4. fejezet

Egy régi jó barát

Másnap csalódnia kellett. Perselus a reggelinél és a fő étkezésnél sem jelent meg. Ebéd után régi barátját, Hagridot látogatta meg. A délután hamar elszállt, ez kellemes társaságban nem meglepő. Sétáltak egyet a tó körül, közben mindenféléről beszélgettek. A nap vidáman sütött, de már nem volt az a nagy kánikula, mint eddig. Érezhető volt az ősz közeledte. Lizy jól érezte magát barátjával, eltekintve egyfolytában Piton körül forgó gondolataitól. A férfi rögtön észrevette, nincs valami rendben a lánnyal.

- Mondd virágszálam, mi bánt? - kérdezte kedvesen.

- Semmi baj Hagrid, csak egy kicsit fáradt vagyok - pedig jól tudta, azért ilyen, mert nem fogalma sincs, hogyan engesztelje ki a bájitaltan tanárt. Hagrid azonban nem hagyta magát.

- Amíg diák voltál, mindig elmondtad, mi bánt és látom, hogy most sincs minden rendben. Vagy már úgy érzed, nem bízol öreg barátodban? – fürkészte szemével.

- Nem, nem erről van szó. Csak én sem tudom, mit érzek pontosan, és nem akarlak olyannal terhelni, amiről azt sem tudom, igaz-e valójában – vallotta be.

- Áhá. Szóval valami férfi van a dologban. Esetleg ismerem? És jóképű? Szeret Téged? Mióta ismered? Ha nem ismerem, mutass ma…- ekkor a lány közbevágott.

- Hagrid, higgadj le, kérlek, még azt sem tudom, én mit érzek iránta, fordítva meg végképp nem - volt a lány érve.

- Húha, akkor ez valami fontos ügy. Gondoltam én, valami udvarlóféle legyeskedik körülötted. Áruld el ki az? - erősködött Hagrid.

- Kérlek, majd elmondom, előbb azonban tisztáznom kell vele a dolgokat! - Eliza kezdett ideges lenni.

- Ugye nem Piton professzorba bonyolódtál bele? - barátja hangja nagyon komolyan csengett. Túlságosan is.

- Istenem, Hagrid jobban ismer, mint én saját magam – sóhajtott halkan Lizy.

- Nem… bonyolódtam bele Perselusba, érzek valamit iránta, csak még én sem tudom, mit. Nem tudom eldönteni gyűlölöm-e vagy kedvelem - válaszolta.

- Perselus?! Pár napja még magázódtatok? Nem túl gyors ez egy kicsit? Mellékesen megjegyzem, nem egy könnyű eset a professzor - látszott, igazán aggódik a lányért.

- Nyugodj meg, kérlek. Azért tegeződünk, mert kollégák lettünk, bár kifejtette, hogy nem tart egyenrangúnak saját magával - próbálta Lizy jobb belátásra bírni barátját.

- Áh, a tipikus Piton professzori cinizmus. Még hogy nem vagytok egyenrangúak! Ne is törődj vele. Megjegyzem Charleynak igaza volt, a professzor mindig is kihívást jelentett Neked. Nem hittem volna, hogy ilyen jól ismer Téged. Mindig tréfálkozott, hogy Piton és közted lesz valami. Bár szerintem ő mindig csak a móka miatt mondta ezt - Hagrid hangja most már valamivel nyugodtabb volt.

- Ígérd meg nekem, hogy óvatos leszel vele - az óriás nagy szemekkel nézett rá.

- Rendben Hagrid óvatos leszek, de azért mellékesen megjegyezném, hogy nem egy mumusról van szó, hanem iskolánk kicsit szeszélyes bájitaltan tanáráról –a lány huncutul mosolygott.

- Na jó, menjünk vacsorázni. Mindenesetre köszönöm, hogy elmondtad, mi bánt - legyintett az óriás.

