Reena Eija Polixénia Silvana professzor. Sötét varázslatok kivédése tanár – meredtek rá a fénylő kék betűk a hófehér pergamenről. Azután újra leírta, majd úrja és újra. Olyan gyorsasággal zajlottak az események, hogy még most is képtelen volt felfogni.


Néhány hónappal ezelőtt az auror parancsnokság legjobb kiképzőtisztje volt, számos minisztériumi érdemrenddel és elismeréssel a háta mögött, ami a maga 28 évével komoly teljesítménynek számított.
Mikor 18 évesen elhagyta a Roxfortot pontosan tudta, hogy néhány éven belül ő lesz a legjobb auror. Keményen tanult és dolgozott, hogy mihamarabb elérje a célját. A három éves aurorképzőt két év alatt végezte el kitűnő eredménnyel. Rögtön elhelyezkedett a minisztériumnál. Kollégái alig bírták követni az iramot, amit diktált. Egy év alatt fekete mágusok tucatjait juttatta Azkabanba, köztük számos külföldi varázslót is. Megszállottként végezte a munkáját. Hamarosan kinevezték főaurornak, de tovább nem léphetett a ranglétrán, mert néhány korosabb varázsló nem nézte volna jó szemmel, ha egy „kis csitrit” (ahogy a háta mögött nevezték) ültetnének a feje fölé. Ezért helyezték át kiképzőnek. Itt rövid időn belül megkapta a vezetői pozíciót.
Magánélete egyáltalán nem volt. Családja már rég nem élt. A legutolsó roxforti évében történt. Úgy döntött nem utazik haza karácsonyra, az utolsó évben szeretett volna tanáraival és diáktársaival ünnepelni. Csak is ezért maradt életben. Szülei nagy családi karácsonyi partit rendeztek. Mindenki ott volt, nagyszülők, nagybácsik, nagynénik, unokatestvérek. Éppen az ajándékokat bontogatták mikor rájuk tört egy tucat halálfaló. A kilétük természetesen sosem derült ki. Egy óra múltán már csak holttestek és a szenesedő romhalmaz maradt utánuk. És a bagoly, ami az értesítést hozta. Egy szemvillanás alatt árva és hajléktalan lett. Ha nem lett volna Dumbledore……..
Kieszközölte, hogy bentlakásos tanuló lehessen az aurorképzőben. Anyagilag is támogatta volna, de arra hál’istennek nem volt szükség. Szülei, ha nem is rendelkeztek nagy vagyonnal, eleget hagytak rá ahhoz, hogy gond nélkül befejezhesse a tanulmányait.


Reena letette a penát, felállt az íróasztaltól és lassan odasétált a tükör elé. Magas, karcsú, törékeny fiatal nő tekintett rá vissza. Hosszú, fényes fekete haja a hátát verdeste, sűrű, fekete szempillája mélyen beárnyékolta zöld szemét, porcelán fehérségű bőre, apró piros ajkai a muglimesék Hófehérkéjéhez tették hasonlatossá. Bár az elmúlt években nem igen érdekelte a külseje, szerencsés alkat volt, az a fajta nő aki bármit tesz, vagy nem tesz magával akkor is szép marad, szépsége ugyanis belülről sugárzott. Most hirtelen kétségei támadtak. Mi lesz ha a diákok túl fiatalnak találják az új tanárnőt, ha nem tudja őket megfelelően kezelni. Hiszen még sosem próbálta. Hirtelen elmosolyodott. Annyi éven keresztül harcolt a gonosszal és sosem érzett félelmet, talán mert nem volt mit veszíteni. Most mégis megijed néhány tucat kölyöktől? Reena, kérlek szedd össze magad – gondolta magában – ha megérzik a félelmedet, elveszett vagy. Félelemmel a lelkedben nem vívhatod ki magadnak a tiszteletüket és akkor tényleg kezelhetetlen lesz a helyzet.
Elgondolkozva visszaült az asztalhoz.
Ő mint tanár, néhány hónapja még megmosolyogta volna az ötletet. Aztán történt az a dolog. Az újság, a minisztérium. Először csak suttogtak, majd egyre nagyobb visszhangot vertek az ügynek, hogy Potter és Dumbledore megbolondultak és rémhíreket terjesztenek. Reena túlzottan tisztelte Dumbledore-t ahhoz, hogy sokáig türtőztesse magát. Kifakadt, védelmébe vette szeretve tisztelt tanárát. Sajnos az ominózus esetnél Caramel is jelen volt. Hiába próbálta több magas rangú tisztviselő a védelmébe venni, a miniszter hajthatatlan volt. Egy órán belül megkapta a felmondását, csak rendkívüli múltjának köszönhette, hogy nem került a Wizengamot elé.
Összetörve, kétségbeesetten indult haza. Ennyi volt. Minden erőfeszítése hiába volt, egyetlen meggondolatlan mondat elég volt ahhoz, hogy mindent elveszítsen. Pontosan azt érezte, amit tíz évvel ezelőtt.
Amint a kandallóból kilépett a parányi nappaliba egy valószínűtlenül kék szempárral találta magát szembe, ami mindent tudóan és atyaian pillantott rá egy nagy, görbe orra csúszott félhold alakú szemüveg mögül. A professzor megnyugtatóan mosolygott.
- Oh, Albus! Egy kissé megijesztett. Nem igazán vártam látogatót. Hogy tudott………bár, …………azt hiszem ez felesleges kérdés. Ön minden ajtón bejut ha úgy akarja, igazam van?
- Drága Reena, kétségkívül igaza van. De ami miatt meg kellett látogatnom… Nos, Ön az új sötét varázslatok kivédése tanár a Roxfortban.
- Igazán?? – Reena nem tudott semmi értelmeset kinyögni, így hirtelen. – Azt hiszem ez nem a legjobb ötlet, Albus! Tudja éppen most rúgtak ki a minisztériumból….. és.. nos hát, azt hiszem ez jelentősen megtépázta a hírnevemet. Ha Ön állást ajánlana nekem, azt jelentené, hogy nyíltan szembehelyezkedik a minisztériummal és a jelenlegi helyzetben ez nem túl előnyös az Ön számára, professzor úr. A minisztériumi varázslók hiába látták saját szemükkel Voldemortot, sajnos még képtelenek felfogni az új helyzetet. Talán mhetek, hónapok is beletelhetnek mire végre feleszmélnek.
- Kedves Reena, én már egy évvel ezelőtt nyíltan szembeszálltam a minisztériummal. Nekem nincs veszíteni valóm. Ellenben komoly nyereségre tennék szert, egy hűséges volt tanítványom személyében, aki mellesleg a legjobb exauror. – mosolyodott el a professzor.
- Tekintve a lehetőségeimet, azt hiszem, ez egy visszautasíthatatlan ajánlat – húzta el a száját – de van egy feltételem.
- És pedig?
- SENKINEK nem árulhatja el a keresztneveimet! R. E. P. Silvana professzorként kell bemutatnia.
- Látom ezen még mindig nem sikerült túllépnie. – mondta Dumbledore, miközben megpróbált elfojtani egy kuncogás félét.
Reena szégyenlősen lehajtotta a fejét, majd hirtelen észbe kapva felpillantott, hogy hellyel kínálja a professzort, de ő addigra elillant, mint a kámfor. A lány fáradtan roskadt a kanapéra, hogy átgondolja az eseménydús napot. Késő este volt, mire némileg lehiggadva, mégis kétségek közt nyugovóra tért, hogy másnaptól egy teljesen új életet kezdjen.
Új emberek, új munka, új körülmények várnak rá és ez a tény nem hozta meg az enyhet adó álmot.