7. fejezet

Kora reggeli találkozás

Jó pár nap eltelt az első sötét varázslatok kivédése óra óta. Lizy azóta megismertette az ötödéveseket a patrónusbűbájjal, amihez egy mumust alkalmaztak Harry segítségével. Elizabeth szigorú volt, és nem voltak az órái könnyűek, mégis mindenki szerette őket. Még Draco Malfoy is elismeréssel beszélt a fiatal tanárnőről.

Egyik reggel Eliza a szokásosnál korábban ébredt, és úgy döntött, lemegy úszni. Még diákkorából emlékezett rá, hogy van a kastély területén egy uszoda. Felvette fürdőruháját, arra talárját, és törülközővel a kezében elindult az alagsorban lévő uszodába. Remélte, ilyen hajnali órán még senki sem lesz ott. Amikor odaért látta, igaza volt, az uszoda teljesen üres volt. Beleugrott a vízbe és kellemesen hűvösnek találta. Jólesett neki ez a kis testmozgás így kora reggel, el is döntötte, ha lehet, minél többször alkalmat fog erre keríteni. Mikor leúszta a szokásos 1,5 - 2 km-ét, még lubickolt egy kicsit a vízben, majd kifelé indult. Ahogy kimászott, nem mindennapi látvány tárult a szeme elé: Perselus Piton volt az teljes életnagyságban. Először azt hitte, nem lát jól. A férfi ott állt egy szál fürdőnadrágban, törölközővel a vállán. A férfi magas és vékony, ám mégis formás alakja teljesen megbabonázta.

- Jó Reggelt Elizabeth, nem hittem volna, hogy a kastély minden sarkában Önbe botlok - mondta Piton szokásos hangnemében.

- Jó Reggelt Perselus, én sem hittem volna, hogy itt összetalálkozunk – válaszolta fiatal boszorkány kedvesen. A legelső órája óta csak futólag találkozott Pitonnal, hisz mindkettőjüknek nagyon sok dolga volt. Az a találkozás sem volt épp kellemes, mert a lány nagyon izgult aznap reggel, a férfi pedig ezt kihasználva nem épp úgy viselkedett vele, mint ahogy az ember a kollégájától elvárhatta volna. Perselus akaratlanul is végigmérte tetőtől-talpig, ahogy csurom vizesen ott ált előtte a türkizkék fürdőruhájában, hosszú hajfonata vállához tapadva.

- Csinos alakja van, meg kell hagyni - gondolta a férfi magában, és egy halvány mosoly jelent meg a szája sarkában.

- Valami szórakoztatót mondtam, vagy csak a puszta látványomtól is cinikusan kell mosolyognia? - szólt Lizy aki nem is tudta, egy részt igaza van.

- Mintha fordult volna a kocka, eddig én szoktam ilyen paprikás lenni, most meg Elizabeth az, aki minden ok nélkül nekem támadt? - gondolkodott Piton. Annyira elbűvölte a lány, egy pillanatra elfelejtette hozni szokásos modorát.

- Mi a baj Perselus? Még kora reggel van a szurkálódáshoz? - gonoszkodott tovább. Hirtelen ráeszmélt, milyen mérges is a férfira, mindenért, ami eddig történt.

- Miss Potter, ha a reggeli úszás ilyen kötekedővé teszi, akkor azt ajánlom, keressen valami más elfoglaltságot, mert aki idetéved és összetalálkozik Önnel, fejvesztve fog menekülni - mondta a férfi magához térve, minden gúny nélkül.

- Ahogy látom, az első kísérleti alany még nem iszkolt el - nevetett Lizy. Úgy érezte minden haragja elszállt egy szempillantás alatt.

- Kivétel erősíti a szabályt - felelte Perselus hamiskásan. Közben leült az egyik székre a medence mellett. Lizy ugyanígy tett.

- Régóta szoktál úszni? - kérdezték egyszerre, majd elmosolyodtak.

- Igen, gyerekkorom óta. És Te? - kezdte Eliza.

- Amióta itt tanítok Roxfortban - válaszolt Piton. Egy ideig csendben ültek egymás mellett.

