Az utolsó levél óta két hét telt el. Hermione a következő nap, közvetlenül reggeli után köszönetet mondott az ajánlatért és egyúttal el is fogadta azt, míg Piton olyan arcot vágott, mintha azt ajánlotta volna fel hogy segít Neville talárját felvenni (tehát a szokásos arckifejezését öltötte fel), és közölte, hogy azt várja, hogy a mellékelt irodalmat két nap alatt nézze át. A beszélgetés nagyjából tíz másodpercig tartott és a levelek tartalmáról természetesen nem esett szó.
Ron és Harry felfoghatatlannak tartották Hermione munkáját és kételkedtek épp eszében. Hermione eléggé ideges lett emiatt – másrészt stresszelte magát, hiszen meg kellett szerveznie azt is, hogy ezidő alatt tanulni is tudjon. A harmadik délután az órák után megjelent a laborban és ezután a hét minden napján két órát töltött ott…
Hermione óvatosan kísérletezett rejtetten a levelek tartalmáról beszélni. Perselus ránézett egy szabályosan szeretetreméltó mosollyal és megkérdezte: „Talán gondoskodnom kellene egy kis süteményről és tejeskávéról?”. Hosszú szünet, majd teljes hangulatváltozás – gyilkos pillantás - … majd közli: „dolgozni jött, nem csevegni…”. Amiről az elmúlt két hétben beszéltünk az is kizárólag szakmai volt…


Majd szombaton Hermione váratlanul levelet kap…

Igen tisztelt Miss Granger!


Hogy röviden tegyem – ÉN így nem tudok dolgozni! Lentebb találja a pontokat, amelyeket nem szakmai téren a munkája során érint, és kérem ily módon, hogy a változásokat hajtsa végre, hogy körülmények megfelelőek legyenek.

1) Nem hoz többé semmilyen Ingwer – süteményt a laborba. Sem a csavart, vékony pálcikákat, sem a kicsi lapos kekszeket. Ki kellene, hogy bírjon két órát mindenféle tápanyag magához vétele nélkül! Fel kellett, hogy tűnjön önnek, hogy a laborban végzett munkája során eltekintettem a házpontok levonásától. Ha még egy Ingwer-süteményt kell látnom a laborban, vissza fogom vonni a pontokkal kapcsolatos döntésemet.

2) Nem tesz többé semmilyen észrevételt az étkezési szokásaimról. Ehhez tartozik az egyet nem értő arckifejezése a kávém miatt! Ugyancsak ide tartozik a felhúzott szemöldök, vagy az Önre oly jellemző visszatartott hang, amelyeket nem fogok többé ebben az összefüggésben eltűrni! És ha még egyszer is észre kell vennem a laboromban egy házimanót, aki „racionális” étkezési időben felszolgál, akkor be fogom mutatni a manó-verést, mert biztosra veheti, hogy mi fog a manóval történni, ha a kezeim közé kerül!

3) Mr. Pottert, Mr. Weasleyt és McGalagony professzort tájékoztatja arról, hogy mennyire lelkes a projekttől – mindegy, hogy ez fedi-e a valóságot vagy sem -, a lényeg, hogy így felhagyjanak a fenyegető pillantásokkal és a kimerítő előadásokkal a griffendéles diákok túlterheltségéről.

4) A haját összefogja a laborban, és nem hagyja többé szabadon (csak amiatt, mert beleeshet egy szál az üstbe!) Ezenkívül a hajmosáshoz nem vanília illatú sampont használ majd, amelyet eddig, hanem valami teljesen semlegeset. Számomra világos, hogy már ötödikes kora óta ezt az illatot használja – és amíg csak az órán ült a pinceteremben az üstje felett addig nekem teljesen mindegy is volt – de ha mellettem dolgozik, elvárom, hogy ne kelljen az illatáról észrevennem, mert ez egy fontos része a bájitaltannak – a főzet illata – nem figyelmen kívül hagyható! Magától is rájöhetett volna már, hogy a munkában ez milyen nagy mértékben (szakmailag!) irritáló, ha a haja vanília illatot áraszt – és az rémes, hogy nekem kell felhívnom a figyelmét erre!

