Jó kis hétvége!

- Kakukkfű, gyömbér... a fene egye meg, hogy mindig kifogyok mindenből! - mérgelődött egy fekete taláros férfi a Roxforti kastély egyik pincetermében. Dühösen járkált fel-alá, közben ki-ki pillantott a hóesésbe a szűk ablakocskán. -Hogy a fenébe menjek így Roxmortsba? - morgott az orra alatt. Letette a könyvet, amit lapozgatott az egyik asztalra és kisietett a teremből.

A szobájába érve felkapta a kabátját és a sálat gondosan a nyaka köré tekerte. Kivágta az ajtót és rázárta a védővarázslatokat. Elindult ki a kapun keresztül, a gyenge hóesésben Roxmorts felé. Viszont mire odaért már kegyetlenül zúdult a nyakába az ég.

Besietett egy boltba. Sok-sok polcon végig csupa érdekes könyvek voltak kirakva, mindegyik különböző színben és egyiken sem volt cím, sem szerző. "Milyen hely ez?" Kérdezgette magától, miközben levett egy sötétzöld könyvet az egyik polcról és lapozgatni kezdte. Nem volt beleírva egy betű sem.

Már-már megunta a csendet és ki akart innen menni, mikor egy létra gurult felé, kerekei nyikorogtak és egy hangos "Segítség!" törte meg a csendet. Abban a pillanatban feltűnt neki, hogy egy nő reménytelenül kapaszkodik a létra szélébe és rémült arccal néz maga elé.

A megvadult létra azonban nem állt meg és a sor végéig gurult, szerencsétlen teremtés pedig egyenesen Piton ölében kötött ki, aki viszont a földre huppant.

- Maga nem normális! - mondta hangosan és megpróbált fölállni. A nő is talpra akart szedelőzködni, de csak azt érték el, hogy újra egymáson kötöttek ki.

- Szóval, ha már rajtam fekszik esetleg próbáljon meg nem megölni, vagy esetleg csak bemutatkozni. - mondta cinikus éllel Piton.

- A nevem... miért akarnám megölni? - kérdezte szégyenlősen és feltápászkodott. Ezúttal sikerrel járt és kezét nyújtotta a férfi felé, hogy felsegítse. Piton azonban egy megvető pillantás után szintén felállt.

- Mégis milyen hely ez? - kérdezte gúnyosan, hogy oldja kicsit a bosszúságát.

- Nem hely, hanem bolt.

- Mégis milyen bolt ez?

- Hát nem tusfürdőt árulok az biztos! - nézett a nő enyhe iróniával.

- Biztos? - kérdezte egyik szemöldöké felhúzva a férfi.

- Már elnézést, de lehetne kicsit udvariasabb is. Mellesleg ez az én boltom, nemrég költöztem ide és nyitottam ki.

- Semmi köze hozzá, hogy milyen a modorom. És miért árul üres könyveket?

- Már hogy ne lenne közöm, elvégre velem is beszél. És nem üresek, csak maga látja annak! - mosolyodott el sejtelmesen a nő.

- Hogy érti?

- Szó szerint. Tudja elég fura két témáról beszélni párhuzamosan.

- Csak nem nem tud követni? - nézett a nőre felsőbbrendűen.

- Elég késő van és még hivatalosan nem nyitottam meg az üzletet, úgyhogy ha lenne szíves... - bökött az ajtó felé kimérten.

- Kidob? - kérdezte hökkenten Piton.

- Nem, csak finoman kiinvitálom. - mosolyodott el cinikusan a nő.

Piton fogta magát, feltépte az ajtót és kisietett. A méltósága nem engedte, hogy visszaszóljon a nőnek, mellesleg abban sem lett volna sok köszönet, ha "kifejti a véleményét".

- Bolond nőszemély! - morgott magában. Észrevette, hogy már tényleg nagyon késő van és csakugyan már minden üzlet zárva - Hogy a fene vigye el! Jöhetek vissza holnap! Mi az ördögért mondtam én, hogy megcsinálom Poppy helyett azt a főzetet??? - korholta magát, miközben elindult visszafelé.

Másnap reggel komoran ébredt fel. Mivel vasárnap volt, az volt az első dolga, hogy lemegy végre megvenni azokat a nyavalyás hozzávalókat. Szerencsésen megérkezett a gyógynövény boltba. Belépett a csilingelő ajtón és körbe nézett.
Tömött sorokban álltak a polcok, rajtuk bájital hozzávalók tucatjaival és kész termékekkel. Ahogy a sorok között lépkedett egyszerre csak ismerős hang ütötte meg a fülét.

- Ez nem lehet igaz! - morogta valaki.

Piton fenézett és a tegnapi nőt látta a polcok mellett, illetve a feje mellett lebegett és egy Szörnyek Szörnyű Kézikönyve után bóklászott, ami bebújt az egyik polc mélyére. Piton elmosolyodott a nő ügyetlenségén. Mikor azonban a nő felnyüszített már ösztönösen tartotta ki karját, hogy elkapja.

És a karcsú kis alak pont a karjaiban landolt.