- Perselus, azért haragszol Rám ennyire, mert én kaptam meg a sötét varázslatok kivédése állást? - kérdezte a lány, de saját maga sem tudta, honnan volt bátorsága hozzá.

- Egyáltalán nem haragszom rád - felelte döbbenten. –Amikor a vonaton összetalálkoztunk, és a szokásos szemtelen modorodban kijelentetted, hogy itt fogsz tanítani, akkor bevallom őszintén, mérges lettem. Azóta belátom, Dumbledore jól döntött. Sokkal több mindent tanítottál eddig a gyerekeknek, mint mások egész év alatt. – vallotta be a férfi.

- Csak nem szegény Mr. Lockhartra gondolsz? - kíváncsiskodott Elizabeth.

- Amit Ő tanítás címszó alatt művelt, botrányos volt - mondta.

- Remus viszont tényleg sok mindent tanított. Beszéltem vele nyáron, mesélt egy-két dolgot - szólt Lizy.

- Biztos igazad van - morogta kurtán Piton. Látszott rajta, hogy nem épp vidítja fel a téma. Eliza gyorsan másra terelte a szót.

- Elolvastam a folyóiratokat, amit adtál. Mikor vigyem majd vissza? – kérdezte másra terelve a szót.

- Ilyen gyorsan végeztél is vele? Legalább húsz-huszonöt számot adtam oda – lepődött meg a férfi.

- Tudod Perselus, ha nem tudok aludni, felmegyek a csillagvizsgáló toronyba, és ott szoktam olvasni. Volt olyan is, hogy azt vettem észre, pirkadt, és én még mindig csak olvastam – szabadkozott a lány.

- Hát igen, a vér nem válik vízzé. Emlékszem, diákkorodban is jó párszor összeszedtelek onnan. Nem tudtam soha, mit keresel olyankor odafenn – Perselus tekintete sokatmondó volt.

- A Griffendéles toronyban mindig zajlott az élet, a lányszoba is csak ritkán volt csendes, a fiúkhoz meg csak nem vonulhattam be olvasni. Még félreértették volna – huncut fény csillant a lány szemében.

- És ezért Neked a kastély legtávolabbi és legmagasabb pontját kellett kiválasztanod? - csipkelődött a férfi.

- Ott többnyire csak Veled futottam össze - replikázott Elizabeth.

- És ez nem zavart téged? – kíváncsiskodott Piton.

- Egyáltalán nem. Miután jól leteremtettél, mit keresek ott, mindig meg tudtam kérdezni, ha valami nem volt világos a bájital-leckében És Te voltál olyan készséges, hogy elmagyaráztad nekem - Lizy sejtelmesen mosolygott.

- Nem lett volna egyszerűbb, ha lejössz a szobámba, és megbeszéljük? - volt a jogos kérdés.

- Lehet, de nem nagyon tudtuk, merre van. Könnyű volt eltévedni – próbált mellébeszélni, kevés sok sikerrel…

- Ejnye, talán leharaptam bárkinek is a fejét, aki kérdezett valamit? - Piton olyan szemmel nézett Lizyre, hogy a lány nem tudta, nevessen-e, avagy féljen.

- Jó, nem, de volt egyáltalán valaki, aki odament Hozzád kérdezni? - a lány érdeklődve nézett rá.

- Igen, volt egy szemtelen tanítványom, aki mint megtudtam, igen nyakatekert módját választotta ennek. Róla viszont nem gondoltam, hogy féljen tőlem - mondta Piton komolyan.

- Nem, egyáltalán nem féltem tőled. Az valami más volt. Inkább… tisztelet - szólt Lizy csendesen.

- Igazán? – a férfi felhúzta a szemöldökét, és fürkésző tekintettel Elizabethre nézett. - Te és a tisztelet? Ez nekem valahogy két teljesen külön fogalomnak tűnik - Piton akaratlanul is elmosolyodott. Lizy belátta, a bájitaltanárnak igaza van. Néha igen szemtelen tudott lenni, még most is, hiába volt már tanárnő.

