2.

Döntés

- Eljött az idő, hogy válassz. Ő vagy én?

- Ne kérd tőlem ezt! Gyenge vagyok veled szemben, téged akarlak, de ő is kell.

- Akkor rám ne is számíts.

- Ne hagy itt kérlek.

- Elegem van, hogy folyton ő az első az életedben, úgy ugrasz, ahogy ő fütyül. Itt az ideje, hogy te magad dönts az életedről! – mondta a nő, akinek hosszú barna haja a vállára omlott, gesztenyebarna szemeiben pedig könnycsepp csillogott.

- Úgy tűnik, nem ismersz, az életem az övé, ha akarja, eltapos, mint az ember a rovarokat, akik a földön járkálnak. Ha téged választalak, nem lesz hosszú a boldogságunk, mert megöl mindkettőnket. Viszont, ha őt választom, magamat ítélem halálra. – magyarázta a férfi kedvesének, fekete hajába már ősz hajtincsek vegyültek az évek folyamán, míg őrlődött a két part között.

- Akkor mindegy mit teszel, meghalsz? – csuklott el a nő hangja, majd a könnyei kibuckáztak szeméből, végigfolyva orcáján, egészen vörös ajkáig.

- Meghalok, de mégsem mindegy mit teszek. Nem akarlak megbántani szerelmem, de őt kell választanom szerelmem.

- Ne nevezz így, ezek szerint nem szeretsz. – üvöltötte a nő, és próbált elfutni a férfi elől.

- Nem mindegy, mert ha őt választom biztonságban, leszel, én csak a kaszást hozom a nyakadra. – a férfi szemében is sós nedvek csillogtak, majd közelebb lépett a nőhöz és megcsókolta. Hosszú, szenvedélyes csók volt, hiszen tudták, hogy az utolsó. A nő kicsit elhúzódott a férfitól, hogy a szemeibe nézhessen, majd megszólalt.

- Hát ennyi lett volna számunkra a boldogság?

- Ennyi bizony. - jött egy hang a sarokból, amolyan halálon túli, melyhez egy ronda test is tartozott. – csalódtam benned Perselus, összeállni egy sárvérűvel. Ez büntetést von maga után. Adava Kadevra! – üvöltötte a férfi és Hermionéra irányította az átkot, aki összecsuklott, és a szeretett férfi karjai között hunyta örök álomra a szemét.

- Mért vetted el tőlem Voldemort nagyúr? Most már ölj meg engem is! – könyörgött a férfi.

- Azt már nem, te fogsz önkezeddel véget vetni az életednek, legyen ez a második büntetésed. – sziszegte a fekete mágus majd egy pukkanással hoppanált.

- Sajnálom, én mondtam, engem nem szabad szeretni, mert az nem lesz örömteljes végű. – suttogta a férfi halott szerelméhez, majd a holt testen végigfolyatta könnyeit. – Szeretlek.

Ott talált rá a férfira a vég, halott szerelme mellett, a halál oka: megszakadt a szíve.