5)Esténként megfelelő időben aludni megy, mert ha még egyszer magára találok az íróasztalom előtt alva, akkor véget vetek a munkában való részvételének. Nekem mindegy, hogyan osztja be az idejét a vizsgákra való felkészülés ÉS a projekt között. Ha túlhajszolt lenne, szóljon, és eltekintek a részvételétől a kutatásban. Elvárom, hogy ezeket a változtatásokat azonnal megtegye!

P. Piton professzor


Hozzátenném – nagyon röviden… már előre örültök Hermione válaszának… amelyből kiderül, mi is történt VALÓJÁBAN az elmúlt két hétben… +amennyiben nem olvastatok a sorok között+
A következő levél már délután Pitonnál volt. Egy kis csomag is pihent mellette…


Mélyen tisztelt Piton professzor,


Hát rendben, ismét ezen az írásos úton, hiszen az értékes kutatási időből pillanatokat pazarolni. Vagy ez, vagy egész egyszerűen választhatja a személyes beszélgetés lehetőségét is. Mint mindig.. eltekintve a a laborban töltött órák teljesítményétől, minden más teljesen érdektelen. Az, hogy Ön így nem tud dolgozni – ha valóban nyilvánvaló lett volna az utolsó héten – akkor nem kellett volna leírnia – nem is gondoltam, hogy ilyen ügyetlen tud lenni – de ahogy az Ön által felsorolt okokat nézem, amelyek annyira zavarják, már el tudom képzelni. Akkor még egyszer végigmennék a szabályain, pontról pontra:

1) Tehát nem kellene Ingwer-süteményeket magammal vinnem… Piton professzor, ha az a véleménye, hogy nem vettem észre, hogy már első délután kiszolgálta magát a kekszekből, mialatt a tárolóból a hiányzó hozzávalókat hoztam át, akkor ki kell ábrándítsam… és még a gondolat is, hogy sikerült egy olyan nassolni valót felfedeznem, amelyet szeret, külön felhívta a figyelmem arra, hogy megjegyezzem, hol fekszenek a kekszek és rudacskák. Ha nem a ház szelleme volt az, aki nem tudott nemet mondani az Ingwer-süteményekre, akkor csak Ön lehetett, aki újra és újra kiszolgálta magát… természetesen rendben volt így – végülis én kínáltam fel nyíltan és tettem oda őket. De úgy tenni, mintha szörnyűnek találná ezt, ráadásul még erre külön rájátszani, efelett nem tudok elsiklani. Sejtem ebből, hogy ez lehetett az oka, hogy az elmúlt két napban nem volt ott és csak megtiltotta, hogy egyáltalán magammal hozzam a süteményeket. Nem kíván a kutatás során megvezetve lenni!

2) Nem fogok többé véleményt nyilvánítani étkezési magatartásáról és egyetlen házimanót sem fogok veszélybe sodorni, hogy az életükért kelljen rettegniük. De így, levelezésünk alatt nyilvánvalóan gondolom, és nyíltan meg is mondhatom, meg kell említenem még egyszer, hogy a testének nem tetszőt tesz, ha továbbra is ezt a cowboy-kávét issza (más név nem ugrik be erre a koromfekete löttyre). Olyan intenzív kávé egy idő után MUSZÁJ, hogy károsítsa a testét. Nem csodálkoznék, ha hosszú ideje gyomorfekélye lenne. De akkor azt biztos ránk, diákokra fogná… tudom… És egy felnőtt férfi, akinek olyan gyakran és olyan sokáig koncentrálnia kell, mint ahogy az Ön esetében is fennáll, nem élhet ilyen sovány koszton. Szüksége van egy-egy használható kalóriára a teste és a szelleme számára! És ha a kekszeimet szívből is adnám, az akkor sem a valóban megfelelő elképzelt energiaforrás Önnek! Nem csoda, hogy mindig kimerült és mogorva! Ha ilyen kevés energiával látnám el a testem, én is állandóan rosszkedvű lennék!

