Vánkosod a bánat


Hermione aznap az előcsarnokban beszélgetett Ronnal és Harry-vel, mikor rájött, hogy a teremben felejtette a tankönyvét. Gyorsan visszarohant a pincehelyiséghez és éppen belépett az ajtón, mikor az egyik szekrény mellett Pitont és Silvanat fedezte fel szenvedélyes csókban összeforrva. Szerencsére nem vették észre, így felkapta a könyvét és hangtalanul kisomfordált a tanteremből.

Reena az pincéből felvezető lépcsősoron járt, mikor a csarnokból izgatott szófoszlányok szűrődtek le hozzá. Szégyenkezve kissé, de megállt a lépcső tetején, nem akarta megszakítani a párbeszédet.
- Ezt nem mondhatod komolyan! Silvana és Piton? Szerintem valamit félreérthettél, Hermione.
- Ron az ég áldjon meg! Szerinted mennyire lehet félreérteni azt a helyzetet, amikor két ember szorosan összegabalyodva azon van, hogy lenyelje a másik nyelvét.
- Nézzétek, szerintem ez nem ránk tartozik. Nem is kellett volna meglátnod. – szólt közbe Harry, mert hogy ők hárman társalogtak.
- De megláttam, az ég szerelmére! Mi tudjuk, hogy Piton halálfaló, vagy halálfaló volt, de vajon Silvana is tudja? Mert szerintem, akkor nem lenne érte oda ennyire!
Ennyi épp elég volt a lánynak. Sápadtan roskadt le a földre, térdei remegtek, látása elhomályosult a szemeiből záporzó könnyektől. Szinte önkívületi állapotban felállt és visszament a tanterembe, de azt már üresen találta. Ekkor gondolkodás és kopogás nélkül rontott be szerelme szobájába.
A férfi ott állt a kandalló előtt és éppen az ingét ráncigálta le magáról. A lány feldúlt tekintete úgy vándorolt a karjára, mintha mágnes vonzotta volna. Ott volt. Sajnos most már kétségbe sem vonhatja a hallottakat. A férfi mindent megértett a tekintetéből. Elszorult torokkal, rettegve próbált megszólalni:
- Reena, mielőtt bármit mondanál, én szeretném ha tudnád..
- Hallgass, te nyomorult! Hogy volt merszed eltitkolni előlem, azok után ami kettőnk között volt. Azok után, hogy elmeséltem, ami a családommal történt. Ki tudja, talán te is ott voltál azon az éjszakán a halálfalók között, talán engem is megöltél volna, ha teheted.. – ordított a lány magán kívül. – Azzal a kézzel értél hozzám, amivel ártatlanok életét vetted el, vagy amivel embereket kínoztál halálra! Azzal a szájjal csókoltál, amivel tiszta lányoktól raboltál csókot erőszakkal. Undorodom tőled és undorodom saját magamtól, amiért beszennyeztél. Mocskos vagy és aljas. Egy szemét…. – elakadt a szava, a düh szinte elvette az eszét.
Piton érezte, hogy részben igaza van, de az alaptalan vádak mégis dühöt keltettek benne.
- Reena, túl messzire mész! Nem tudsz semmit rólam. Ne vádaskodj alaptalanul, mert később megbánhatod. Azonkívül, ha jól emlékszem te legalább annyira akartad azokat a csókokat és érintéseket! Az Istenért – túrt a hajába megtörten - legalább engedd, hogy elmondjam! Nem akartam, hogy mástól tudd meg, csak egyszerűen nem volt bátorságom szóba hozni.
A lány egyetlen mozdulattal leintette:
- Egy halálfalót nem lehet alaptalanul elítélni.
Legszívesebben szembe köpte volna a férfit és saját magát egyaránt. Már nem volt mit mondani. Kifordult a szobából és az igazgatói iroda felé irányította lépteit.
Mikor belépett Dumbledore az asztalánál ült egy könyvbe mélyedve. Reena nem köszönt, csak így szólt:
- Hogy tehetted? Miért nem figyelmeztettél?
- Most Perselus elmondta, nem? – nézett fel az igazgató szemüvege mögül.
- Nem, Albus, nem! Tudod honnan tudtam meg? Véletlenül kihallgattam egy beszélgetést a diákok között! Még életemben nem éreztem magam ennyire megalázva. Én ostoba, gondolkodás nélkül vetettem magam egy halálfaló karjaiba. Tudod, jól mi történt a családommal! És ha Ő is ott volt? Akár saját kezével megölhette az anyámat, nem tudhatom. Én pedig még a családi varázslatot is felhasználtam. Te jó ég, - hirtelen elfehéredett az arca – szóval én nem az igaz szerelmet kaptam meg, hanem a sötét varázslót, akit csak a gonoszsága hajt! El tudod képzelni mit jelent ez?
- Reena kérlek, nyugodj meg! Vegyél egy mély levegőt és ülj le szépen! – szólt csendesen az igazgató.
- Nem tudok, képtelen vagyok! Sem megnyugodni, sem leülni nem tudok!
- Megértem az állapotodat, de most mégis arra kérlek, hogy ülj le ide. Különben nem tudom elmondani.
A lány kényszeredetten leült az igazgatóval szemben.
- Hidd el, Perselusnak semmi köze a családod halálához. Nem is volt jelen. Ami pedig a kapcsolatotokat illeti, nem a gonoszság, hanem a vágy és a szerelem hajtotta hozzád. Ezt igazán érezned kellett volna.
- Ugyan Albus, honnan lehetsz benne olyan biztos? Akármennyire is ismered a múltját, minden lépéséről még te sem tudhatsz!
- Tudom, mert..- azzal belekezdett egy hosszú-hosszú történetbe, melyet rajta és Pitonon kívül senki más nem ismert.
A történet közben a lány megbizonyosodhatott róla, hogy sem félni, sem gyűlölni nincs oka a férfit. Mire az igazgató befejezte már majdnem éjfél volt és a lány megszégyenülten, égő arccal, lelkében kínzó fájdalommal mégis megkönnyebbülten állt fel a székből.
- Köszönöm, hogy a bizalmadba avattál. Azt hiszem jobb lesz, ha most megyek.
Mire a szobájába ért minden egyes könnycseppjét elhullatta. Száraz, de vöröslő szemekkel bújt az ágyba, de aludni képtelen volt. Egyre csak saját vádaskodó hangját hallotta, behunyt szemei előtt látta a férfi fájdalomtól, dühtől eltorzult arcát. Mérhetetlenül szenvedett, amiért érdemtelenül bántotta a számára oly fontos személyt, és rettegett a holnaptól, amikor a férfi majd hidegen és kimérten üdvözli és megvetően végigméri. Hagynom kellett volna, hogy elmagyarázza! Ha nem borítja el a düh az agyamat! Oh, miért is mentem vissza hozzá azonnal?! – marcangolta tovább saját magát. Olyan mélyen megbántottam, hogy esélyem sincs a megbocsátására.

Piton álmatlanul hánykolódott az ágyában. Bekövetkezett amitől annyira retteget. Egy ifjúkori ballépés az egész életét pokollá változtatta, neki nem jár boldogság. Reena soha többé nem fog szóba állni vele és nem is hibáztathatja érte. De a vádjai akkor sem voltak jogosak! – szólalt meg egy dühös hang a fejében. Ugyan, mit számít az már?
Éppen a másik oldalára fordult, amikor valaki kilépett a kandallóból.
- Malfoy! Mi az ördögöt keresel te itt? Nem gondolod, hogy illő lenne bejelentkezni, mielőtt ellátogatsz valakihez? – kérdezte sziszegő gúnyos hangon.