Mikor végül kifulladva elengedték egymást a férfi felkönyökölt a fűben és kinyögte a kérdést, ami napok óta motoszkált benne:
- Ez az illat....
- Titkos családi recept – vágott a szavába ironikus mosollyal a lány, azzal elmesélte a balzsam történetét.
- Rettenetesen hangzik – szólt a Piton elgondolkozva egy kis idő múlva – de ugye nem gondolod, hogy bármi köze lenne ahhoz, ami kettőnk közt történt?
- Azt hiszem ezt már nem fogjuk megtudni. Hiba volt használni.
- Soha, senki nem gondolt a családotokban arra, hogy megpróbálja megtörni a varázst?
- Perselus, ez nem csak egy egyszerű szerelmi varázslat. Talán nem tudod, de az ősi finnek hatalmas mágusok voltak, és varázslatok közben nem mindig tartották szem előtt a következményeket. Nem voltak gonoszak, de céljuk elérése érdekében nem riadtak vissza a sötét oldal eszközeinek használatától sem. Az egyik ősöm – Imaya Kai – több, mint ezer évvel ezelőtt halálosan beleszeretett kora egyik leghatalmasabb mágusába. Neki adta szívét-lelkét, ártatlanságát. A férfi cserébe megalázta, kihasználta és elhagyta egy másik asszony kedvéért, mikor várandós lett. Imaya véres bosszút esküdött. Rég elfeledett ősi varázslattal elrabolta a varázsló lelkének egy darabkáját és bezárta egy kristálytégelybe. Aztán elkészítette a balzsamot, és ahogy már meséltem, elvégezte a bűbájt, melynek következtében annak titka és átka kényszerűen száll nemzedékről nemzedékre. Üknagyanyám az életével fizetett érte. A férjét és két árvát hagyott maga után. Mégis, ez idáig minden nemzedék kipróbálta. Az életünk része, ellenállni képtelenség, vagy csak ideig-óráig sikerül.

A férfi nem választolt, csak elterült a fűben, de valahogy képtelen volt elhinni, hogy valamilyen módon ne lehetne megtörni a mágiát. Az ősi varázslatok ugyan rég feledésbe merültek, és a finn varázslókultúrában amúgy sem volt jártas, de elképzelhetőnek tartotta, hogy valahol akadhat még feljegyzés, amely támpontot jelenthetne.
Szerette volna kitörölni a lány szeméből a szomorúságot. Megsimogatta az arcát, aztán hirtelen magához rántotta. A lány édesen felkacagott a váratlan támadástól és pajkosan nézett rá. Szájához húzta a férfi kezét és végigcsókolta annak ujjbegyeit, majd nyelvével lágyan körbecirógatta a tenyerét. Piton felnyögött. Úgy érezte, mintha nadrágja áldozatul esett volna egy eltévedt zsugorító bűbájnak. Úgy tört fel belőle a szenvedély, mint a palackba zárt szellem, ha évszázadok múltán kiszabadul. Egyetlen gyors mozdulattal maga alá gyűrte a lányt és mohón csókolta annak finom selymes bőrét. Hamarosan azonban már nem elégedett meg azzal a kevéske fedetlen területtel, amit Reena ruhája szabadon hagyott. Édes kínja egyre fokozódott.
- Te édes, finom boszorka! Ha nem hagyjuk most azonnal abba, képtelen leszek visszafogni magam! Ha neked még korai, tiszteletben tartom és várok, amíg csak kell, de kérlek most szólj! – suttogta, miközben nyelvével lágy köröket rótt a lány nyakára.
- Perselus, félre ne érts kérlek! Rettenetes vágyom utánad, az első naptól fogva veled töltöm minden éjszakámat – pirult el a lány, de állta a férfi tekintetét. Persze csak álmomban! – vágta rá kissé szégyenlősen. – Mégis…
- Nem kell magyarázkodnod, – vágott a szavába Piton – és köszönöm, hogy elmesélted, bár ezzel csak még inkább izgalomba hoztál. Ne aggódj, majd megbirkózom vele! – vigyorgott. - Bár, attól tartok a hideg víz már nem hozza meg a kívánt hatást! Talán mostantól majd jeget tartok az alsónadrágomban.
A lány ugyan nem teljesen fogta fel, hogy miről beszél, de mégis kitört belőle a kacagás. A férfi, látva a lány félig értetlen ábrázatát úgy érezte muszáj lesz ezt-azt beismernie. Például azt hogy:
- 2051 gallon hideg víz.
A lány kerek szemekkel nézett rá, majd hirtelen leesett neki a sarló.
- Csak nem azt akarod mondani, hogy…
- De, – bólintott a férfi fájdalmas ábrázattal – délelőtt, délután és éjszakánként.
Bizony, az ilyesfajta gyónások ritkán hagyják hidegen a gyarló asszonyszemélyeket, így aztán Reena szemében is vad táncot járt a vágy.
Piton úgy ugrott fel a fűből, mint akit a skorpió csípett meg. Hajába túrva szűrte a fogai közt:
- Ne játssz a tűzzel! – aztán kisfiúsan elmosolyodott. – Ne haragudj, nem akartalak megijeszteni.
- Megértelek, és sajnálom! Valahogy képtelen vagyok uralkodni a vágyaimon, amikor a közelemben vagy. – húzta el a száját a lány. - Talán jobb lenne ha sétálnánk egyet. – megvárta, amíg a férfi felsegíti, karon fogta és elindultak a parkon át vezető sétányon.

McGalagony éppen elgondolkodva tekintett ki az ablakon, majd hirtelen sarkon fordulva rögtönzött időjárás jelentéssel lepte meg kollégáit:
- Odakint szikrázó a napfény és villámlik. Sokatmondó tekintettel pillantott a tanárokra szögletes szemüvege felett.
A tanáriban elképesztő gyorsasággal cseréltek gazdát ezüst és arany pénzek.

Piton elgondolkodva ballagott kedvesét átölelve:
- A neved olyan édes. Silvana. Ugye azt jelenti, hogy erdő? Gondolnád, hogy te vagy a legillatosabb, leghívogatóbb és legrejtélyesebb erdő, amit valaha is láttam? – huncutkodott. Tudod, azt hiszem itt lenne az ideje, hogy eláruld a többit is.
- A többi mit? – húzta Reena az időt.
A férfi úgy nézett rá, mint ahogy egy csintalan kölyökre szokás:
- A keresztnevedet természetesen. Mit takar az az R. E. P. ?
- Én……nos, hm……- dadogott a lány. Hirtelen nem is tudta mit mondjon, hogy mondja el. Nem jött szó az ajkára, hogy elmesélje neki diákkori szégyenét.
Sajnos egyetlen pillanatnyi habozás elég volt, hogy az érzékeny férfi félreértse a helyzetet. Elengedte és döbbent-hideg tekintetét a lány szemébe fúrta.
- Bíztál bennem annyira, hogy a fűben hempergőzve vadul visszacsókolj, hogy elmeséld a családod féltve őrzött kis titkát, de nem annyira, hogy eláruld nekem a nevedet?! – az utolsó szavakat szinte már üvöltve ejtette ki.
Nem sajnált egy utolsó megvető pillantást, majd sarkon fordulva sebes léptekkel indult meg a kastély felé. Úgy fortyogott magában, mint a kitörni készülő vulkán.