A következő napok délutáni értekezletein összeállították a tanterveket és az órarendeket, valamint megírták a diákoknak szánt értesítőket. Míg a délutánok szorgos munkával teltek, a délelőttök és az esték szabadok voltak. Egyesek számára túlságosan szabadok. Szerencsére a kastély hidegvíz készletei kimeríthetetlenek voltak, Piton fogyasztása ugyanis rohamosan nőtt. A délelőttöket szeretett főzetei társaságában töltötte, ami némiképp megnyugtatta, de ahogy közeledett az értekezlet időpontja megmagyarázhatatlan gyomorremegés és reszketés lett rajta úrrá. A lányon mindig ugyanazt az illatot érezte, olyan volt számára, mint a bika előtt lengetett vörös posztó. Figyelme gyakran elkalandozott az adott témától. Ilyenkor gondolatban a lány testét térképezte fel gondosan, aprólékosan. Bármit megadott volna, hogy csak egy pillanatra megérinthesse a lány bőrét, hogy belekóstolhasson ajkaiba. De az évek során beléivódott önuralma meggátolta abban, hogy egyetlen apró lépést is tegyen a megvalósulás felé. Büszkeségét, önérzetét rendkívül sértette, hogy ez a számára kiismerhetetlen boszorkány ennyire a hatalmába tudta keríteni, anélkül hogy megérintette volna, vagy akár csak egy szót is szólt volna hozzá. Sőt, néha tudomást sem vett róla, legalább is látszólag.
Reena valóban tudta, szinte érezte mi zajlik a férfi lelkében, hogy mekkora erőfeszítéseket tesz annak érdekében, hogy ne teperje le. Őszintén szólva, időnként számára is keserves volt a helyzet, hiszen legalább annyira vágyott a férfi után, mint a férfi őutána. Mindenkor és mindenütt ott volt a gondolataiban. Képzeletében folyton egymásra tapadtak.
Néha viszont egyenesen mulattatta a helyzet, és mindenféle praktikákat bevetett, hogy lépésre kényszerítse a férfit.
Amikor az értekezleten leült mellé, véletlenül végigsimította szigorú arcát a hajával. Piton a selymes hajszálak pillekönnyű érintéseitől majd eszét vesztette. Ilyenkor rendkívül örült neki, hogy a talár egy bő ruhadarab.
A lány precízen ügyelt a megjelenésére is, minden lehetséges eszközt bevetett a csatában. Egy alkalommal például – miközben a férfi néhány javaslatát vitatták meg – felállt az asztaltól és Piton mellé állt hogy jobban lássa jegyzeteit. Ahogy a pergamen fölé hajolt dekoltázsa éppen egy vonalba került Piton tekintetével. Szegény ördögöt csak egy hajszál választotta el attól, hogy belecsókoljon. És ez így ment napról-napra, míg végül Piton rájött, hogy ezek nem véletlen érintések, a lány szánt szándékkal ingerkedik vele. A felismeréstől és a vágytól hajtva eszeveszetten menekült vissza a szobája rejtekébe. Berohant a hálóba ledobálta magáról a köpenyt, inget és egy szál nadrágban elterült a hűvös, fekete selyemágyneműn. Vajon miért teszi vele ezt a lány? – töprengett. Ugyan mit akarhat egy nála jóval idősebb, megkeseredett férfitól, aki nem igazán ért a nők nyelvén? Ekkor hirtelen ráébredt, hogy gyakorlatilag semmit sem tud a lányról. Még a nevét sem volt hajlandó elárulni. Sőt úgy vette észre, hogy a kollégák nagy része szintén nem tudta, hogy hívják, aki pedig régebbről ismerte, mindig másra terelte a szót, valahányszor a téma szóba került.
Talán egyáltalán nem is érdeklem Silvana professzort, – folytatta gondolatmenetét – talán csak unalmában szórakozik velem, amíg megérkeznek a diákjai. Ettől a gondolattól olyan ideges lett, hogy rögtön fel kellett pattannia az ágyról. Miközben dühödten járkált fel-alá a szobájában, eltökélte, hogy egyszer s mindenkorra kideríti, hogy áll a dolog. Innentől kezdve azon volt, hogy kínjait megízleltesse annak okozójával. A lány módszerével dolgozott, sőt tökéletesítette azt. Egyenesen vadászott az alkalmakra, amikor zavarba hozhatta őt. Reena visszavett volna az iramból, de már túl késő volt. Piton felvette a kesztyűt. Hangtalanul közlekedve a legváratlanabb időpontokban osont a lány mögé, hogy aztán megszólítva, halálra rémissze őt. Mindezt csak azért, hogy a halálra rettent lányt átkarolhassa, nehogy hanyatt vágódjon a nagy ijedtségtől. Majd élvezettel zsebbe söpörte a tüzes tekinteteket, amiket érintése váltott ki. Amikor az étkezések alkalmával elfoglalta a helyét mellette, félreérthetetlenül vágyakozó tekintettel vizslatta a lányt, amíg az el nem pirult zavarában. Olykor érdekes, de igen kínos helyzeteket teremtettek egymás számára. Abban már biztosak voltak, hogy a vonzalmuk kölcsönös, még sem bírtak felhagyni egymás bosszantásával, ingerlésével, habár ez saját maguk számára is kellemetlen volt. Mégis, büszkeségük nem engedte, hogy megtegyék az első lépést.

