Ketten egyek


A félig elsötétített hálószobában álltak az ágy mellett. Piton egyetlen mozdulattal kioldotta a lány ruháját, mely hangtalanul hullott a földre. Félt, hogy túlságosan durván bánik majd Reenával, de a vak szenvedélynek még ő sem tudott parancsolni. Hirtelen az ágyra dobta, majd fölé hajolt a lány arcát kutatva, de ott nyomát sem látta félelemnek, vagy fájdalomnak. Oda már a kéjes mámor költözött. Vadul simogatta, csókolta a lány testét és csak azt sajnálta, hogy képtelen egyszerre érinteni minden porcikáját. Reena eközben reszkető kézzel, türelmetlenül kapkodva bontogatta a fehér inget, majd lehúzta a férfi fején át. Lélegzete szinte elakadt, mikor a férfi forró bőre saját felhevült testéhez ért. Lázasan tépte, markolta a hollófekete fürtöket, körmei mély nyomot hagytak a férfi hátán. Piton kiszabadította a melltartóból a kicsiny, fehér kebleket és hódolata csókjaival halmozta el, miközben hosszú ujjaival finoman markolászta. A lány sóhajait a férfi mellkasába fojtotta izgatóan csókolgatva azt, nyelvével cirógatva ízlelte a megkeményedő mellbimbókat. Ő nyögve fogta tenyerébe a lány arcát és szenvedélyesen szájon csókolta, majd ajkai egyre lejjebb vándoroltak nyakán, majd a mellei közt vezető kis ösvényen. Már a hasára rajzolt apró köröket forró ajkaival, aztán fogával tépte le az édes titkot rejtő kis ruhadarabot és arcát a lány combjai közé fúrta. Ajkai és nyelve vad táncot járva kutattak fel minden apró, rejtett kis zugot, miközben a lány szinte sikoltozott a gyönyörűségtől. Piton ágyéka kínzóan feszült, csak a nadrág tartotta vissza, hogy vágya egyértelműen kibontakozzon. Felállt és kioldotta övét, majd magához húzta a lányt és tenyerét rásimította félreérthetetlenül ágaskodó férfiasságára. A lány epekedve simogatta a nadrágon keresztül, majd türelmét vesztve lerángatta a ruhadarabot. Piton hátrahajtott fejjel apró örömteli kacajt hallatott. Reena szinte eszét vesztve a vágytól megszabadította a férfit az utolsó kis akadálytól is, ami kettejük közé állt. A látványtól vad, örömteli vágy ült az arcára, kezével megérintette, amit eddig csak sejthetett.
- Az ajkaidat szeretném érezni, kérlek! – suttogta a férfi, majd gyengéden magához vonta a lány fejét. Szemeit lehunyva élvezte, amint apró örömtüzek gyúlnak ágyékban, ahogy a lány ajkai egyre beljebb és beljebb fogadták. Az aprócska nyelv ingerlően masszírozta – miközben ő a selymes fekete fürtökbe markolva finoman irányított. Szinte az utolsó percben vonta ki magát az édes, nedves szentélyből, visszatartva egy hatalmas robbanást. Gyengéden visszafektette az ágyra gyönyöre okozóját, majd rá hengeredett, de nem hatolt belé. Kínjukat fokozva egyenként vette szájába a lány rózsás mellbimbóit, óvatosan harapdálva, szívogatva azt.
- Perselus, az ég szerelmére, ne kínozz tovább! Annyira vágyom rád! – nyöszörögte a lány.
- Még nem! Könyörögj! – nevetett fel a férfi miközben ujjai a lány ölében bújócskáztak.
- Könyörgöm!
A férfi tekintete elsötétült, de még nem engedett.
- Nem elég meggyőző. – kínozta tovább a lányt, rövid fontolgatás után.
- Kérlek, könyörgöm, mindenre ami Szent! Belepusztulok, ha nem jössz! Éreznem kell téged!
Úgy tűnt, ez végre eléggé meggyőzhette, mert egyetlen gyors mozdulattal behatolt a finom, meleg barlangba és gyengéden körözni kezdett benne.
- Gyorsabban! – lehelte a lány, de kérése mintha célt tévesztett volna, mert a férfi még inkább visszafogta mozdulatait.
Ekkor a lány körmeit mélyen Piton bőrébe vájva, végigszántott a hátán. Az érvelés komolyan meggyőző lehetett, mert a férfi ősi, vad ritmust kezdett el diktálni, miközben Reena combjaival ölelte át csípőjét és egyre gyorsabban és szenvedélyesebben mozogtak, amíg aztán a beteljesülő vágyak hátán a magasba szárnyaltak, hogy néhány pillanat múlva visszazuhanhassanak a sötéten fénylő, csendes semmibe.
Kimerülten feküdtek az ágyon. A férfi kezeit a feje alá tette, a lány pedig hozzábújva a mellkasára hajtotta fejét.
- És a Reena? – szólalt meg hirtelen Piton.
- Mi van vele? – kérdezett vissza kissé kábán a lány.
- Mit jelent? Ezt az egyet még nem mondtad el.
- Tulajdonképpen semmit. Édesanyám találta ki. Ez jutott eszébe, mikor először megpillantott.
- Akkor még is csak jelent valamit. – válaszolta a férfi egy apró mosollyal a szája szegletében. – Édes, érzéki, szenvedélyes és gyönyörű.
- Sejtettem, hogy nem az eszem miatt fogsz dicsérni! – incselkedett Reena.
- Tudtam, hogy azzal úgyis tisztában vagy. Azt hiszem nem csak a diákjaidnak, de nekem is van mit tanulnom tőled. Jut eszembe, Silvana professzor! Az iménti lecke nem volt teljesen érthető számomra. Ha megkegyelmezne és adna néhány pótórát! – felelte színpadiasan.
A vágyak újra felkorbácsolódtak, a tüzek újra kigyúltak. És ők csak ismételték és ismételték a közös tanagyagot, míg bírták erővel és míg a csillagok előbújtak az égen. Elvégre ismétlés a tudás anyja!
A hold már lemenőben volt, mire végre beteltek egymással annyira, hogy a pihentető álom meglephesse őket. Szorosan egymás karjaiba fonódva szenderegtek a hatalmas ágyon.

A padlón egy fehér rózsa hevert megtörten az elbújó hold fényében.

Dubledore, egész éjjel az íróasztalánál ücsörgött és figyelmesen tanulmányozott egy ősrégi, idegen nyelven íródott pergament. Az írásból nyert információk nem jelenthettek sok jót, mert az igazgató egyre komorabb arccal hümmögött és csóválta a fejét.
- Most már tudom mi történt Mardekár Malazárral. A kérdés az, hogy ezt még hányan tudják rajtam kívül. – mondta mintegy saját magának, majd gondterhelten nyugovóra tért.