- Magának ennyire rossz az egyensúlyérzéke? - kérdezte a nőt, aki még mindig a nyakába kapaszkodott. Érezte azt a kellemes illatot, ami valószínűleg a samponja lehetett, rögtön úgy érezte, hogy egy rózsaágyásban álldogál.

- Micsoda? Már megint maga? - kapálózott ki az ölelésből a nő. Zavartan igazította meg a ruháját - A fene egyen meg! - Piton egy pillanatra azt hitte neki szól, de a tekintetéből észrevette, hogy a rakoncátlan könyvnek - Elnézést! - mondta végül a nő higgadtabban.

- Sebaj, kezdek hozzászokni, hogy mindig a karjaimban köt ki - gúnyolódott Piton.

- Nem beképzelt maga egy kicsit? - bosszankodott a nő.

- Nem hinném.

- Én meg igen! - azzal kipirulva fújt egyet és elsétált egy pár méterre. Piton pár percig nézte, ahogy válogat.

- Mit keres? - kérdezte csak úgy mellesleg.

- Testápolót illetve a hozzávalóit - nevetett fel a nő - nem mintha bármi köze lenne hozzá!

- Hm... és miért pont az édesfűszereket nézegeti? - Piton kis híján őszintén mosolygott a nő zavarán.

- Mert az is kell bele! - mondta végül.

- Saját recept? - Piton hangja szenvtelenül cinikus volt.

A nő levett egy üvegcsét a polcról és mielőtt a férfi egy szót is szólhatott volna megszagolta. Tüsszögnie kellett és ennek eredményeképp az fél üvegcse port felrepítette a levegőbe.

- Hogy lehet ilyen ügyet... - Pitonnal elakadt a szava.

- Ügyetlen? Anyai örökség. - szólalt meg orrát dörzsölve a nő. Amint meglátta a férfi furcsa tekintetét szeme automatikusan az üvegcsére siklott - Jaj ne! - kuncogott halkan - Feromon! Hogy került ez ide?

Végignézett a furcsán hallgatag férfin és elmosolyodott.

- Remélem nem hatott magára! - "ahogy így elnézem kőből van a szíve" gondolta.

Megkereste az ellenszerét, egy kis barna palack volt, amiben egy nem túl bizalomgerjesztő folyadék úszkált és elolvasta a feliratot, de mielőtt a végére érhetett volna a férfi elé lépett és magához húzta.

- Engedjen el! - tiltakozott, de több szó nem hagyta el a száját, mert egy csókkal hallgattatták el. Eleinte megpróbálta ellökni a férfit, de hiába. Aztán már nem érdekelte különösebben és beletúrt a hollófekete tincsekbe.

Piton a falhoz szorította és még jobban hozzásimult. A nő a talár alá nyúl és végigsimogatta a hátát, viszont közben kiesett a kezéből a palack és szét is tört sok apró kis darabra a padlón. Egy pár percig nem is törődtek vele, csak csókolták egymást kifulladásig.

A nő kezével a polc felé kapott, mert úgy érezte összeesik. Onnan pedig lesöpört további öt hozzávalót.

Az erős illat hirtelen térítette magához Pitont és olyan hirtelen eresztette el a nőt, mintha tüzes vasat szorongatott volna.

- Mi történik itt!? - fordult be a sarkon az eladó.

Egy perc múlva mindketten kint álltak a hóban és szedték a lábukat, hogy minél messzebb legyenek ettől a bolttól.

- Ez volt életem legdrágább vásárlása! És még csak nem is vettem semmit! - bosszankodott hangosan a nő.

- Talán ha nem lenne ilyen kész szerencsétlenség nem történt volna!

- Méghogy én!? Kis híján... - nem fejezte be a mondatot, hanem elpirult. "kis híján a bolt közepén szeretkeztem egy idegennel! Nem vagyok normális!"
Piton közelebb lépett és a kezét nyújtotta.

- Perselus Piton. Megtudhatom végre a maga nevét is? - a nő elmosolyodott erre a reakcióra és megrázta a kezét.

- Hogy milyen névre nyújtsa be a számlát? - kérdezte szégyenkezve.

- Hogy milyen névre szitkozódhatok, mert most nem tudtam feltölteni a készleteimet.

- Anna - mondta halkan nevetve és nem bírta levenni a szemét az éjfekete szempárról - Nem lenne kedve esetleg... inni egy csésze teát? - nézett a boltja felé - Tudja megnyugtatja az idegeit én meg nem fogok csuklani a sok rágalomtól! - nevette el magát.
Piton félmosolyra húzta a száját és szenvtelenül megkérdezte:

- Hogy megint a karomban kössön ki?

A nő sejtelmesen hümmögött egyet és megrántotta a vállait, majd sarkon fordult és elindult az ajtóhoz. Mikor odaért kinyitotta és megfordult. Piton ott állt hátratett kézzel és őt figyelte.
Pár perc múlva az ajtó becsukódott mögötte és ő nekitámaszkodva sóhajtott. Elindult a bolt hátuljába, hogy rendet rakjon a gondolatai és a könyvek között.

Mikor fél úton volt meghallotta az ajtó csilingelőjét, majd a csukódását. Elmosolyodott és kilesett a polc mögül.

- Meg tudhatom végre milyen könyvek ezek? - kérdezte a bolt másik végéből egy bársonyos hang.