Dumbledore mindeközben remekül szórakozott. Páholyból figyelhette a rendkívüli színielőadást és még jegyet sem kellett váltania. Kezdett azonban a kollégáknak is szemet szúrni a bontakozó románc. Egyre kíváncsibban lesték az eseményeket, miközben úgy tettek, mintha semmit sem vettek volna észre. Az érintettek tudta nélkül már fogadásokat is kötöttek, arra nézvést, hogy mikor következik be végre a nagy esemény, illetve hogyan. Flitwick például 10 sarlóban fogadott McGalagonnyal, hogy egy héten belül történni fog valami, Dumbledore pedig 1 galleonnal jött volna Hagridnak ha nem Piton adja be elsőként a derekát

Véget ért az értekezletekkel teli hét. Minden készen állt a gyerekek fogadására, de addig még volt még néhány nap. Ezt mindenki pihenéssel, kikapcsolódással töltötte. Reena például rengeteget sétált a parkban, a tó körül. Néha még a Tiltott Rengetegbe is bement, bár nem túl messzire. Sok időt töltött Hagriddal, beszélgettek a régi szép időkről, megetették a szurcsókokat. Süteményt is sütöttek, és mivel ebbe a lány is besegítet, ezúttal elég ehetőre sikerültek.
Egyik délután aztán lesétált Roxmortsba, néhány apróságot vásárolni. Bekukkantott a Mézesfalásba is, hisz azt diákkorában sem hagyta ki sosem. Beszerzett néhány oktatási kelléket, pennát, pergament. Cipekedni azonban nem volt kedve, ezért úgy döntött, hogy az egészet becsomagoltatja és feladja saját magának bagolypostával.
Már a kastélyparkban baktatott felfelé a domboldalon, mikor meglátta a férfit. Az egyik tóparti fa alatt ült fekete nadrágban, mély bordó ingben. Hátát a fa törzsének vetette, szemét lehunyta. Reena megállt, amikor a közelébe ért. Nem akarta megzavarni. Inkább gyönyörködött benne. Kedvtelve legeltette szemét arányos alkatán, a félig kigombolt ingén át kibukkanó mellkasán, markáns arcvonásain. A lány egészen ellágyult. Arra gondolt, talán ideje lenne valamelyiküknek megtenni az első lépést.
Piton - mintha megérezte volna, a lány jelenlétét – hirtelen kinyitotta a szemét, majd felpattant a helyéről. Sokáig álldogáltak ott zavartan bámulva egymást. Végül a férfi beletúrt a hajába egy kétségbeesett sóhajt hallatva. Szomjas szemei csak úgy itták a nő látványát. A szári szerű, áttetsző, cseresznyepiros ruha szinte izzott a lány fehér bőrén, izgalmas kontrasztot alkotva szénfekete hajával. Tekintetét vágyakozva függesztette a férfi ingének nyílására és lassan elmosolyodott. Ekkor Piton úgy érezte, mintha a szívén megrepedt volna a kőkemény páncél. Egyetlen ugrással a lány előtt termett, és gyengéden magához húzta. Alig merte elhinni ami történik. Félt, ha egy óvatlan mozdulatot tesz szertefoszlik az egész, mint egy álomkép. Leheletfinoman érintette ajkaival a lány száját, majd amikor az visszacsókolta, többé nem tudott gátat vetni mindent elsöprő szenvedélyének. Az elmúlt hét minden visszafojtott, vad képzelgését, kínzó vágyálmát fejezte ki ebben a csókban. Vad hévvel rántották egymást, a földre és összegabalyodott testük tehetetlenül hempergett lefelé a domboldalon. Talán észre sem vették, hisz ajkuk egyetlen pillanatra sem vált el egymástól.
A vár bevétetett.

Végre megálltak a lejtő alján, testük egymáson hevert. Piton a lány szemébe nézett:
- Már tudod.
- Hisz már te is tudod. – felelte a lány pimasz kis félmosollyal, és újra önfeledten egymásba temetkeztek.