- Hagrid, tudom, hogy megbízhatom Benned, nem ezért nem akartam elmondani, hanem mert…

- Nem vagy tisztában vele mit érzel? Vagy nem akarsz vele tisztában lenni? – tette fel a döntő kérdést. Lizy erre már nem válaszolt, szerencséjére épp megérkeztek a Nagyteremhez.

A vacsora eseménytelenül telt. Piton vacsorázni sem jött le, Elizabeth bánatára. Nem tudta megkeresse-e a férfit, vagy inkább hagyja megnyugodni. Ismerve temperamentumát, az utóbbi mellett döntött. A következő pár nap sem hozott változást. Perselus nem jött le az étkezésekre, Lizyn pedig elhatalmasodott makacssága, és nem akarta felkeresni a férfit. Egyik vacsoránál Dumbledore mondta neki, szeretne vele négyszemközt beszélni. Hangja komolyan csengett.

Mikor már az irodájában voltak, az öreg varázsló így szólt: - Lányom, holnap este a diákok megérkeznek, s köztük Harry is - Lizy bólintott. - Én úgy érzem, nekem kell elmondani az igazságot Harrynek, de ha Te akarod, semmi kifogásom sincs ellene – tért a lényegre.

- Nem tudom Albus, annyi mindent szeretnék vele megbeszélni, mégsem tudom, hol kezdjem el. Hogyan fog reagálni? Biztos mérges lesz. Az Ő helyében én is az lennék - látszódott rajta az aggodalom.

- Nyugodj meg gyermekem. Nem lesz könnyű, viszont Harry okos fiú, és meg fogja érteni, hogy saját érdekében…

- Albus én sem tudom elfogadni, a mai napig, hogy nem Harryvel nőhettem fel. A testvérem, és még csak nem is tud róla!!! Ebbe nem lehet beletörődni! Csak felháborodni lehet!! - Lizy érezte, hogy az elmúlt tizennégy év elfojtott bánata és haragja mind előzúdult belőle. Azt is tudta, hogy erről nem az igazgató tehet, hanem egyedül Voldemort. Ő a hibás mindenért. Megölte a szüleit, és Sirius, Harry keresztapja Azkabanba került miatta. Az ő keresztapja, legközelebbi rokona pedig nem volt más, mint Remus Lupin, akiről köztudott, hogy vérfarkas, így eleve lehetetlen volt, hogy örökbe fogadja a lányt. Akkor Dumbledore úgy döntött, Remus unokatestvéréhez küldik Lizyt, Samuel Da Melthez, egy mugli orvoshoz, aki szívesen elvállalta a lány felnevelését. Most, hogy mindez újra eszébe jutott, Eliza arcán akaratlanul is legördült egy könnycsepp. Rögtön letörölte. Nem szerette, ha bárki is gyengének gondolta.

- Elizabeth, hidd el, én sem jó kedvemből cselekedtem így, hanem a Ti biztonságotok érdekében! Tudod, hogy Voldemortnak sokkal nagyobb csábítás lett volna, ha együtt vagytok és nem akartam az életeteket kockáztatni - csitította Dumbledore.

- Igen Albus, már sokszor elmondtad. És az eszemmel tudom, hogy igazad van. De a szívem mindig is lázadt az ellen, amit tenned kellett – higgadt le lassan Lizy.

- Ez így van rendjén lányom. Harry is meg fogja érteni. Az elmúlt években átélt egyet-mást, érettebb lett - szólt az igazgató.

- Azt hiszem, az a legjobb, ha először ketten beszélünk vele. Úgy talán jobban megérti a dolgot – zárta le a témát a fiatal boszorkány.

- Rendben. Most viszont menj lefeküdni, holnap hosszú napunk lesz. Jó éjszakát! - búcsúzott az igazgató.

- Jó éjt Neked is Albus! – köszönt el Elizabeth majd, elindult a szobája felé.

Lizynek aznap este még sokáig álmatlanul forgolódott. Tudta, öccsének nem lesz könnyű megérteni, ami történt. Remélte mégis meg fogja.