|
IX.
9. fejezet
A tízes számú házban tartózkodó mogorva férfi tisztában volt legalább 10 dologgal, melyet igen-igen a fejébe vésett:
1. Azonnal fejezzük be az éjjeli találkákat és nyilvános megjelenéseket a szomszéddal, mielőtt komolyabb baj származik belőle.
2. Sose próbáljunk meg egy hétéves kisfiúra rátukmálni egy világos lila rövidnadrágot.
3. Az említett gyereknek soha ne engedjük meg, hogy tintával megpróbáljon írni, mert esetleg arra eszmélünk fel, hogy a cipő, amiben járunk, gyanúsan cuppogó hangokat ad.
4. Ugyanez vonatkozik a narancslére, sütőtöklére, mézre, kakaóra és bármely folyékony állagú anyagra.
5. Semmiképp ne engedjük meg, hogy megnézzen egy „rémisztő hatásokat elérő” bájitalokat tartalmazó könyvet, mert hajnali kettőkor arra eszmélünk, hogy a pizsamánkat rángatja, mert nem tud aludni.
6. Semmilyen körülmények között ne engedjük fél óránál tovább tartózkodni a fürdőszobában, ellenkező esetben ugyanis a helyiségben megjelenik egy kisebb Földközi-tenger.
7. Ha volnánk akkora idióták, hogy születésnapjára egy képeskönyvet vennénk a kividdicsről, akkor az első adandó alkalommal kobozzuk el, mielőtt éjfélkor rajtakapjuk, hogy még mindig azt bújja.
8. Ha még ennél is nagyobb idióták volnánk, és elvinnénk vásárolni is, akkor egy jól irányzott átokkal kábítsuk el, mielőtt az összes pénzünk elfogy a tulajnak tett kártérítés során.
9. Ha kajálásról van szó, az összes fontos holmidat távolítsd el egy megbízható helyre, megelőzve ezzel a találkozását az aznapi ebéddel.
És végül: 10. Soha ne nevelj gyereket, de ha már muszáj, semmiképp se legyen az illető Harry Potter.
Az utolsó, bármennyire is furcsának tűnhet, nem az előtte lévő további kilenc ok miatt került fel a listára.
Perselus Piton mindössze azért bánta meg kis "kalandját" a kisfiúval, mert tudta, véget is ér.
Tudta, szeptemberre a tizenhét éves Harry James Potter arra sem fog emlékezni, hogy utálta a lila nadrágját.
És a fenébe is, bánta. Iszonyúan bánta.
Így történt, hogy egy szép, augusztus végi napon a kis Harry Potter örökre eltűnt. Pontosabban, átalakult. A tízes számú házra ismét szomorú csönd borult, s a mogorva férfi lehunyt szemmel, hátradöntött fejjel hintázott székével fel, s alá, fel, s alá, míg a hajnal bíborkoszorúja vörösbe nem vonta a sötét kis szobával együtt.
***
A legelső dolog, amit Harry Potter szeptember elsején észlelt, az a büfésnéni kocsija volt.
- ÁÚ!
Az említett jármű egyenesen a fiúba csapódott, kisebb-nagyobb belső sérüléseket okozva ezzel neki, míg a tulajdonosa sűrű bocsánatkérések közepette lépett be a kupéba.
- Mi... Hol... Hol vagyok? - eszmélt fel Harry, ijedten nézett körbe. Az utolsó emlék, ami az eszébe ötlött Dumbledore arca volt, és egy kellemetlen érzés, mintha leforrázták volna.
- Ó, kis drágám, hát a Roxfort Expresszen. - hangzott a kedves válasz - Kérsz valamit? Tökösderelye, csokibéka? Hm?
A fiú még mindig értetlenkedve bámészkodott, tekintete megakadt a csomagjain, a ruháin, majd végül a nénire vándorolt.
- Nem, köszönöm. Mi történt? - a büfésasszony nem felelt, csak kitolta a kocsit a kupéból - Mi történt? - kérdezte még egyszer, de válasz helyett csak halk kuncogás zengett vissza a fülébe a folyosóról.
Harry megvakarta a fejét - mintha segítene valamit - és összeráncolta a szemöldökét. Sikerült a bűbáj. Az eltelt két hónapot valószínűleg hatévesen (és hétévesen) töltötte, ki tudja hol és kivel.
Hiába összpontosított, hiába koncentrált - semmi.
Semmi se rémlett, ami ezekre a kérdésekre választ adott volna. Azért Harry tovább erőltette az agyát, mikor hopp - egy felirat felvillant a szemei előtt, egy felirat…
- HARRY! - hangzott egy kiáltás, és a következő pillanatban egy bozontos hajú lányt talált a nyakában, arcáról peregtek a könnyek - Ó, Harry, annyira hiányoztak a leveleid, Ron és én annyira aggódtunk, mi van, ha mégis bajod esik?
Egy vöröshajú, szeplős fiú lépett be a kabinba, arcán hatalmas vigyorral:
- Persze, szerintem tök állat lett volna, ha bébi maradsz...
- Ron! Jaj, ne is figyelj rá. Inkább mesélj! Hol laktál? Kedvesek voltak veled?
Harry nem felelt. Újra fel akarta idézni a feliratot, de barátai kíváncsi arca csak nem hagyták gondolkozni.
- Nem tudom. Nem emlékszem. Merlinre, semmire sem emlékszem! - pattant fel dühödten a fiú, de sikeresen beütötte a fejét a csomagokat tartó rúdba, s azonnal vissza is huppant a helyére.
Akkor derült csak ki, hogy mennyit is nőtt ez alatt a két hónap alatt, s valóban – magassága vetekedett Ronéval.
- Tényleg nem ugrik be semmi? Semmi használható? – kérdezte a lány, miközben szórakozottan cirógatta Csámpást.
Harry morgott, majd arra hivatkozva, hogy nem aludt eleget, az ablak felé fordulva lehunyta szemét. Újra megpróbálta előhívni a feliratot, s úgy ötpercnyi fejgörcsöket okozó agyerőltetés után ismét sikerült neki. Ám ezúttal el is tudta olvasni, mi van rá írva:
VARÁZSTÁRGYAK OKOZTA BALESETEK...Földszint
.....
VARÁZSLÉNY OKOZTA SÉRÜLÉSEK....1. emelet
A fiú szemei villámgyorsan felpattantak, és döbbenten a barátai felé fordulva kérdezte:
- Mikor jártam én a Szent Mungóban?
|
AJÁNLOM AZ OLDALT
