3. rész
3. rész
Granger - sziszegte Perselus dühtõl remegõ hangon. - Mégis mi a fészkes fenét csinálsz?
- Elaltatom az õröket - felelte Hermione meglepetten, mintha a válasz teljesen magától értetõdõ lett volna, majd pálcája egyetlen hanyag mozdulatával elmotyogott egy varázsigét. A kastély elõtt járõrözõ halálfalók egyszerre dermedtek meg, majd hullottak a földre. Piton köpni-nyelni nem tudott a csodálkozástól.
- Hát ezt meg hol tanultad?
- Én találtam ki - felelte a fiatal boszorkány vigyorogva. - Igen hasznos kis varázslat. De nem tart túl sokáig, ne vesztegessük hát a drága idõt. Vigyázat Malfoy, itt jövünk!
***
- Anyu kitalált egy saját varázslatot? - kérdezte Alicia elkerekedett szemekkel.
- Ha még csak egyet talált volna ki... - felelte édesapja sóhajtva. - Anyád számtalan varázslatot talált ki, köztük olyanokat is, melyeket még nekem sem hajlandó megmutatni.
- Komolyan?
- Bizony. Ha elég nagy leszel, kérd meg, hogy tanítson meg neked egy párat.
- ...apu, nem fogom neked elárulni anya titkait.
Perselus meghökkenve nézett csemetéjére, majd büszkén elvigyorodott.
- Mardekáros észjárás, ezt már szeretem! Hol is tartottunk?
***
- Malfoy!
Piton fájó fejéhez emelte a kezét, ahol valószínûleg éppen az évszázad migrénje kezdett lassan de biztosan kialakulni.
- Muszáj volt berúgni az ajtót? - kérdezte a nõtõl szárazon. Hermione elpirult.
- Nos... végülis nem, de mindig is ki akartam ezt próbálni...
-...értem.
-....
- Hermione... én... Légy óvatos - motyogta a férfi.
Azt ez követõ pillanatban több dolog is történt egyszerre. Hermione váratlanul elmosolyodott, s még ennél is váratlanabbul Perselus nyaka köré fonta karjait. Lucius Malfoy ugyancsak ebben a szent percben jelent meg a lépcsõ tetején.
- Granger? Piton?? Mi a...
Egy röpke másodpercig mindhárman ledermedtek, majd ugyancsak egyszerre nyúltak pálcáikért.
***
- És ennyi. Malfoyt mindenféle nehézség nélkül lefegyvereztük, megkötöztük, aztán erõsítést hívtunk. Most már fogsz tudni aludni?
Alicia makacsul rázta a fejét.
- Nem mondtad el, hogy jöttél össze anyával.
- Hát... az egy hosszú történet és holnap korán kell kelned. Majd máskor elmesélem - felelte Perselus, egy kicsit túl gyorsan. Alicia gyanakodva fürkészte apja arcát, végül megadóan felsóhajtott.
- Hát legyen. De még szavadon foglak!
Piton ebben egy percig sem kételkedett. 'Anyja lánya', gondolta fejcsóválva.
***
- Szép mesét mondtál Aliciának, bár van pár részlet, amire én máshogy emlékszem - szólt egy hang a sötét elõszobából, miután Perselus becsukta lánya hálószobájának ajtaját.
- Ó, igazán? És mit felejtettem volna el?
- Miután megkötöztük Malfoyt.... na, nem rémlik? - suttogta Hermione huncutul csillogó szemekkel, ahogy férje mellkasához simult.
Perselus elgondolkozva dörzsölgette az állát, végül megrázta a fejét.
- Attól tartok, fel kell világosítanod - mondta a férfi egy színpadias sóhaj kíséretében.
Hermione elvigyorodott, majd kézenfogta és a hálószoba felé kezdte húzni a varázslót.
- Inkább megmutatnám...
VÉGE
|