Egy héttel később Harry nem hitte el, hogy ennyi pechsorozat éri: teljesen lemaradt a leckéivel, sikerült összevesznie Hermionéval (ami azt jelentette, hogy semmi esélye bepótolni a házi feladatokat), ráadásul, mint kviddicskapitány még mindig nem sikerült megfelelő terelőt választania.

Ha mindez még nem lett volna elég, ott volt még az a fura dolog, hogy a legtöbb tanárnak szokásává vált úgy nézni rá, mint a világ legaranyosabb kisbabájára.

A fiú pedig egyre inkább gyanítani kezdett valami szörnyűséges dolgot: mindennek a nyári kalandjához van köze.

Az egyetlen pozitív esemény, ami eddigi roxforti tartózkodása alatt megtörtént, az Piton hiányzása volt (ami Harry szerint az egyik újonnan felbukkant vámpír betegségnek köszönhettek), ám kedden erről is le kellett mondania.
Ő és Hermione (Ron hatodiktól kezdve nem járt velük a „kínkamrába”), ahhoz képest, hogy veszekedtek, nyugodtan helyezkedtek el a teremben, még a mardekárosok is szokatlan csöndben voltak, mikor valaki hatalmas zajjal berontotta az ajtót, s Harry tudta, itt a vég.

Hogy még „kedvenc” bájitaltanárát is kibírja – ez a vég.

- Nos, azok, akik egy megmagyarázhatatlan véletlen során és nem tudásuknak köszönhetően még mindig élvezhetik óráimat – itt ki tudja miért Harryre sandított – azoknak bizonyára ez eltelt egy héten maga volt a paradicsom a bájitalóra.

- Milyen igaz… - a fiú nem bírta megállni, hogy ne tegyen halk megjegyzést. Hermione arcán átsuhant egy mosoly, mikor azonban Harry oldalra pislantott, eltűnt az arcáról.

- Most azonban – folytatta a professzor – mindannyiuktól elvárom, hogy maximális teljesítményt nyújtsanak az óráimon. A hozzávalók a táblán olvashatók. – azzal intett egy a pálcájával.

Harry mindent elkövetett, hogy ne vétsen hibát, s erőlködéseit siker koronázta: amikor tanára elhaladt az üstje mellett, a férfi a fortyogó folyadékra meredt, majd a fiú szemébe nézett, végül szó nélkül továbbment. Harryt azonban mégsem e felettébb furcsa viselkedés foglalkoztatta, hanem maga Piton.
Olyan ismerősek voltak a mozdulatai, mintha emlékképei lettek volna róla…- nem, az nem lehet. Nem adhatták oda neki nyáron. El sem vállalta volna!

Ahogy azonban a percek peregtek, Harry egyre inkább feszültebb lett. Sorra villantak fel a képek egy fekete hajú férfiról, csupáncsak egy-egy pillanatra, úgy érezte, szinte hullámzik az egész teste.
Ugyan már Harry, sok fekete hajú férfi van…

- Sok fekete hajú férfi van… - motyogta öntudatlanul.

- Kétséget kizáróan, Mr. Potter. – szólt a fagyos hang a háta mögül, s a fiú ösztönösen összerezzent – Mondja, még ma fel óhajtja vágni azt a gyökeret, vagy továbbra is maga elé bámul?

A fiú szó nélkül folytatta munkáját, de keze remegett – a hang, a hangokra is emlékszik… Kiabáltak vele… Játszottak vele… Örült… Örült, mert szerették…

- Ennek a főzetnek még nagy hasznát veszik. Rendkívül hatékony például a rossz közérzetre is…

De ha szerették, akkor nem lehetett Piton, hisz ő utálja…í/i>

- …bár az adagolással vigyázzanak, könnyen kiüthetik vele magukat…

Vagy esetleg mégis? Mégis lehet, hogy…

- Vagy drasztikusabb hatások is felléphetnek, de ezektől most tekintsünk el…

Elhatározta, óra után beszél a tanárral. Amint megszólalt a csengő, „véletlenül” leverte a mandragóra gyökeret tartalmazó tálat, s Hermione – mivel még mindig meg volt sértődve – úgy döntött, nem várja meg. Nem kellett sokat ügyetlenkednie, a terem hamarosan kiürült. Miután összeszedte a gondolatait, és kifundálta, hogy mit is mond, odalépett a papírjait rendezgető Piton elé:

- Professzor…

A férfi fel sem nézett az előtte heverő dolgozatkupacból.

- Ajánlom, Potter, hogy fontos legyen.
- Professzor… Én… - megakadt. Az egész monológja valahogy sületlenségnek tűnt.

- Potter, ha egyszer elhagyná valami értelmes a szádat, az világra szóló csoda lenne. Ugyanaz a felfuvalkodott hólyag vagy, mint az apád, aki mindig azt hitte, kviddicsből áll a világ.

Harry hallgatott, majd sarkonfordult, és kirohant a teremből. Végigszaladt a folyosón, majd az első kanyar után a falnak támaszkodott.
Fejét hátradöntötte, lehunyta a szemét. Meg mert volna rá esküdni, hogy az emlékeiben Perselus Pitont látta.

Bizonyára tévedett.

Elvégre, ahogy a férfi is helyeselte: sok fekete hajú férfi van a világon.

Vége az első résznek: Folytatás: Kókuszgolyó