, ajka lassan közeledett a férfiéhez. Piton hagyta, de az utolsó pillanatban megfogta a nőt és karjainál fogva eltaszította magától. Közelebb hajolva csak ennyit mondott: -Nem. -de ennek az egy szónak olyan súlya volt, hogy Emily rögtön megértette. A lány csak elmosolyodott, vonásai most újra gyerekesek voltak és mintha egy kicsit megkönnyebbült volna.

-Szereti. Semmi kétség. -nevetett fel. Most olyan volt, mint néhány perccel ezelőtt. Piton elmosolyodott, mert megértette mire ment ki a játék.

-Átment a vizsgán professzor. -nyújtott kezet Emily. Piton mosolyogva viszonozta és fejcsóválva intett, hogy induljanak végre tovább.

Egyre közelebb jártak, már kevesebb, mint száz méter választotta el őket attól  helytől, ahol a célpontot vélték. Norina megpróbált minél pontosabban beszámolni, de mivel ő is megsérült, egy kicsit homályosan emlékezett vissza az eseményekre.

Végül megtalálták amit kerestek, csak éppen nem úgy ahogy számítottak rá. Amikor elég közel jártak, egy inda elkapta Emilyt, a váratlan támadás mindent összezavart. Emily felsikkantott, de rögtön el is kábult a testébe hatoló méregtől, ugyanúgy járt, mint Seréna. David káromkodva küldte a növény felé az átkokat, a többiek is ugyanígy tettek. David főleg a lányt fogva tartó részt célozta, a többi a fiúk feladata volt.

-Alan, segíts! Szabadítsuk ki! -kiáltott az egyik varázsló felé, aki azonnal odaugrott mellé, majd egy erős átokkal célzott és talált is. Emily ájultan zuhant le a földre, szerencsére David még időben elkapta. A nővel a karjában küzdött tovább. Sikerült elbánniuk vele, de a veszteségeket egy kissé alábecsülték, Emily és Alan is megsebesült, egyikük sem volt eszméleténél a végére.

Piton derekasan helytállt, de azért ő is szerzett egy két sebet, többnyire akkor amikor megpróbálta kikerülni a csapásokat. Még így is úgy vélte túl könnyű dolguk volt, valahogy nem tűnt túl nehéznek ez az akadály, csupán 6-an elbántak vele. „Kell itt lennie valami másnak.” -gondolkozott. Fáradtan odalépett a többiekhez. Ketten Alannak segítettek, David pedig Emilyt tartotta a karjaiban, láthatóan nagyon aggódott a lány miatt.

-Andrew elment Norináért, mert egy ideje nem jött velünk, úgy gondolta jobb, ha nem tart velünk, nem is tudott volna segíteni. -mondta David, hangja fáradt volt, de nem mutatta. Egy pillanatra letette a földre Emilyt és felültette, megpróbálta magához téríteni, de a lány most pont olyan sápadt volt, mint Seréna korábban.

-Nyugalom, van még az ellenméregből, mindkettőjüknek. -pillantott Alanre, aki szintén rossz bőrben volt. –Serénával is pont ez történt, rendbe fognak jönni, csak jussunk vissza a kastélyba.

-Induljunk! -hangzott egy kiáltás körülbelül tíz méter távolságból. -Jöjjenek!

Elindultak, lassabban haladtak, mint mikor idefelé tartottak, de ez érthető volt. David ösztönös nyugalommal viselkedett, valószínűleg nem ez volt az első eset, hogy a lányt ő húzta ki a csávából. Piton a csapat után ballagva gondolkozott tovább, észre sem vette és pillanatok alatt lemaradt. Igyekezett csatlakozni, de valahogy, mintha az előtte járók sokkal gyorsabbak lettek volna, mint ő.

Ahogy sietős léptekkel halad a fák között valami elhaladt mellette, megtorpant. Egy fekete alak bontakozott ki a sötétből. Piton hunyorogva próbálta kivenni ki is az, de pálcáját maga előtt tartotta. Hirtelen egy halk neszező hangot hallott, ezúttal maga mögül. Hátrafordult, de semmit nem látott.

-Stupor! -hangzott a háta mögött és tudta, hogy most vége van.