3) Harryt és Ront már meggyőztem és holnap McGalagony professzorral is beszélni fogok. Ma nincs az iskolában. Ezt a pontot elintézettnek tekintheti!
4) Miért is tudja, mióta használom pontosan ezt a terméket a hajamra? Én nem tudnék ilyen pontos időintervallumot megnevezni… De ha az illat zavarja, akkor magától értetődően választok egy semleges sampont. Mellékeltem egy kis próbát, talán egyszer ön is kipróbálhatná, akkor talán pontosan tudná, hogy megfelel-e az igényeinek. Ha így van, csak szólnia kell, és bármikor szívesen ellátom vele… csak arra az esetre gondolva, ha esetleg nem lenne ideje ilyesmiről gondoskodni… Ami a kibontott hajamat illeti, mostantól mindig összefogom majd, amivel az elszabadult szálak – mint ahogy az utóbbi napokban is többször történt –az Ön mellényének gombjain nem akadnak majd fenn, ha Ön (természetesen csak szakmai okokból – tudom…) olyan közel áll a hátam mögött! Milyen ostobának tart engem egyáltalán, professzor úr? De ön vezeti a projektet, ön szabja meg a szabályokat és magától értetődően tartom magam ehhez.

5) Másként fogom rendezni az alvási szüneteimet, hogy hasonló esemény ne forduljon többé elő. Az eset nagyon kellemetlen volt nekem, amit nyílván észre is vett, és energiát fogok fektetni abba, hogy hasonló ne eshessen meg többé. De…ha ez annyira zavarja, hogy elalszom az íróasztalánál, mialatt az utolsó bájital adatait bevezetem – miért nem ébreszt fel?. A bejegyzések mennyiségéből ítélve, amit sikerült elvégeznem, arra kell következtessek, hogy szinte a laborban töltött időm első percében elaludtam – és arra ébredtem fel, hogy az idő lejártával teljesen „véletlenül” leejtett egy könyvet… Piton professzor, nem hiszem el az ön „nem akarását” és sorainak csípős hangvételét furcsállom, hiszen arra is emlékszem, hogy a hideg laborban ébredéskor nem vacogtam, mert be voltam takarva…

Miért kerül minden magánjellegű szóváltást? Retteg, hogy továbbpletykálom, amiről beszéltünk? Csak még egyszer biztosítani tudom arról, hogy abszolút semmi, ami ebben a két órában történik, nem kerül ki valamilyen módon. Sem szakmai, sem más területekről.
Talán tudja, mennyire értékes számomra ez a napi két óra. Habár fényét elrejtette, mégis megtaláltam azt, amit kerestem. A laborban Önnel töltött órák végtelenül inspirálóak, felébresztőek (na jó – eltekintve attól a naptól…), követelőző és mégis valahogy nagyszerűen pihentető. A szellememnek olyan érzés egy ilyen alkalom után, mint testemnek az úszás után – kimerült – de mégis kipihent…
Professzor, nem várok el Öntől semmit, például, hogy személyes dolgokról beszéljen velem, vagy esetleg cseverésszen – csak egyszerűen nem tudom, mennyi értelme van, olyan dolgokkal, mint a vanília illat okozta zavar, nem személyesen foglalkozni, hanem levélben… miért nem szemtől szemben?
Még egyszer megköszönném önnek ezt a grandiózus lehetőséget, és küldök még egy keveset az ideg-tápláló-készletből, amit édesanyám küldött. Tegyen vele, amit akar, de ne merje visszaküldeni…

Üdvözlettel:

Hermione Granger

Piton néhányszor átfutotta a levelet, mielőtt sóhajtva az asztalra tette volna. Majd megkésve maga elé húzta a csomagot, beleszimatolt a levegőbe és egy olyan hajszálnyi mosoly tűnt fel az arcán, mialatt kibontotta a küldeményt. Szivarméretű sütemények és egy nagyszerű választék illatozó Ingwer-süteményekből… és egy kis üvegcse valamilyen krémmel – ami nyilvánvalóan a sampon lehetett. Megnézi, majd miután egész pontosan egy sütikét kikeres magának, élvezettel leharapja az egyik sarkát és magával viszi a levelet, ezután elnyúlik az egyik fotelban, és elégedetten süteményt rágcsálva még egyszer elolvassa… Miután megette a kekszet, maga mellé teszi a levelet, majd pergament és tollat ragad…

Hermione holnap röviddel felkelés előtt arra ébred, hogy Helena az ablakán kopogtat. Hermione kinyitja, majd elveszi a levelet, mialatt a kis madár csivitel, Hermione kényelmesen visszamászik a még meleg ágyába és olvasni kezd…