- Annyira talán nem hihetetlen. Nem hiszem, hogy egy szemtelen, minden szabályon átgázoló, tanárait semmibe vevő diáklány lettem volna - védekezett.

- Az utóbbit aláírom, hogy nem. Tényleg tisztelted a tanáraidat. Ezek szerint még engem is. Viszont ami a szabályokat illeti…- nézett rá sokat sejtetően a bájitaltan tanár.

- Tudom Perselus, ne is mondd tovább - mosolygott Lizy. Hirtelen végigfutott rajta a hideg.

- Menj átöltözni, mert megfázol, még az is az én hibám lesz. Rám fogod, hogy így akarom az állásodat megkaparintani - szólt a férfi némi cinizmussal.

- Igazad van, megyek. Jó úszást Neked – búcsúzott Lizy, majd elindult.

- Ég veled - felelte a férfi, majd fejest ugrott a medencébe. Szép, szabályos fejes volt, ezt Elizabeth is elismerte. Újra megborzongott. Gyors léptekkel elindult, nehogy tényleg megfázzon. Arra nem lett volna szüksége. Mikor becsöngettek az első órára, akkor is még a férfi és a reggeli beszélgetés járt a fejében.

˜ ˜ ˜

Egyik kora este, mikor a Nap épp lemenőben volt még, és piros sugarait nem lehetett elkülöníteni az ég hasonló színétől, Harry Lizynél töltötte az estét. A lány ágyán feküdtek mindketten, a fiú szorosan nővéréhez bújt, miközben beszélgettek. Vagy inkább hallgattak. Amikor Harrynek nem volt sok tanulnivalója, és Lizynek sem kellett dolgozatokat javítania, az estéket együtt töltötték. Erre sajnos kevesebbszer jutott idő, mint szerették volna. Most is épp csak feküdtek, és nézték, ahogy a vörös fények megvilágítják a Tiltott Rengeteg fáit. Szinte már lángolt az erdő, legalábbis az volt az érzésük.

- Lizy mesélnél nekem anyáékról, kérlek! – szólalt meg Harry.

- És mit mondjak, amit még nem tudsz? – kérdezte kedvesen.

- Nekem mindegy, bármit –felelte várakozóan.

- Hmm, azt meséltem már, mikor fél éves voltál és Sirius elvitt minket egy hétvégére magával, persze anya tudta nélkül? – az emlékek egy sóhajt csaltak ki a lányból.

- Nem, ezt nem mesélted! - kapta fel a fejét érdeklődően Harry.

- Elhiszem, mert a hétvégénk gyönyörű volt, viszont anya nagyon mérges lett. – öccse közbevágott.

- Milyen volt anya mérgesen? Ezt nem nagyon tudom elképzelni. Olyan kedves és vidám az arca - látszott a fiún elgondolkodtatta a dolog.

- Igen, rá nem volt az idegesség és a harag jellemző. Tudod, mikor hazaértünk nem tudtam, a kiborulás határán van, vagy már épp az őrületén. Apa helyében sem lettem volna akkor. Már épp a holmiját pakolta szegény, hogy megkeressen minket, mert anya nem hagyott nyugtot neki. Viszont nem emlékszem más esetre, amikor veszekedtek volna – Harry elmosolyodott.

- Tényleg nagyon szerették egymást – állapította meg.

- Igen. Ez így van. – Lizy az órájára nézett. – Most viszont indulás aludni fiatalember, mert nem szeretném, ha miattam legyél figyelmetlen az órákon holnap – törtek elő Lizyből az anyai ösztönök.

- Igenis Tanárnő. Jó éjszakát! – vigyorgott szemtelenül Harry, majd elindult a Griffendél - toronyba. Lizy is készülődött a lefekvéshez, bár tudta, van még teendője. Az asztalán hevertek a hatodévesek olvasatlan beszámolói a Crutiatus átok elleni védekezés lehetőségeiről. Elizabeth vett egy mély levegőt, majd leült az íróasztalához, és nekiállt kijavítani a dolgozatokat.